KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én a közösségi szolgáltatásokról és az azok fejlesztéséhez kapcsolódó kérdésekről szeretnék beszélni. Miért? A Fidesz-kormány hangzatosan hirdette, hogy a polgárok kormánya, a vidék kormánya, a mindennapi gondjaink megoldásának kormánya lesz, ezért úgy gondolom, hogy indokolt az első teljes értékű Orbán-Torgyán-kormány költségvetését áttekintenünk a közösségi szolgáltatások, a mindennapjainkat kiegészítő szolgáltatások szempontjából.
A leginkább indokolt, szükséges köztehervállalás valóban nemcsak az államigazgatási és helyi közigazgatási szolgáltatások megfinanszírozása, hanem a többi közszolgáltatás minőségének javítása érdekében történik. Néhány gondolatot szeretnék elmondani, az állami és a helyi közigazgatásról csak egyetlen gondolatot, mert Wekler Ferenc képviselőtársam fog erről lényegesen többet beszélni. Én csak egy összehasonlítást tennék.
A helyi önkormányzatok által foglalkoztatott mintegy félmillió fő bér- és járulékköltsége a tervezett költségvetésben egy főre jutóan 655 ezer forint évente. Ugyanez a költség, tehát egy fő bér- és járulékköltsége a Miniszterelnöki Hivatalban valamivel több mint 3 millió forint. Tehát úgy tűnik, hogy az államigazgatásban és a helyi közigazgatásban dolgozók, vagyis az állampolgárokkal mindennap kapcsolatban levő, illetve az államfővel és közvetlen környezetével kapcsolatban levő dolgozók bérezése közötti különbség ötszörös. Nem tudom, hogy feltűnt-e ez önöknek a költségvetésben. Persze azt is láthattuk, hogy azoknál a tárcáknál, például a belügynél, ahol a rendőrség révén igen jelentős a lakossági kapcsolat, vagy a közlekedésnél, ahol a közlekedési felügyeletek révén napi a kapcsolat, vagy az oktatásügyben és még sorolhatnám, ott lényegesen alacsonyabb a bérbeállás, mint a Miniszterelnöki Hivatalnál.
A másik nagyon fontos szolgáltatási terület az oktatás, amelynek igen jelentős közterheit viseljük az adóból. Az oktatásügy kérdéseiről Horn Gábor képviselőtársam fog részletesen beszélni. Én itt is csak egyetlenegy érdekes összehasonlítandó állítást teszek, vagy inkább kérdést. Vajon helyes-e az, hogy lefelé nivellálunk az oktatás színvonalával? Hiszen azoknál az önkormányzatoknál, ahonnan elvesszük az szja-t, ahonnan elvesszük a személyi jövedelemadó visszatérített részét, helyben maradó részét, általában az a jellemző, hogy nemcsak az életszínvonal, mármint az egy főre jutó megtermelt GDP és így az egy főre jutó személyi jövedelemadó-hányad magasabb, hanem az élethez szükséges költségek, a napi életvitel költségei is magasabbak. Ugyanúgy ezekben az önkormányzatokban az intézmények működési költségei is lényegesen magasabbak. Tehát mindazokban a városokban, régióközpontokban, kistelepülési központokban, amelyeknél valamennyi értelemben képződik személyi jövedelemadó, ennek az újraelosztásnak az oktatási szektorban vesztesei lesznek, s valójában nem az önkormányzatok lesznek a vesztesei, hiszen az 5 százalékos helyben maradó forrással nem tudják majd kipótolni az állami finanszírozás hiányát, hanem ennek tényleges és valódi vesztesei azok a diákok lesznek, akik odajárnak tanulni, mintegy félmillió diák.
Az egészségügy és a szociális támogatási környezet a következő nagy közszolgáltatási kérdés. Nézzük meg, mit javasol ez a költségvetés! Akik tegnapelőtt is figyelemmel kísérték az országban az egészségügyről és a társadalombiztosításról szóló vitát, azok hallhatták a miniszter úrtól, majd az államtitkár úrtól is, hogy a kórházak fenntartása, az egészségügyi szolgáltatások minőségének fenntartása ugyan nem valósulhat meg teljes mértékben a társadalombiztosítási önkormányzat tervezett költségvetéséből, de majd az önkormányzatok a helyben maradó forrásokkal kipótolhatják. Kérdezem én, hogyan fog kipótolni egy önkormányzat egy kórházi büdzsét, hogyan fog gondoskodni a szociális ellátásról, ha a helyben maradó források egyre csökkennek, ha a saját döntési kompetenciába tartozó források 5 százalékra csökkennek?! Ebből az 5 százalékból kell mindent megoldani, oktatásügyet, béreket, kórházat, szociális ellátást?
(11.20)
Itt egyetlen érdekes dologra hívom föl az önök figyelmét. Bizonyára nem kerülte el a kormánypárti képviselőtársaim figyelmét sem a hároméves kitekintésre vonatkozó anyag 29., valamint 31. oldala: "Szociális és jóléti intézményi szolgáltatások, 1999. évi előirányzat, 160,5 milliárd, 2000. évi előirányzat 144 milliárd." - tehát csökken. Idézem a 31. oldalról: a teljes államháztartásra vonatkoztatva szociális és jóléti intézményi szolgáltatások államháztartási kiadása idén 0,98 százalék - körülbelül 1 százaléka a teljes államháztartásnak -, jövőre 0,55 százalék, tehát alig több, mint a fele.
