DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY
DR. GÉMESI GYÖRGY (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hozzászólásomban elsősorban az önkormányzati fejezettel, illetve a sportfejezettel szeretnék foglalkozni, és ahhoz néhány gondolatot a Magyar Demokrata Fórum frakciója részéről hozzátenni.
Az önkormányzatokkal kapcsolatosan az előbb elhangzott Lamperth Mónikának az a kijelentése, hogy a Fidesz-frakcióülésen mi hangzott el - én nem tudom, nem voltam ott, és nem is tudom, honnan vette az információt. Én arra emlékszem, amikor a miniszterelnök úr azt mondta, hogy a következő négyéves ciklusban partnernek tekinti és partnernek szeretné tekinteni az önkormányzatokat annak a feladatsornak a megoldásában, amelyik az ország előtt áll. És azt gondolom, ez egy jó megközelítés, hiszen a településeken is tízmillió állampolgár él, és a településeken is olyan nagyságrendű feladatok ellátását kell megoldani, ami mögött a költségvetésnek több mint az egyharmada áll. Azt gondolom tehát, nagyon komoly szféra ez, amelynek a munkája összehangolásával, finanszírozásával az állami terhek és gondok valóban csökkenthetők.
Ahhoz, hogy az önkormányzati fejezetet reálisan tudjuk értékelni, egy picit vissza kell tekinteni az önkormányzatiság előző néhány évére, annak történetére, finanszírozására, a feladatok és források korábbi megosztására.
(9.20)
A Magyar Demokrata Fórum vezette kormány alkotta önkormányzati törvény 1990-ben olyan feladat- és forrásmegosztást javasolt és hajtott végre, amelynek az volt a következménye, hogy az önkormányzatok, a települések biztonságosan tudtak működni, és hadd mondjam el, hogy olyan polgármesterek, akik korábban 10-15-20 évig tanácselnökök voltak, mondták, hogy soha olyan jó helyzetben az önkormányzatok, a települések nem voltak, mint 1990 és '94 között. Jó ezt hallani most, amikor az önkormányzati nehézségekről beszélünk.
Ennek a finanszírozásnak volt az eredménye az, hogy olyan jellegű fejlesztések valósultak meg a településeken és a térségekben, amelyek lehetővé tették a nagyfokú közmű- és gázellátottságot a címzett és céltámogatási rendszeren keresztül, illetve tornaterem-, uszodaakciókkal településeket olyan helyzetbe hoztak, hogy valóban érezték azt az autonómiát, azt az önkormányzatiságot, azt az érzést, hogy hogyan és mint lehet azt a sok-sok értéket, amit egy település közössége jelent, amit a település közössége magából ki tud hozni, megmutatni a településen belül és a településen kifelé sugározva is.
Az első nagyon komoly és roggyantó ütést az önkormányzati szféra 1995-ben kapta, a sokak által már korábban is emlegetett Bokros-csomag kapcsán. Ez volt az a roggyantó ütés és a források olyan átcsoportosítása, amely a települési szférát 1998-ban kiéhezett és kivérzett állapotba hozta. Nagyon fontos erről beszélni, hogy 1999-ben a költségvetés milyen települési helyzettel találta magát szembe. Mert ha, mondjuk, 1998-ban egy jó helyzettel találta volna magát szembe a költségvetés - '99-ben vagy akár most 2000-ben -, akkor azok a gondok és azok a problémák, amelyek felhalmozódtak az alatt a néhány év alatt, most nem szakadnának csőstől az önkormányzatok nyakába, akkor volnának tartalékok, hiszen a vagyont nem adták volna el az önkormányzatok, és sorolhatnám tovább. Tehát volna kitörési pont abból a helyzetből, amiben ma a települési szféra van.
