DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA
DR. LAMPERTH MÓNIKA (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Minden évben az Országgyűlésben a legfontosabb törvény a költségvetési törvény, hiszen meghatározza azt, hogy a következő évben nagyon sok embernek milyen lesz a fizetése, milyen lesz a nyugdíj, milyen pénzekből, milyen keretekből tudnak működni az intézmények, tehát azt gondolom, hogy ennek a fontosságát részletesen érvelni nem is szükséges. Pontosan ezért nagyon sajnálom, hogy ma a közfigyelmet sokkal inkább botrányok, olyan ügyek kötik le, amelyek inkább félelmet keltenek az emberekben, mint érdeklődést; pedig jó lenne, ha a sajtónyilvánosság, a közfigyelem most arra irányulna, amiről itt az Országgyűlésben szó van, hiszen ez közvetlenül érinti az emberek mindennapjait a jövő évet illetően.
Tisztelt Országgyűlés! Az ellenzéknek a költségvetés tekintetében is - mint egyéb törvények és egyéb országgyűlési tevékenység tekintetében - kettős feladata van. Egyrészt érvelésre, magyarázatra kell kényszerítenie a kormányt, hogy adjon választ arra, hogy miért annyi a nyugdíjemelés, amennyi, hogy miért annyit akar költeni az iskolákra, a családi pótlékra, amennyit a költségvetésben tervez. A másik feladata az ellenzéknek, hogy alternatívát állítson, hogy a választópolgárok lássák, hogy ha a kormányzati felelősséget a másik párt viselné, a másik oldal, akkor milyen alternatívát tudna ajánlani.
(8.40)
A Szocialista Párt mind a két funkciójának megfelel ebben a költségvetési vitában, alternatív koncepcióját a nyilvánosságon keresztül megismerhették, képviselőtársaim részletesen fognak még erről beszélni. Az érvelés kikényszerítésére teszek én most majd kísérletet az önkormányzati költségvetés tekintetében, és olyan dolgokról fogok beszélni, amelyek - úgy érzem - további érvelésre szorulnak a kormányzat oldaláról, és remélem, hogy erre a mai plenáris ülés lehetőséget ad.
Tisztelt Országgyűlés! Amikor előzetesen, még a költségvetés benyújtását megelőzően hallottunk először nyilatkozatokat arról felelős politikusok, sőt a Magyar Köztársaság miniszterelnöke szájából, akkor olyan állítások hangzottak el, amelyek nem találkoznak a mostani költségvetési tapasztalatainkkal. Magyarul: ebben a kérdésben, az önkormányzatok költségvetésének kérdésében a legelső megszólalásakor a miniszterelnök úr nem mondott igazat, ugyanis a miniszterelnök úr azt mondta Székesfehérváron, a fideszes polgármesterek gyűlésén, hogy jövőre az önkormányzatoknak nem lesz kevesebb pénzük, mint az idén, sőt azt is mondta, nem lesz olyan önkormányzat, amelynek kevesebb pénze lenne, mint az idén. Megvizsgálva a költségvetés számait, ez nem felel meg a valóságnak.
Nem felel meg a valóságnak a pénzügyminiszter úr azon állítása sem, amelyet az expozéjában elmondott, illetve amely a benyújtott költségvetésben is szerepel, hogy az önkormányzatoknak jövőre reálértékben nőni fog a finanszírozásuk. Ugyanis a kormány számításai szerint, a benyújtott költségvetés szerint az önkormányzatok forrásai 8,9 százalékkal nőnek. Ezzel szemben a valóságban a költségvetési tervezet 6,3 százalékkal haladja meg az ez évi előirányzatot. Nagyon szívesen levezetném most önöknek pontosan, hogy jön ki a 8,9 százalék helyett a 6,3 százalék (Varga Mihály: Halljuk!), de a költségvetési vitára rendelkezésre álló meglehetősen szűkös időkeret nem teszi ezt lehetővé. Az államtitkár úr azt mondja nekem, hogy halljuk, ezért azt ajánlom az államtitkár úrnak, hogy legyen szíves vegye elő az Állami Számvevőszék jelentését, a 3. füzet 9. oldalán ez pontosan, tételesen megtalálható.