Erre nem magyarázat az, hogy a bentlakásos intézmények, jóléti intézmények egy részének a finanszírozását áttette a kormányzat az oktatási feladatok körébe, mert az ennek 0,05 százalékát sem éri el. Ez nem magyarázat! Az már sokkal inkább, hogy nem akar gondoskodni a bölcsődei ellátásról, nem akar megfelelően gondoskodni a rokkantak, a csökkent munkaképességűek, a leromlott egészségi állapotban lévőkről. Erről Béki Gabriella fog részletesen beszélni, én csak azt emelem ki, hogy mit jelent ez számokban.
Képviselőtársaim előtt megtalálható a költségvetés. A 158. oldalról idézem a XI. fejezet 23/1. pontját: normatív hozzájárulások - amelyek állítólag emelkedtek, hiszen az szja csökken - összesen a szociális szektorban - 51,1 milliárd helyett, ez az idei - 24,9 milliárd.
A következő: a munka világa, a munkanélküli-ellátás mint szolgáltatás, a munkába való bekapcsolódás támogatása, az átképzés támogatása, a munkahelyteremtés. Az első kérdésekről nem kívánok beszélni, csak jelzem, hogy miközben a kormány azt mondja, hogy a támogatásokat csökkenti - mármint azoknak a támogatását, akik nem tudnak bekapcsolódni a munkába -, aközben a közmunkára tervezett összeg nem éri el az 1998-as összeget sem, pedig azt hiszem, az árvíz idején a közutak mentén lévő árvízi töltésekre nagyon jól fel lehetett használni ezt a forrást, és lehetett munkát adni olyan embereknek, akik általában önhibájukon kívül kiestek a foglalkoztatás világából. Mind pszichésen, mind pedig anyagilag nagyon nehezen élnek ezek a családok, és ezeknek mégis azt tudta volna mondani a társadalom, hogy valamilyen értelemben szükség van rád, gyere és dolgozzál. Ez a forrás még most is kisebb, mint '98-ban, és közben azt mondjuk, hogy dolgozzon az, aki munkanélküli.
A másik nagyon fontos kérdés - erről szeretnék egy picit többet mondani a végén - a munkahelyteremtés. A mai újságokban olvasható, hogy a Nagykanizsai Sörgyár is bezár, mert a tulajdonos úgy ítélte meg, hogy a közlekedési költségek, tehát az előállítás fajlagos költségei Budapesten lényegesen kedvezőbbek, mint Nagykanizsán, ezért a nagykanizsai üzemet zárja be, és majd Budapesten fejleszti a beruházást, hiszen innen az M1-esen és más forgalmi lehetőségeken keresztül az exporttevékenysége gyorsabb, kisebb fajlagos költségű.
Bizony-bizony, ha tudná a kormányzat, hogy az európai kimutatás szerint Magyarországon a GDP 1 dollárjának előállításához majdnem 1 áru tonna-kilométer tartozik... Elmondom azon gazdasági szakemberek kedvéért, akik nincsenek itt, de esetleg hallgatják a műsort, ez azt jelenti, hogy átlagosan 1 tonnányi árut 1 kilométeren kell mozgatni ahhoz, hogy Magyarországon 1 dollárnyi GDP-t megtermeljünk. Ez az összeg Németországban 0,22, Svédországban - ez sokkal nagyobb ország, ott nyilván többet kell mozgatni - nem éri el a 0,2-t sem. Tehát nálunk nagyon-nagyon fontos a gazdaság szempontjából, hogy mennyit kell mozgatni az árut, hogy milyenek a közlekedési viszonyok; mert hiába osztjuk vissza az önkormányzati forrásokat, hiába akarunk nivellálni, csak lefelé tudunk nivellálni, ha a munkahelyteremtésben nem segítünk. Ennek pedig elsődleges szempontja és alapfeltétele az úthálózat-fejlesztés.
Idő hiányában nem akarom fölolvasni, csak szeretném jelezni képviselőtársaimnak, hogy olvassák már el, vajon 1997-ben mely utak fejlesztését kezdte, indította az akkori kormányzat: 6-os út, M7-es, M0-ás, a 74-es elkerülő út, székesfehérvári elkerülő út, gyulai elkerülő út s a többi - föl tudom sorolni. Könnyű ezeket fölsorolni, mert a kormány hároméves tervében még 2001-ben is csak előkészítési összeggel szerepeltek, négy év után is. A gyorsított autópálya-fejlesztési programból nulla kilométer autópálya lett. Nulla kilométer!
Lehetett bírálni az előző kormányzat közlekedésfejlesztését, de mégis évente egyre több ment az üzemanyagár adótartalmából az utakra, most pedig egyre kevesebb. A mi számításunk szerint már 8 százaléka sem lesz az üzemanyag árának az, amit az utakra fordítunk. A tavalyelőtti esztendőben ez majdnem 13,5 százalék volt. Miközben 200 forint fölé megy az üzemanyagár, kevesebbet, forintban is kevesebbet költ az úthálózat fejlesztésére ez a kormány, mint két évvel ezelőtt. Hogy pontos számot nem tudok mondani, az csak azért van, mert még a bizottsági ülésen is azt mondta a pénzügyminiszter jelenlétében ott lévő személy, hogy nem tudja kiszámolni; nem tudja kiszámolni, de azt ő is elismeri, hogy körülbelül 130 milliárd. Most pedig 87 milliárd van erre a költségvetésben.
Ezért a szabaddemokraták az ilyen országépítést nem tudják elfogadni. Köszönöm szépen a figyelmüket! (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
