BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Még egy nagyon lényeges gondolatot szeretnék hozzákapcsolni ehhez a vitához, elsősorban azért, mert olyan képviselőtársak szólaltak meg szemközt, akik sajnos az előző ciklusban, '97-ben ezt a vitát nem csinálhatták végig, mert akkor még nem voltak képviselők.
Az előző vitában én magam is nehezen értettem meg, hogy az a pénz nemzetgazdasági szinten, ami most a tb-ben kikerül a közös kasszából, nem vész el, nem hiányzik, hogy kezelhető hiány keletkezik, és csak a kormányzati szándék kérdése, hogyan kezeli ezt a kérdést. Akkor a reform alapgondolata az volt, hogy a járulékfizetési hajlandóságot az emberekben, pozitív várakozási kedv felkeltése útján, valahogy megpróbáljuk javítani. Azt gondolom, ez a nagyfokú átlépés bizonyítéka volt annak, hogy a várakozási kedv felkeltése valóban sikerrel járt.
Következésképpen ha a kormány bölcsen járna el, akkor ezt a várakozási kedvet nem lehűteni, leforrázni, megtépázni kellene, szóval elbizonytalanítani, hanem tovább építeni rá. Ez a pénz ugyanis hosszú távú előtakarékosság formájában megvan, nem vándorol magánnyugdíjpénztárak tőkéseinek a zsebébe, hanem meglehetősen nagy százaléka ott van államkötvényekben, kisebb százaléka ott van részvényekben, ott van a gazdaságban, hasznosul, következésképpen tényleg csak a kormány politikai döntésén múlik, hogy azt a bizonyos 11 milliárd forintot, ami körülbelül (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ez az 1 százalékos... (A képviselő mikrofonját kikapcsolják.)
