BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Azért kértem úgynevezett normál hozzászólási lehetőséget, hogy ne kétpercesekbe szorítva kelljen reagálnom arra a vitára, amely itt - mint minden alkalommal, amikor társadalombiztosítási költségvetésről van szó - a nyugdíjreform alapjairól kialakult.
Azt mondta Babák képviselőtársunk körülbelül háromnegyed órával ezelőtt, hogy nem állunk szemben egymással. Emlékeznek rá talán: nem kerülünk szembe egymással. Nos, azt gondolom, igaza van, valóban nem egymással kerülünk szembe, hanem azt gondolom, tisztelt Fideszes képviselőtársaim, hogy önök önmagukkal kerülnek szembe mindabban, amit itt elmondtak. Emlékezzen rá Babák képviselőtársunk, amikor arról beszélt, hogy itt vannak ezek az angol nyugdíjas turisták (Borkó Károly: Ezt én mondtam!) - bocsánat, Borkó képviselőtársunk; igen, igen, felírtam magamnak. Azt mondta, hogy itt vannak ezek az angol nyugdíjas turisták, akiknek annyi pénzük van, hogy ők tartják el a magyar idegenforgalmat - emlékszik rá. Babák Mihály képviselőtársunk pedig arról beszélt, hogy itt voltak a régi nyugdíjpénztárak, amelyeket a kommunista rendszer szétvert. Igaz? Stimmel, amit mondok. Igazuk van. És akkor jött helyette az a nyugdíjrendszer, amely volt itt 40 éven keresztül. Igazuk van.
Csak arra figyelmeztetem mindkettőjüket, hogy amit példaképül állítanak, és aminek a szétverésén sajnálkoznak, az egy tőkefedezeti elven alapuló nyugdíjrendszer. És mi az a nyugdíjreform, amit a szocialista-szabad demokrata kormány 1997-ben elhatározott, és ami '98-ban beindult? Áttérés a tőkefedezeti nyugdíjrendszerre részlegesen a felosztó-kirovó rendszerről.
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Arról beszéltek mindketten, sőt ha jól emlékszem, Csáky képviselő úr is nem egyszer, hogy a kommunista korszak nyugdíjrendszere elpazarolta a nyugdíjasok befizetését. Miért? Mert egy felosztó-kirovó rendszer volt, amely ráadásul szimbiózisban élt a mindenkori költségvetéssel. Igaz? Ezért! Ezért volt erre lehetőség. És azért indítottuk el mi az áttérést a tőkefedezeti elven alapuló magánnyugdíjpénztárakra, hogy ez újra ne fordulhasson elő; hogy visszatérjünk ahhoz az elvhez, amely 1945 előtt volt Magyarországon, amikor tőkefedezeti elvű nyugdíjpénztárak léteztek.
Önök, akik egyfelől haragszanak a kommunistákra azért, hogy szétverték a tőkefedezeti elven alapuló rendszereket, most meg azért haragszanak a szocialistákra és a szabad demokratákra, hogy helyre akarják állítani azt a nyugdíjrendszert, amely tőkefedezeti elvű rendszereken alapul. Ezért mondom, hogy önmagukkal kerülnek szembe, kedves fideszes és MDF-es képviselőtársaim!
Amikor mi elindítottuk ezt az áttérést, a nyugdíjreformot, ellenzéki pártként a Fidesz is, Selmeczi Gabriella képviselő asszony végig azt fejtegette, hogy ez senkinek sem jó, csak azoknak a csúnya magánvállalkozóknak. Önök még nem voltak itt a parlamentben, de mi emlékszünk rá. Az MDF is végig támadta ezt a javaslatot. A Kisgazdapárt meg...! Ha hallották volna Torgyán képviselő úr felszólalásait a nyugdíjreform ellen! De önök szerencsések, akkor még nem hallották. És most, gyakorlatban folytatva azt, amit ellenzékben mondtak, elkezdték ennek a nyugdíjrendszernek a felmorzsolását. Higgyék el, azzal, hogy évről évre változtatják a feltételeket, ezzel bizony aláássák a bizalmat a tőkefedezeti elven alapuló nyugdíjrendszerre.