Nagyon fontos hangsúlyozni, az előbb elmondta Lamperth Mónika, hogy az önhibájukon kívül hátrányos önkormányzatok száma évek óta nő, de hogy mikor keletkezett a lemaradás, mikor keletkeztek a különbségek a települések között, amelyek most az szja-vita kapcsán, a belső forrásátcsoportosítás kapcsán újra előjönnek, azt pontosan rögzíteni kell. Ezek a különbségek nem tavaly, nem idén vagy tavalyelőtt keletkeztek, hanem '95 óta halmozódtak fel, miután kiürültek az önkormányzati kasszák, kiürült a vagyon, egész egyszerűen azok a települések, amelyek jobb helyzetben voltak, azok a települések, amelyek tudtak élni azzal a helyzet adta lehetőséggel, hogy forrásokat teremtsenek akár a személyi jövedelemadón keresztül vagy akár a helyi adókon keresztül, azok valóban át tudták hidalni a nehézséget, vagy könnyebben hidalták át a nehézséget, megúszták, miközben azok a települések, amelyek ezzel a feltételrendszerrel nem rendelkeztek, lemaradtak.
Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az akkori kormánynak lett volna a felelőssége ezt a lemaradást, ezt a felzárkóztatást nemcsak hogy megkezdeni, hanem megvalósítani.
A kialakult probléma gyökere tehát ott leledzik azokban az években, amikor a települési finanszírozás ilyen formában átalakult. Nem szólva arról, hogy itt értékesítették azt a hatalmas nagy vagyont, amit például a gázvagyon formájában szoktunk emlegetni, és ennek csak egy töredékét juttatták vissza a jogos igényeknek megfelelően a településeknek. Nem kapták meg a jogos igényüket a települések, ennek következtében itt is van a vagyon tekintetében mintegy 50 milliárdos, de lehet, hogy több adóssága a költségvetésnek, aminek az 1999-es költségvetésben kellett volna jelentkeznie először, és reméljük, hogy valamikor rendelkezésre áll, de a kötelezettséget - ami akkor keletkezett és amit más központi célokra használt el az akkori kormányzat - ennek a periódusnak, ennek a ciklusnak a során kell teljesíteniük a településeknek.
A 2000. évi költségvetés során tehát ezekből az alapokból kell kiindulni, és amit meg kell állapítanunk, az a bizonyos sokat emlegetett infláció, amiről többen elmondták, hogy nem tartható, hogy túlságosan alul van kalkulálva. Nem az én tisztem innen most megítélni, hogy ez mennyire van alulkalkulálva és mennyire tartható, de ilyenkor az jut eszembe, mint amikor azt mondják: nyuszika, most piros sapka van a fejeden, azért kapsz pofont, most nincs sapka a fejeden, azért kapsz pofont. Ha az infláció nagy, az a baj, ha az infláció alacsony, ezek szerint akkor az a baj.
Én úgy ítélem meg, hogy ezek a számok tarthatók, és ha ebből indulunk ki, akkor a tervezett közel 9 százalékos növekmény az önkormányzati finanszírozás tekintetében reálérték-növekedést eredményez. De tegyük fel, hogy plusz-mínusz 1-2 százalékos eltérés megtörténhet, még akkor is azt tudom mondani, hogy a reálértéktartás mint kitűzött cél a 2000. esztendőben megvalósul. Ezt azért fontos mondani, mert a tavalyi költségvetés során a Magyar Demokrata Fórumnak az volt a véleménye, hogy ha az önkormányzati szféra következő évi költségvetésében a reálérték szinten tartását nem tudjuk megvalósítani, akkor nem tudjuk támogatni a költségvetést. Ebben a költségvetésben ez megvalósul, tehát a Magyar Demokrata Fórumnak ez az akkori feltétele visszaköszön a költségvetés kapcsán.
Milyen pozitívumok vannak? Milyen új elemek jelennek meg az önkormányzati finanszírozásban? Növekszik a községek 2 millió forintos támogatása plusz 1 millió forinttal, ami megint azt a folyamatot erősíti, amiről az előbb beszéltem, azt a bizonyos lemaradást próbálja valamilyen formában csökkenteni, ami az elmúlt években kialakult, hiszen ez azoknak a településeknek jár, amelyek ilyen szempontból rosszabb helyzetben vannak, és ez normatív alapon jár, tehát mindenféle külön kérés vagy feltételteljesítés nélkül megjelenik a községek költségvetésében.