Tehát az Állami Számvevőszék szerint is, a mi számításaink szerint is ez a növekmény mindössze 6,3 százalék, és nincs olyan prognózis, amely biztosan állítaná, hogy ilyen mértékű infláció a jövő évben garantálható, ilyen alacsonyra nem teszik az inflációt a mértékadó elemzők. A Szocialista Párt a költségvetés vitájában bizonyította, hogy az inflációval kapcsolatban miért megalapozatlanok ezek a vélekedések. Ennek következménye az, hogy jövő évben reálértékben csökkenni fog az önkormányzatok bevétele az állami támogatás és a saját bevétel összességében tekintve. Ez azt jelenti, hogy kevesebb jut iskolára, útra, szociális ellátásra és mindazon feladatokra, amelyeket az önkormányzatok látnak el és amelyek közvetlenül meghatározzák az állampolgárok mindennapi közérzetét.
Ez az igazi baj, kedves képviselőtársaim, mert hetekkel ezelőtt a nyilvánosság előtt elkezdődött a vita a személyi jövedelemadó-hányad helyben maradó részéről. Természetesen ez egy fontos kérdés, de nem tartjuk jónak, hogy ez elfedi a lényeget, mert a lényeg az, hogy az önkormányzatok jövőre kevesebb pénzből tudnak gazdálkodni, mint amennyiből ebben az évben gazdálkodhattak. Tehát igazából a probléma az, hogy a pénz kevesebb, mint tavaly; és igazából a probléma az, és nagyon jó lenne, ha erre is választ kapnánk a költségvetési vitában, hogy az új feladatokhoz nem ad támogatást a költségvetési tervezet.
Részletezve ezeket a problémákat először a bérről szeretnék beszélni. 8,25 százalékos átlagkereset-növekedéssel számol költségvetés, s mindebből, azt mondja, 3 százalékot úgy kell kigazdálkodni, hogy az önkormányzatok létszámot építsenek le. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzat akkor tud a közalkalmazottaknak, a pedagógusoknak, a köztisztviselőknek 8,25 százalékkal bért emelni, ha 3 százaléknyi létszámleépítésre, elbocsátásra kerül sor.
Mit fognak tenni az önkormányzatok? Két dolgot tehetnek: az egyik, hogy nem tudják megadni ezt a béremelést, és akkor az ott dolgozó közalkalmazottak, köztisztviselők még inkább reálbércsökkenést szenvednek el, vagy pedig azt csinálják az önkormányzatok, amit '99-ben nagyon sokan csináltak az úgynevezett fókuszált béremelésnél, hiszen a kormány azt mondta, hogy 16 százalékos pedagógusbér-emelés fedezetét odaadta az önkormányzatoknak, ami nem felelt meg a valóságnak - én egyetlen olyan polgármesterrel nem találkoztam, aki azt mondta volna, hogy ennek a fedezete rendelkezésre áll -, az önkormányzatok mégis odaadták ezt a béremelést. Azt gondolom, most is ez fog bekövetkezni, hogy ezt a béremelést megkapják a közalkalmazottak, köztisztviselők, de ez egyben azt is jelenti, hogy máshonnan kell elvenni erre a pénzt.
