BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A késői időpontban Mohács város egyik igen jelentős problémájáról szeretnék említést tenni, arról a sportcsarnokról, amelynek építése már több mint egy évtizede húzódik, és a város polgárai türelmetlenül várják, mikor kerül olyan állapotba, hogy ők is használhassák azt.
Mondanék néhány gondolatot ennek a sportcsarnoknak a történetéről. Városunkban 13 szakosztállyal működik az ország egyik legrégebbi sportegyesülete, az 1888-ban alapított Mohácsi Tornaegylet. Az MTE megalapításakor két szakosztállyal, a vívással és a tornával jött létre, és bővült folyamatosan. Mohács sportegyesülete már akkor is - úgy, mint később, a történelem viharait átvészelve - tudott kimagasló eredményeket produkálni egyes sportágakban. A XX. században egyre nagyobb népszerűséget szerzett a sportolás a városban. Ennek köszönhető a hetvenes évek elején megalapított testnevelés tagozat a Park utcai általános iskolában, amely azóta is működik.
Az egykori sikerek közt találhattunk számos ifjúsági országos bajnoki címet és helyezettet a férfiak és a nők között egyaránt, egyéni és csapatsportágakban is. Gondolok itt elsősorban az atlétika több sportágára, ahol válogatottak is felnőttek, az evezésre, ahol az ifjúsági világbajnokságokon ezüst- és bronzérmet is szereztek mohácsi versenyzők. Az ökölvívást is meg kell említenem, hiszen a különböző versenyek során 1983-ban 12 olimpiai pontot gyűjtöttek. A labdarúgás és a kosárlabda is ezekben az években érte el a legjobb helyezéseit. Ekkor a foci az NB II-be jutott és vált ott stabil résztvevővé, a női kosárlabda pedig az NB III-ba került, igaz, sajnos csak négy évig maradhatott ebben az osztályban.
Mindezen eredmények mellett azonban fontosabb, hogy a város lakossága is sportszeretővé vált. Egyes tömegsporteseményeken, atlétikaversenyeken nem ritkán több száz sportoló és néha több ezer néző vett részt. Az ötvenes évektől kezdve egyre inkább kiteljesedett a tömegsport, a város szabadtéri sporttelepein ezrek mozogtak kedvtelésből.
A mohácsi sportéletről e pár mondatban megformált képpel szeretném érzékeltetni, hogy joggal merült fel igen nagy igényként a város lakossága részéről, hogy minden évszakban legyen lehetőség a testmozgásra, a gyerekeknek a sportolásra, a szakosztályok működtetésére. Ez vezetett arra a döntésre, hogy fel kell építeni egy városi sportcsarnokot, amelyben egész évben gyakorolható a városban űzött összes szárazföldi és teremsportág.
Az 1980-as évek elején így a mohácsi városi tanács beruházásában kezdték meg a sportcsarnok építését, tervezését. Létrehozták a sportcsarnok-építő egyesületet, amelyben egyesítették a városi tanács forrásait és a lakosság, illetve a helyi üzemek felajánlásait. Fontos külön megemlíteni a lakosság támogatását, hiszen úgynevezett téglajegyeket vásároltak, és a városban működő üzemek, vállalatok is szerveztek társadalmi munkát. 1984-ben a városi tanács 20 millió forint értékben kötvényt bocsátott ki. Akkor összesen 30 millió forintos ráfordításból megépülhetett volna a sportcsarnok, de 1984 után a korábban indított akció elvesztette politikai támogatottságát, és forráshiányra hivatkozva leállították az építkezést. 1985-ben megszűnt a sportcsarnok-építő egyesület is. A falak ekkor már álltak, és a tetőszerkezet faanyaga is megvolt, egy helyi üzem területén tárolták, ahol a kazettás faszerkezet összeállításra került volna.
Az 1989-es rendszerváltás hatalmas változásokat hozott a mohácsi sportéletben ugyanúgy, mint az ország bármely más területén is. A szűkös források és komoly gazdasági nehézségek mellett a városi vezetők a politikai csatározások közepette csak üres ígéreteket tettek a sportcsarnok építésének befejezésére. 1993-ban társadalmi nyomásra a város vezetése (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) rászánta magát az építkezésre - bocsánat -, és megkezdődött ez a beruházás.