Azt gondolom, a sokat emlegetett oktatási és szociális normatíva növekménye nagyon jó jelzés a települések irányába, hiszen mind a két feladat nagyon nagy feladat, a legnagyobb az oktatás, és azt hiszem, az a törekvés, hogy előbb-utóbb az oktatás költségeinek akár 100 százalékát is finanszírozza a központi költségvetés, nagy terhet vesz le a települések válláról. Az persze nyilvánvalóan mindig kérdés, hogy ezt pluszforrásként kapják meg a települések vagy ebből a bizonyos belső átcsoportosításból, de erre majd később visszatérek.
Tehát pozitívumként kell értékelni, hogy a települések, amelyek különösképpen az alapfokú oktatás terén komoly feladatot látnak el, komoly feladatot vesznek le az állam válláról, ehhez a szükséges források jelentős részével ma már rendelkeznek, és nagyon jó lenne ennek a törekvésnek a folytatása, hiszen ez nagyon komoly feladatként jelentkezik, és a közép- és kistelepülések számára sokszor, különösen a bérek növekedései miatt nehezen ellátható.
Pozitívumként kell emlegetni vagy említeni a cél- és címzett támogatások összegét, hiszen nem 2 milliárd meg nem 11 milliárd forintról van szó, hanem 52,3 milliárd forintról, ami választ is ad arra a kérdésre, hogy a fejlesztések növekednek-e vagy nem. Itt 9 százalékos növekményt látunk ebben a szférában, ez 4,3 milliárd forint, és ebből nagyon jó a céltámogatások 11 milliárdos kerete, ami egyébként a tavalyihoz képest gyakorlatilag háromszoros, hiszen a céltámogatás a 11 milliárdból 9 milliárd, és tavaly 3 milliárd jutott erre, tehát azt gondolom, hogy ez egy jó jelzés, hogy ahol van, szükséges, fontos feladatként jelentkezik elsősorban az infrastrukturális fejlesztés - itt egyébként ki kell emelni a csatornázások kérdését -, ott van lehetőség állami források lehívására, sőt, más alapokból is majd a céltámogatási pályázati lehetőségek módosítása alapján más forrásokat is lehet biztosítani. Tehát ez a folyamat nem áll le, ez folytatódik a településeken, és azt gondolom, az uniós csatlakozás tekintetében egy nagyon fontos és kiemelt feladatról van szó a csatornázás tekintetében.
A címzett támogatásokról nem beszélnék, sok vita hangzott el, csak azt szeretném jelezni, néhány számmal is igazolni, hogy itt nem arról van szó, hogy 2 milliárd forintot ilyen vagy olyan, politikailag orientált önkormányzatoknak biztosít a kormányzat, hanem egy folyamatról van szó, hiszen a címzett támogatások ebben az évben 26,6 milliárddal terhelik a költségvetést az előző évek döntéseinek következtében, amiből például a főváros 4,7 milliárdot kell hogy megkapjon 2000-ben és 2001-ben. Tehát szó sincs arról, hogy itt csak kormánypárti önkormányzatok részesülnek címzett támogatásban, mert itt számokkal azt lehet bizonyítani, hogy az ez évi kötelezettségekben - amelyek egyébként, mint ahogy említettem, több mint 10 milliárdos nagyságrendet tesznek ki a korábbi áthúzódó címzett támogatások során - jelentős mennyiségben vannak ellenzéki önkormányzatok is.
Van más forrás is egyébként az elmaradott térségek felzárkóztatására: 10,9 milliárd, megyei területfejlesztési céljellegű decentralizált pénzeszközök: 6,8 milliárd; tehát vannak lehetőségek arra, hogy egyrészt az elmaradást csökkentsék, hogy adott esetben más települések is egy-egy beruházás tekintetében forrásokhoz tudjanak jutni.