Azt kérdezi Csáky képviselő úr, hogy miért baj az, miért ellentétes a jogrenddel, a jogbiztonsággal az, ha módosítanak valamit, ami nem jó. Nem az a baj, ha módosítanak valamit, ami nem jó, természetes, ez belefér a jogbiztonságba. De ha ez a módosítás olyan, hogy 2 millió megkötött szerződés feltételeit módosítja, az baj, mert azt, gondolom, nem tagadják, hogy az az 1,3-2 millió ember abban a tudatban kötött a szerződését, hogy azok a szabályok lesznek érvényesek rá, amelyeket az Országgyűlés elfogadott. Önök akkor módosítják ezeket a feltételeket, és nem azt mondták, hogy az ezen túl kötött szerződésekre ez már nem lesz érvényes. Az jogszerű lett volna; azzal sem értettem volna egyet, de az jogállami lett volna. Hanem azt csinálták, hogy visszamenőleg mindazokra a szerződésekre vonatkozóan is módosították a szabályokat, amelyeket korábban azoknak a feltételeknek az ismeretében kötöttek meg a biztosítottak, amelyeket a '97-es törvény hagyott jóvá. Ez az, Csáky képviselő úr, ami a mi meggyőződésünk szerint ellentétes a jogbiztonság, a jogállamiság elvével! Ez a probléma, és nem az, hogy egy rossz törvényt módosítanak jóra.
Még annyit tennék hozzá, hogy arra szoktak hivatkozni, hogy nem bírja el az államháztartás. Ugye, ezt szokták mondani? Nos, ha olyan helyzet lenne, hogy csökken a nemzeti termék, hogy romlik az életszínvonal, romlanak a gazdálkodás feltételei, akkor el lehetne gondolkodni azon, hogy nincs-e olyan, ha úgy tetszik, vis maior, mint amilyen 1995-ben egyébként volt. De nem ez a helyzet! Rendszeresen elmondják, hogy milyen jól fejlődik a magyar gazdaság, évről évre növekszik minden. Ha ez a helyzet, akkor nem teheti meg egy kormány azt, hogy más területeken bővíti a kiadásokat, nem teheti meg azt egy kormány, hogy meglevő 2 millió szerződést módosít önkényesen, felülről beavatkozva. Ezért mondjuk, hogy nem jogszerű az, amit csinálnak.
Másfelől pedig azt mondjuk, hogy egy elindított reform ilyen módosítása hosszú távra ássa alá a bizalmat. Márpedig a nyugdíjrendszernél a bizalomnál nincs fontosabb. Nem véletlenül kötötte össze a vezérszónoklatában Horváth Zsolt, a Fidesz vezérszónoka a nyugdíjreformot, a nyugdíjrendszert a biztonsággal. A feltételek ilyen módosítása pedig éppen a biztonságot veszi el a nyugdíjrendszertől.
Még egy utolsó megjegyzést szeretnék tenni. Azt kérdezte újra Csáky képviselő úr, hogy mi a jó abban, hogy egyfelől a tb-nyugdíjalap bevételei csökkennek, oda kerül a pénz a magánnyugdíjpénztárakhoz, és akkor ők állampapírt vesznek, és így hitelezik vissza az államot, ami kamatszempontból némi veszteséggel jár. Azt kérdezte, hogy mi ebbe a pláne, igaz? Erre várja tőlem a választ. Ez önmagában nem jó, csak ez elkerülhetetlen velejárója annak, hogy a tőkefedezeti rendszert kialakítsuk. Miről is van szó még egyszer? Volt egy tőkefedezeti elvű nyugdíjrendszer '45 előtt, az a nyugdíjrendszer a valamennyiünk által ismert okokból összeomlott, és kialakult egy felosztó-kirovó rendszer, és most újjá kell építeni egy tőkefedezeti rendszert. Ez az, amit úgy neveznek, úgy szoktak tréfásan nevezni, hogy a rántottából újra létre kell hoznunk a tojást. Ez az, ami a piacgazdaság helyreállítása a tervgazdaság rombolása után. Gondolom, ez érthető, világos, ebben egyetértünk.