A másik ilyen kérdés, amelyről az önkormányzati finanszírozásnál beszélni kell, a személyi jövedelemadó helyben maradó hányada. Már az előbb említettem, az a probléma, hogy ez elfedi a lényeget, és nem kapunk semmilyen választ ebben a költségvetésben arra a dilemmára, amely már évek óta az önkormányzati költségvetésnél látszik, hiszen a személyi jövedelemadóban meglévő jelentős dinamizmus, jelentős dinamika nem jelenik meg az önkormányzatok költségvetésében, mert ez - úgymond - rosszul szór, és olyan különbséget hoz létre az önkormányzatok között, amelyet nem tud más módon a központi költségvetés kiegészíteni. Ezt a Szocialista Párt nem tagadja, látjuk ezt a tendenciát, tudjuk, hogy a személyi jövedelemadó száz százaléka óta milyen lépéseket tettek a különböző kormányok annak érdekében, hogy valamilyen módon a kiegyenlítést szolgálja.
De azt gondolom, meglehetősen cinikus megközelítés az, amikor a kommunikációban a kormány azt mondja, hogy erre azért van szükség, mert a szolidaritásra szükség van az önkormányzatok között. Azt hiszem, ha valaki, akkor egy szocialista politikus a szolidaritást jó érzéssel tudja támogatni. Mi azt mondjuk: igen, szükség van a szolidaritásra. Az önkormányzatok egymás közötti szolidaritását bizonyította az árvíz és a belvíz, amikor egymás segítségére siettek az önkormányzatok, de ez nem lehet a bevételeknél és a finanszírozásoknál alapelv egy olyan kormánytól, amely a szolidaritást maga nem mutatja az önkormányzatokkal szemben. Tehát ne bazírozzanak az önkormányzatok egymás közötti szolidaritására akkor, amikor a kormány meglehetősen bőkezű saját magával, a saját intézményeinél 16 vagy 19 százalékos növekedést épít be a költségvetésbe, az önkormányzatoknál pedig 6,3 százalékot! Akkor milyen szolidaritásra hivatkozik itt a kormány, amely nem szolidáris az önkormányzatokkal, csak a közöttük való szolidaritással érvel akkor, amikor a saját mozgásterüknek megfelelő személyi jövedelemadó-hányadot drasztikusan csökkenti?
Egyébként az igazi probléma ebben a kérdésben is az, hogy ez csak elfedi a lényeget, hiszen az oktatási normatívanövekmény sikerpropagandája - magyarul, hogy mennyivel többet fordít az önkormányzatok oktatási tevékenységére normatívaemeléséből a kormány - igazából nem más, mint egy forráscsere, a személyi jövedelemadó helyben maradó hányadát normatívaemelésben jelenítik meg - ami máshogyan, inkább a feladatokhoz szól, ezt el kell ismerni, de nem valódi forrásnövekedés egy feladatnál. Hozzáteszem, hogy - az önkormányzati érdekszövetségek véleményét megismerve - ez az emelés sem éri el a törvényben előírt 90 százalékos szintet. Ezt több önkormányzati érdekszövetség is leírta. Tehát ilyen szempontból érdemes lenne még egyszer ezt a normatívát megvizsgálni.
Tehát nem az az igazi baj a költségvetésnél, hogy a helyben maradó hányad körüli vita hogyan, miként alakul, bár, hozzáteszem, a Szocialista Párt kritikával illeti ezt a drasztikus csökkentést a személyi jövedelemadó helyben maradó hányadánál, hanem azt, hogy egyébként új feladatokat nem finanszíroz költségvetés.
Tisztelt Képviselőtársaim! Megint nem mi találtuk ki, az Állami Számvevőszék jelentésében szerepel, hogy az újonnan hatályba lépett oktatásitörvény-módosítás 7,4 milliárd forintnak megfelelő új feladatot határoz meg, amely hiányzik a költségvetésből, szó szerint le van írva a számvevőszéki jelentésben. (Bauer Tamás: Bizony!) Tehát azt kérem a tisztelt kormánytól, kormánypárti képviselőktől, legyenek szívesek választ adni arra a kérdésre, hogy az önkormányzati törvényben előírt azon kötelezettségének a kormány, hogy az új feladatokhoz forrást is kell adni, az oktatási törvény tekintetében hogyan tett eleget, hol van az forrás, amely ezeknek a feladatoknak a finanszírozására szolgál.