És akkor végül engedjék meg, hogy a személyi jövedelemadó 5 százalékáról említsek néhány gondolatot. Nem jó ez a tendencia, ezt azért el kell mondani. A Magyar Demokrata Fórum, amikor az önkormányzati feladat- és forrásfinanszírozást annak idején a törvénnyel kapcsolatosan megalkotta, akkor nem véletlenül határozta meg a személyi jövedelemadót, a költségvetés dinamikusan növekvő elemét olyan nagyságrendben, ahogy meghatározta, hiszen ezek adnak lehetőséget azoknak a feladatoknak a teljesítésére, végrehajtására, amelyekre a település önállóan vállalkozik, ezek adnak az önkormányzatisághoz anyagi forrásokat és erőt.
(9.30)
És nagyon lényeges azt mondani, hogy egy-egy ilyen településnek, ahol a személyi jövedelemadó jobb, tehát a munkanélküliség kevesebb, jobban ad a településnek ilyen lehetőséget, kisugárzása van a kistérség tekintetében, ezeknek a településeknek húzó feladata van a környező települések szempontjából, tehát ha itt csökkentünk és visszavesszük ezt a szabad mozgástért, az nyilvánvaló, a környékbeli települések számára is egy kisebb mozgásteret fog jelenteni és eredményezni, tehát közép- és hosszú távú következményei vannak a közép-kistelepülések működése szempontjából.
De ez az 5 százalék - az ismert problémák, árvíz, belvíz, háború és a költségvetés egyéb kötelezettségeinek tükrében - tolerálható. Ám a Magyar Demokrata Fórum javaslata az, hogy ezt a fejezetet, ezt a részét költségvetésnek mindenféleképpen meg kell emelni. Mintegy 7,5 százalékos személyi jövedelemadó-visszaosztás esetén egy egészséges és korrekt kompromisszum fogadható el számunkra. Ezzel kapcsolatban fogjuk beadni a módosító javaslatainkat. Úgy gondoljuk, hogy ez az a terület, ahol erősíteni kell az önkormányzati szférát, és ez választ fog adni vagy választ adhat azokra a problémákra, azokra a kérdésekre, amelyek az előzőek során akár itt, a parlamentben vagy a sajtóban elhangoztak. Ez egy picit visszaad azoknak a településeknek is, amelyeknek - mint ahogy említettem az előbb - a kistérségben húzó feladatuk van, és olyan feladatok ellátását tudják megoldani, amelyeket adott esetben saját költségvetésből a környékbeli települések nehezen tudnak megtenni.
Nagyon fontos - és Lamperth Mónika mondta, hogy ez az 5 százalék milyen súlyosan érinti a települési szférát -, hogy több mint 60 százaléka a településeknek jobb helyzetben van, és gondolom, konzultált Lamperth Mónika Csabainé képviselőtársával, Nyíregyháza polgármesterével, aki 126 millióval kap jobb lehetőséget, vagy például Páva Zoltán képviselő úrral, Komló polgármesterével, aki 25 millió forinttal kap több pénzt a jövő esztendőben. Tehát ha itt most arról beszélünk vagy beszéltünk az elmúlt napokban, hogy hogyan és mint osztja a parlament a kormánypárti városoknak a pénzt, és hogy hagyja kiszáradni az ellenzéki városokat, azt gondolom, hogy ez egy elég téves megközelítés. Lehet ebben politikát keresni, mindenben lehet politikát keresni és találni, de úgy gondolom, pont ez a két példa azt mutatja, hogy itt nem az a feladat, hogy ellenzéki vagy kormánypárti polgármestereket vagy önkormányzatokat helyzetbe kell hozni vagy adott esetben kiszárítani, hanem az, hogy a települési szféra túlélje a költségvetés nehézségeit, várva arra a lehetőségre természetesen, amikor majd jobb helyzetbe kerül, amikor majd több lehetőség lesz a források és a feladatok megfelelő elosztására. Mert ez azért várat magára, hogy hogyan és mint alakítsuk át az önkormányzati rendszert, az önkormányzati szférát a feladatok és források tekintetében, hogy van ez szinkronban a kistérségi feladatokkal, a regionalitással.
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőház! A Magyar Demokrata Fórum módosító javaslataival az önkormányzati fejezetet is elfogadhatónak tartja és reméljük, hogy a módosító javaslatok az önkormányzati szférát jobb helyzetbe tudják hozni az előző évinél.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)
