DANKA LAJOS
DANKA LAJOS
DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Parlament! A Független Kisgazdapárt a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak 2000. évi költségvetéséről szóló T/1659. számú törvényjavaslattal kapcsolatban a következő álláspontot foglalja el, kiegészítendő Hegedűs képviselőtársam vezérszónoki beszédét.
A társadalombiztosítás jelenleg egy pazarló, a vállalkozók és a lakosság befizetéseit elherdáló rendszer, amely mindenféle változtatással, a pazarlások megszüntetésével szembeszáll. A magas járulékbefizetések ellenére a rendszer állandóan hiánytermelő a nemzetgazdaságon belül. A fentiekben elmondottak ellenére senki sem elégedett az egészségügyi és nyugdíjrendszer működésével. Nem elégedettek az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevők, magyarul a betegek, hiszen reálértékben csökkent az elmúlt évek során például a gyógyszertámogatások mértéke, az egészségügyi megelőző tevékenységre fordított összeg.
Nem kívánom különösebben kiemelni az érintett szakterületeket, de jelzés értékű például a fogászati ellátás finanszírozásának leépítése, amely az egészségügyi ellátások hangsúlyának áthelyeződését jelenti a megelőzésről a betegellátásra. A magyar társadalom amúgy is az egyik legbetegebb európai és világviszonylatban is. Ebből automatikusan következne, hogy a hangsúly a megelőzésre és az egészséges életmód propagálására kellene hogy helyeződjön, ez a mai napig nem történt meg. Minden maradt a régiben, és a rendszer pazarlásának csökkentése helyett - az Állami Számvevőszék szavaival élve - az egyes ellátások mérséklése a megoldás. Véleményünk szerint az osztogatást és a járulékok felélését kell megszüntetni.
A fentieken túl nem elégedettek az egészségügyi dolgozók sem, hiszen mindenki tisztában van azzal, hogy milyen alacsony az itt dolgozók jövedelme. Azok az emberek, akik azért dolgoznak, hogy az egész ország megrokkanását csökkentsék a munkavállalók egészségét tekintetbe véve, éhbérért kell hogy dolgozzanak. A nyugati megyék esetében ez azt jelenti, hogy az egészségügy már szinte működésképtelenné válik, hiszen az alacsony bérek miatt a szakképzett ápolónők és egészségügyi dolgozók vagy kimennek dolgozni például Ausztriába a szakmájukba, vagy elhelyezkednek egy bűvöskocka-összeszerelő üzembe betanított munkásként. Ha ez a tendencia folytatódik, például Vas megyében, kötéllel sem lehet fogni olyat, aki az egészségügyben akar dolgozni, és pár megszállott kivételével nem lesz, aki a betegekkel foglalkozna. Aki megbetegszik, annak viszont ez felér majd egy katasztrófával, most is felér, hiszen nemcsak a munkahelyét veszélyezteti, hanem a családot anyagilag is tönkreteszi, hiszen az orvoson kívül az ápoló személyzetet is saját zsebből kell megfizetni. Ez teljes egészében a feketegazdaság felé tolja el az embereket.
A nyugdíjrendszert figyelembe véve sem mondható jobbnak a helyzet, hiszen addig, amíg egy nyugat-európai vagy japán nyugdíjas azzal kínlódik, hogy eldöntse, a világ mely táját kívánja meglátogatni, ahol még nem járt, nálunk minden idősebb honpolgárunknak, aki 40-50 vagy akár több évet is ledolgozott, megélhetési gondjai vannak. Nemcsak luxusra, kirándulásra, kikapcsolódásra nem tud költeni, hanem unokáira sem, sőt saját életszínvonalát sem tudja megtartani, és csak azért nem hal éhen, mert pluszmunkát vállal a megélhetése érdekében akár az iparban, akár mint mezőgazdasági őstermelő.
Figyelembe véve ezeknek az embereknek a fizikai teljesítőképességét és egészségügyi állapotát, ez részükről sokkal nagyobb áldozat, mint amit a magyar társadalom elvárhat tőlük. Ráadásul a fiatal generációnak sem érdeke, hogy ezeket az embereket kényszerítse munkára, hiszen teljesítőképességük már nem olyan, mint 40 éves korukban. Amíg a fiatalok pályájukat munkanélküliként kezdik, mivel nincs lehetőség az elhelyezkedésükre, addig értelmetlen véleményünk szerint az idősebb korosztályt rákényszeríteni az életük végéig tartó rabszolgamunkára. A Független Kisgazdapárt ezért a mai napig nem mondott le a nyugdíjkorhatár régi szintre történő visszaállításának tervéről. (Dr. Gidai Erzsébet tapsol.) Amikor a magyar átlagéletkor 10-20 évvel marad el a nyugat-európaitól, és ennek ellenére a nálunk jobb körülmények között lévő országok a nyugdíjkorhatár csökkentésének lehetőségén törik a fejüket, szerintünk ez elkerülhetetlen.