(8.50)
És végezetül egyetlen kérdésről, mert borzasztóan fogy az idő. Az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések növekedésével számol a kormány - mert itt mintegy 25 százalékos működési forráshiányos keretet állapít meg -, amiből az következik, hogy a kormány is érzi, hogy itt valami probléma van, hogy ezek az önkormányzatok bizony bajba kerülhetnek, ezért megnöveli ezt az összeget. De én azt gondolom, hogy ez egy rossz út, nem ezt kellene csinálni. Ez pont olyan, mintha egy munkáltató érezné azt, hogy nagyon kevés fizetést ad a dolgozóinak, ezért csinálna egy jó bőséges segélyalapot, és azt mondaná, hogy "aki nem tud megélni a fizetéséből, az forduljon ide segélyért, és majd én eldöntöm, hogy ki kap segélyt".
Ilyenkor nem ezt kellene csinálni, hanem tisztességes fizetést kellene adni, magyarul tisztességes működési költséget kellene adni az önkormányzatoknak, és akkor nem kellene azzal számolni, hogy drasztikusan nő a működésképtelen önkormányzatok száma. De a legnagyobb problémát ott látom, hogy az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került települések számának növekedésénél a működésre igazából semmiféle garanciát ez a költségvetés nem nyújt.
És végül még egy borzasztó érdekes eleme a költségvetésnek: ezt a tényt megtetézi a költségvetés azzal, hogy a belügyminiszter úrnak egy 500 millió forintos zsebpénzkeretet ad. Azt mondja, hogy a működésképtelen önkormányzatoknak 500 millió forintos keretből a saját belátása szerint a belügyminiszter úr adhat támogatást. Ha jószándékúan vagy gyanútlanul közelítjük a kérdést, akkor azt mondhatnánk, hogy ez egy olyan alap, amely gyorsan tud segíteni ott, ahol gyorsan kell segíteni. Csakhogy korábbi történések az aggodalmunkat már felkeltették és a gyanúnkat megerősítették, mert mindenesetre én aggodalommal fogadom ezt a javaslatot akkor, amikor a miniszterelnök úr azt mondja a siófoki frakcióülésen, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat ki kell szárítani, és a kiszáradás jeleit látva megerősíti, hogy állami támogatás ide nem fog érkezni.
Bármennyire is rászorul egy önkormányzat, önök el tudják azt képzelni, hogy azokat az önkormányzatokat, amelyeket Orbán Viktor miniszterelnök úr ki akar szárítani, Pintér Sándor belügyminiszter úr majd ebből az alapból fogja öntözgetni azért, hogy életben maradjanak? Én sajnos kizártnak tartom az eddigi tapasztalatok alapján. És hogy ez a gyanú nem teljesen megalapozatlan, azt az is mutatja, hogy az Állami Számvevőszék pontosan leírja, hogy nincs szabályozva, és ezért nem tudja elfogadni ezt a megoldást. A TÖOSZ pedig - a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége - azt javasolja, hogy ezt a forrást az önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került önkormányzatokhoz csoportosítsák át.
Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt az alternatív költségvetési koncepciójánál Bethlen Gábor szavait választotta mottóul, amely szerint "nem lehet mindig megtenni azt, amit kell, de mindig meg kell tenni azt, amit lehet". A Magyar Szocialista Párt az önkormányzatok tekintetében be fogja nyújtani módosító indítványait, amelyek mintegy 30 milliárdos összeggel növelik meg az önkormányzatok forrásait ezzel a kerettel. Természetesen megvan ennek a másik lába is - meghatározzuk, hogy ezt a pénzt honnan kell elvenni.
Tehát mi megtettük, amit lehet, megtettük, amit megítélésünk szerint kell. Most már önökön a sor!
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
