DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország jó, sőt ismételten biztató jelzést kapott Brüsszelből. Az Európai Bizottság harmadik jelentését készítette el Magyarországról, és ennek alapján hazánk minden kritérium teljesítésében első vagy az elsők egyike. Jó hír ez? Olyan mértékben jó hír, hogy rosszkedvünk mindennapi gyártói azonnal szükségesnek tartották a reflektálást.
Még le sem fordították magyar nyelvre angolból ezt a jelentést, amikor az egyik újság a hírt a következők szerint jelentette meg: "Előítéletek és hátrányos megkülönböztetés. Változatlan helyzetben a magyarországi romák." Hogy ez mit jelent? Jelzés arra, hogy kedves magyarok, ne örüljetek, mi pontosan tudjuk, hogy mikor és mit kell mondani rólatok ahhoz, hogy a híretek semmiképpen ne legyen jó Európában!
Pedig a magyarországi romák helyzetéről és egyáltalán a kisebbségek helyzetéről nem azért kell szólani, mert az Unió erről szólt, még kevésbé azért, mert a gyűlöletkeltők így gondolják, hogy erről szólni kell. Erről azért kell szólni, mert ez mind a többségnek, mind a kisebbségnek nyomatékos, elsőrangú érdeke. Éppen azért a magyar kormány ezt a ügyet súlyának megfelelően kezeli. Elkészült egy hosszú távú stratégia, egy középtávú intézkedési terv és elkészülnek az éves akciótervek. Mindennek működtetésére megfelelő struktúra kialakítása van folyamatban.
A kormány két határozatot hozott: az 1047. és az 1048. határozatokat a cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló középtávú intézkedési csomagról, illetve a Cigányügyi Tárcaközi Bizottság létrehozásáról. Nagyon határozottan mutatja ezt, hogy a kormány az ügyet súlyának megfelelően kezeli és így kezeli ezt a koalíció minden tagja.
Azt azonban ki kell jelentenem, hogy minden kormányigyekezet hiábavaló és hiábavaló lesz, ha a társadalom mindegyik oldaláról meg nem kapja a támogatást: mind a többségi, mind a kisebbségi oldalról. Ha folyamatosan olyan helyzetet próbálnak egyesek teremteni, hogy az gyűlöletet ébresszen akár a kisebbség, akár a többség iránt - bár én úgy érzékelem, hogy inkább a többség iránti gyűlöletkeltés az, amely túlnyomó -, akkor valóban eredménytelen lesz a kormány igyekezete.
Sajnálatos ugyanis, de azt kell tapasztalnunk, hogy egyesek vagy egyes csoportok, személyes vagy csoportérdekből gyakran valami olyan magatartást tanúsítanak, amelyből az derül ki, hogy családi vagy személyi konfliktusügyeket próbálnak feltranszformálni kifejezetten etnikai konfliktussá. Erre számos példa van, amelyek szerencsétlen helyzetbe hozzák mindazt, aki ennek hírként áldozata és aki néhány napig azt gondolja, hogy az egész világ ráfigyel, majd amikor ejtik a hírt, akkor ott marad egy közösségben, ahol mind a saját részéről, mind pedig a többségi részről elfogadhatatlan személy marad.
Tisztelt Ház! Nos, azt gondolom, hogy a spanyolviaszt Magyarországon vagy Nyugaton nem kell feltalálni. Van itt, Pest megyében, Budapest közvetlen környezetében egy kis település, Csobánka. Csobánkán az idősek még jól emlékeznek arra, hogy ezen a településen együtt éltek, éspedig békésen éltek együtt magyarok, svábok - akkor még úgy hívták őket, hogy tótok (Sic!) -, szerbek és cigányok. És nemcsak a gyerekek, de az idősek a kocsmában éppúgy megértették egymást (Bauer Tamás, Mádai Péter: A svábok tótok?!), és egymás nyelvét is megértették, kedves Bauer képviselő úr, mert tudtak egymás nyelvén, és akartak - nem úgy, mint ön - egymás nyelvén beszélni! (Bauer Tamás: Welche Sprache?) Tudtak, és azt kell mondanom, hogy mára, ötvenéves kemény agymosás eredményeként, az ősök kemény agymosása eredményeként sikerült ezt elfelejteni. (Bauer Tamás: Ktový jazyk? Ce fel de lîmba?)
Azt gondolom, hogy nemcsak a Független Kisgazdapártnak, de az egész kormányoldalnak kifejezetten kiemelt programja, kifejezetten célja, hogy az a fajta etnikai konfliktushelyzet, amit szeretnének egyesek fölszítani, soha ne forduljon elő Magyarországon. Célunk, hogy az együttélés mindenképpen a kulturális közeledésen keresztül, egymás megértésén keresztül folyamatos legyen.
Köszönöm, tisztelt Ház - mert az elnök úr rögtön lenyomja a gombot. (Taps a kormánypártok és a MIÉP padsoraiban.)