Amikor ilyen feladat áll előttünk, hogy a rántottából létrehozzuk a tojást, tehát hogy újra kialakítjuk a tőkefedezeti elvű nyugdíjrendszert, és ez a nyugdíjrendszer olyan, hogy ma kell beletenni a pénzt azoknak, akik majd valamikor ebből kapják a nyugdíjat, az kell hozzá, hogy bízzanak a nyugdíjrendszerben, és ne csalják le, ne tagadják le a jövedelmüket, mert tudják, hogy a jövedelmüktől függ a majdani nyugdíjuk, és ez kell ahhoz, hogy a feketegazdaságot visszaszorítsuk. Na de ebből fakad az a probléma is, hogy a mai keresők, a mai aktívak egyfelől befizetik a pénzüket a saját majdani nyugdíjukra, és közben a jelenlegi nyugdíjasok nyugdíját is biztosítani kell valamiből. Tehát egyszerre létezik a felosztó-kirovó rendszer, és egyszerre kell megalapoznunk egy új tőkefedezeti elvű magánnyugdíjpénztár-rendszert. Ez az a probléma, amikor a rántottából hozzuk létre a tojást.
Miután ehhez egy hiteligény, egy tőkeigény merül fel, ehhez kell azt a konstrukciót kialakítani, hogy a befizetések egy része megy a magánnyugdíjpénztárba, emiatt valóban hiány jelentkezik az állami társadalombiztosítási nyugdíjrendszerben, és ezt a lyukat úgy pótoljuk, hogy a magánnyugdíjpénztárak kötelesek állampapírt vásárolni az egyelőre parlagon heverő pénzből, és ezekből az állampapírokkal finanszírozzák ezt a pótlólagos hiányt. Ez a nyugdíjrendszer lényege. Azért érdemes ezt megcsinálni, hogy fokozatosan visszaállítsuk azt a tőkefedezeti elvű nyugdíjrendszert, amelyet önök egyébként kívánatosnak és helyesnek tartanak, hacsak nem a szocialista-szabad demokrata kormány vezeti be.
Végül egy megjegyzés: ahhoz, hogy ez a magánnyugdíjrendszer a maga kívánatos hatását elérje, tehát arra késztesse az embereket, hogy a jövedelmüket bevallják, és befizessék a nyugdíjjárulékokat a magánnyugdíjpénztárba, mert attól várják a későbbi nyugdíjukat, ehhez az kell, hogy egy minimális nagyságot elérjen a magánnyugdíjpénztárba fektetett pénz.
(21.10)
Mert ha ez csak 2 százalék lenne, akkor az olyan marginális, hogy nem fejti ki azt a hatását, hogy az emberek ne tagadják el a jövedelmüket. És ezért levinni 8 százalékról 6 százalékra nemcsak jogszerűtlen, hanem aláássa a magánnyugdíjrendszer, a tőkefedezetiség jelentőségét annak a döntéshozó állampolgárnak vagy vállalkozónak a szemében, akinek arról kell dönteni, hogy a valódi jövedelmét vallja be mind a magánnyugdíjpénztárnak, mind a társadalombiztosítási pénztárnak - meg majdan az egészségbiztosítóknak -, vagy mint manapság szokásos, mondjuk, minimálbéren jelentkezzen be. Ezt nem lehet 2-3 százalék mellett elérni, ehhez kell az a 8 százalékos befizetés.
Ezért káros az önök döntése! Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)
