BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Csáky András hozzászólása késztetett arra, hogy felidézzem a kezdeteket, azt a bismarcki szociálpolitikát, azt a bismarcki gondolatot, hogy az embernek aktív életszakaszában kell előre gondolkodnia, kell előre gondoskodnia a maga öreg éveiről, amikor majd nem lesz képes jövedelemhez jutni. A nyugdíjbiztosítás eredeti első és tiszta gondolata az előtakarékosság volt, az a rendszer, amibe most a '97-es nyugdíjreformmal részben áttértünk, visszatértünk.
De ha Magyarország gyakorlatát nézzük, Magyar-országon is a századfordulón, amikor elindultak a nyugdíj-biztosítási pénztárak, a többi nyugdíj-biztosítási pénztár különböző foglalkozási csoportokra szerveződött. Először a közalkalmazottakra szerveződött ilyen, akkor az volt az alapja, hogy félreteszik a pénzüket, hogy majd néhány évtized múlva nyugdíj formájában visszakapják.
Nem ezeknek a pénztáraknak a rossz gazdálkodása, a felelőtlensége és a többi vezetett oda, hogy ez a rendszer így, ebben az eredeti tiszta formájában felborult, hanem a háború.
A háború, ami eljött, ott voltak az idős emberek, ott volt egy csomó szerzett jog, hiszen megtörténtek a befizetések, és szükségképpen át kellett állni arra az egyik évről a másikra történő finanszírozásra, hogy az éppen aktív dolgozó generáció "eltartja" az éppen nyugdíjasokat, következésképp ezt egy történelmi szükség hozta. Érdemes volt azon gondolkodni, hogy az eredeti filozófiához (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) hogyan lehet visszalépni, legalábbis részben.
Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
