DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE
DR. SZEKERES IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor tényleg baj van. Én, amikor a reménytelenség indítványának neveztem, abban reménykedtem, hogy lehet változtatni a dolgokon. Önt hallgatva, most már meggyőződtem arról, hogy erre kevés a remény.
Egyetlenegy dologra szeretnék reagálni, ami tényleg nézetbeli, filozófiai különbség, mégpedig arra, hogy ami kétségtelenül '94-95-96-ban igaz volt, hogy csökkent a reáljövedelem, csökkent a nyugdíjak reálértéke és sok minden más, arról mi őszintén beszéltünk, mert következménye volt annak a gazdasági összeomlásnak, amelyet '89-90 után az ország átélt, és szükségszerű volt ezen változtatni.
Most azonban egy olyan három év után vagyunk, amelyben az önök prognózisai szerint is 13 százalékkal nőtt a gazdaság és egyharmadára csökkent az infláció. Az a kérdés tehát, hogy ebben a helyzetben ugyanazt kell-e csinálni, amit nekünk kellett '95-96-ban vagy mást. Azt mondom, hogy mást kell csinálni, éppen ezért a két szituációs helyzet össze sem hasonlítható.
Nagyon aggódom, mert ezek szerint a kormány nem ismeri fel azt a lehetőséget, hogy ma sokkal jobb állapotban van a magyar gazdaság, hogy ma sokkal komolyabb lépéseket lehetne tenni mind az életkörülmények javításában, mind a beruházásokban - akkor nem lehetett. Szívesen cseréltünk volna önökkel, de nekünk az adatott meg, hogy az ország gazdaságát valahogyan talpra állítsuk, önöknek pedig az, hogy ezt a fejlődést vigyék tovább. Szomorú vagyok, hogy nem ezt teszik.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
