BORKÓ KÁROLY
BORKÓ KÁROLY
BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Béki Gabriella történelmi fejtegetéséhez szeretnék én is néhány adalékkal hozzájárulni. Volt alkalmam a világban egy-két helyen megfordulni abban az időszakban is, amikor a turisták járnak arra, és számomra megdöbbentő volt az, hogy a legjobb vendégek a nyugdíjasok voltak Angliából, Németországból, Svájcból és egyéb országokból. Én csak előszezonban tudtam eljutni Rodosz szigetére - még nászútra is -, így aztán, mondom, meg voltam döbbenve, hogy a nagyon idős emberek hogyan másszák a rodoszi és líndoszi várat.
Valószínű, hogy a jólétüket az a több évtizedes járulékfizetés alapozta meg, amit a nyugdíjbiztosítók nagyon okosan és nagyon jól fektethettek be, ha a képviselő úr által említett 70 százaléknyi nyugdíjat tudják fizetni. Nálunk azonban nem egészen ez történt, hiszen volt egy második világháború, ami a nyugdíjintézeteket tönkretette, azonkívül mi negyven évig - azokban az időkben, amikor képviselőtársam is járulékfizető volt - nem megfelelően gazdálkodtunk ebben az országban. Mi Sztálinvárost építettünk belőle, a vas és acél országát építettük belőle, eocénprogramra költöttük azt a pénzt, amit megtermeltünk, sőt amikor ez nem volt elég, akkor igen-igen jelentős hiteleket is felvettünk, és ezeket is rosszul fektettük be. Tehát ez történt.
Az a vagyon, ami a nyugdíjak fedezete lett volna, az állami vagyon legjelentősebb része éppen az elmúlt ciklus időszakában került privatizálásra, tehát a mostani nyugdíjasok vagyonát az elmúlt egynéhány évben adtuk el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm szépen.