Annál is inkább, mert aki fiatal korában nem tanul meg dolgozni, és nem veszi fel az ehhez tartozó életritmust, egész életében a társadalom nyakán élősködik majd. Ezért kell a fiatalokat feltétlenül munkához juttatni, és szüleinket, akik végigkínlódták a második világháborút, az utána következő nélkülözéseket, a negyvenéves kommunista uralmat, majd a rendszerváltást és a privatizációnak nevezett szabad rablást, majd amikor már azt hitték, hogy az ország elindult a jó irányba, kénytelenek voltak végigszenvedni egy Bokros-csomagnak nevezett nemzetnyomorító gazdasági programot, amely közvetlen következménye volt a liberális gazdasági elképzeléseknek, igazán megérdemelnek annyit, hogy nyugodtan, megfelelő anyagi körülmények között élvezzék a nyugdíj biztonságát és előnyeit.
A mi véleményünk szerint, ha az elmúlt tíz évben a kormányzat feleannyit fordított volna a tb finanszírozására, mint a bankok konszolidációjára, és megszüntette volna a pazarlásokat, akkor most nem kellene nekünk törni az agyunkat azon, hogy miként oldjuk fel az említett ellentmondásokat. Ideje lenne a társadalombiztosítást úgy átalakítani, hogy a lakosság jól érezze magát az országban, és az ő szempontjaikat is figyelembe kellene már venni.
Nem elégedett a rendszerrel a vállalkozók többsége sem, hiszen a magas befizetések ellentételezését nem érzékelik. Főleg a kis- és középvállalkozásokat sújtják érzékenyen a jelenlegi szabályzók, például a 3900 forintos tételes egészségügyi hozzájárulás.
Áttérve az előttünk fekvő javaslatra, a bevételi oldalon a járulékok mértéke nem változik, ami a rendszert kiszámíthatóvá teszi ugyan, ám ebből kifolyólag nem csökkennek az élőmunka terhei. Kiadási oldalon a nyugdíjak reálértéken emelkednek ugyan, de messze nem az elvárható mértékben. A gyógyszertámogatás, ami amúgy is alacsony, az előirányzat szerint az idei évi teljesítésnél, kisebb összeget tartalmaz. A magas működési kiadások megnövelése megfontolandó. Erőteljesen javítani kell a tb kintlevőségeinek behajtását, hiszen a hiány egyik oka éppen ez. Mindnyájan tudjuk, hogy a járulékok magas szintjét az okozza, hogy a tisztességes vállalkozásokkal és vállalkozókkal fizetettjük meg, míg a lógósok tartozásainak nagy részét szinte minden évben elengedjük. Ezek után ne csodálkozzunk, hogy a fizetési morál olyan, amilyen.
Az adminisztrációs terhek folyamatosan nőnek, hiszen például amióta az adóhivatal vette át a járulékok beszedését, a vállalkozó két külön számlára fizeti be a tételes és a százalékos hozzájárulást, amit eddig egyben fizetett. Itt kell megemlítenem, hogy például a magánnyugdíjpénztárba belépett dolgozó után öt-hat nyomtatványt kell kitölteni, ami a befizetéssel egyáltalán nincs arányban.
A járulékbeszedés átalakításakor arra számítottunk, hogy a vállalkozók adminisztrációs terhei csökkennek, a járulékbeszedés hatékonysága javul, azonban az eddigi tapasztalatok ezt nem támasztják alá. Érdekes észrevételeket tesz az ÁSZ-jelentés a fenti törvényjavaslattal kapcsolatban, ők is megállapítják, hogy a bevételek és kiadások vizsgálata megalapozatlanságot és bizonytalanságot is feltár. Magyarra fordítva: nem lehet tudni a bevétel összegét, és a jelentés szavaival élve, nem zárható ki a magasabb összegű hiány kialakulása. Hab a tortán, hogy a javaslat nem tartalmazza az alapok kiadási többletének fedezetét, illetve a hiány finanszírozásának módját.
(12.00)
Összegezve az elmondottakat: engem a társadalombiztosítás jelenlegi rendszere a merkantilista gazdaságpolitika előtti francia állapotokra emlékeztet, ahol a beszedett adó elolvadt, mire a kincstárba ért volna. A mi véleményünk az, hogy felül kellene vizsgálni a rendszer működését és megszüntetni a pazarlást és az osztogatást. Ez teszi lehetővé, hogy az idősebb generáció méltósággal és ne szégyenben élje meg utolsó éveit, és azok az emberek, akik rászorulnak az egészségügyi ellátásra, megfelelő körülmények között és minél gyorsabban tudjanak túlesni ezen az állapoton, és lehessenek újra a nemzet számára hasznot hajtó polgárok.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
