ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ
ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ
ÜSZÖGI-BLEYER JENŐ (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az idősek nemzetközi éve és világnapja rendezvényein szeptember és október hónapban igen sok emberrel találkoztam és beszélgettem. Több, a sajtóban és rádióban, valamint a televízióban megjelent híradásokban sok szó esett az időseket és nyugdíjasokat érintő költségvetési javaslatokról. A beszélgetések során sok kérdést és tanácsot, valamint javaslatot kaptam. Ezekből most csak két dolgot szeretnék megemlíteni.
Az egyik: az idősek azt látják, hogy a megszorítások más rétegeknél hátrányosabban érintik őket, ami pedig a kedvezményeket illeti vagy jelentheti, azok nem vonatkoznak rájuk, vagy csak részben érintik őket. Például a gyógyszerár-emelkedés főleg az idős embereket érinti. A kormány családpolitikai kedvezményei természetesen a nyugdíjasokra már nem vonatkoznak.
A másik kérdés: a kormány azt hangoztatja, hogy a nyugdíjak a tervezett emeléssel megőrzik reálértéküket. E célkitűzés sajnos két vonatkozásban is megalapozatlannak tűnik. Miért? Mert a 6-7 százalékra tervezett infláció, mint azt már többen az előttem szólók közül kifejtették, nem megalapozott. Több neves kutatóintézet az infláció mértékét 8-10 százalék közé teszi. De ha az infláció 7 százalékban is realizálódna, a 8 százalékos nyugdíjemelés nem biztosítja a reálérték szinten tartását.
Mindenki által ismert, hogy a nyugdíjasok fogyasztási kosara nem azonos az aktívakéval. Itt minden esetben nagyobb súllyal szerepelnek az átlagnál magasabb árnövekedésű tételek. Ilyenek a gyógyszerek áremelkedése, az energiaárak, a különböző szolgáltatások, a lakhatási költségek.
Magyarországon, eltérően az Európai Unió országaitól, igen alacsony a nyugdíjak összegének aránya az aktívak keresetéhez viszonyítva. Ezt a különbözetet tovább fokozta az 1999-ben elvett 50 milliárd forint, melynek hiánya a nyugdíjas-társadalmat élete végéig sújtja. Míg Európában sok országban a nyugdíj átlagosan az aktívak keresetéhez viszonyítva 70 százalék felett van, addig ez nálunk alig több mint 57 százalék, ez az arány az 1990-es évek elején még 67 százalék volt.
Az a feltételezés, hogy ezen az alacsony szinten meg lehet őrizni a reálértéket, részünkre nem lehet vonzó, sőt nagyon igazságtalannak tartjuk. Úgy látjuk, ha lassan is, de biztosan növekszik a nemzetgazdaság, és mint egyenértékű polgárai a nemzetnek, elvárjuk, hogy a fejlődéssel arányosan reáljövedelmünk növekedjék. A nyugdíjastársaimtól arra kaptam megbízást, hogy minden olyan javaslathoz, mely a tisztelt Házban elhangzik, a nyugdíjasok érdekvédelmével foglalkozik és az reálisan megvalósítható, járuljak hozzá és támogassam.
Az országot járva látogatásaim során tapasztalom, hogy mind gyakrabban merül fel komoly megélhetési probléma az alacsony nyugdíjjal rendelkező időseknél. Különösen súlyos gondot jelent az életfenntartás az egyedül maradottaknak, hiszen a rezsiköltségek azonosak, és azt egyedül nekik kell viselniük. Mi egyetértünk az alacsony nyugdíjjal rendelkezők támogatásával, de tiltakozunk az ellen, hogy azt differenciáltan oldja meg a kormány. A nyugdíj ugyanis járulékfizetéssel és szolgálati idővel szerzett jog.
A költségvetési vitában a nyugdíjasok szempontjából különösen három területre kell a figyelmemet fordítani: a nyugdíjemeléssel kapcsolatos kérdésekre, az egészségügyi kérdésekre, hangsúllyal a gyógyszerkassza ügyére, hiszen a szabályok világos támogatási rendszer nélkül várhatóan ismét az idős, beteg emberek terheit emelik. Az önkormányzatokat érintő költségvetések esetében szomorú, hogy a szabadon felhasználható összegek csökkennek, mert ezáltal félő, hogy a rászoruló idősek támogatása szűkül. Az e területet érintő módosító javaslatokat az általános vitában és a részletes vitában is külön figyelemmel kísérem és támogatni fogom.
Úgy érzem, itt kell szólnom a társadalombiztosítást érintő, jövő évben behajtani tervezett adósságok felhasználásáról. Biztosítani kell, hogy a behajtott összegek azokba a kasszákba kerüljenek be, ahova eddig még nem folytak be, és ne más területeken kerüljenek felhasználásra. Nem értünk egyet azzal, hogy az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál a késedelmipótlék- és bírságszámlákra 2000-ben befolyt összeg 30 százaléka a társadalombiztosítás pénzügyi alapjait, míg 70 százaléka a központi költségvetést illeti meg. Ezt az összeget fel lehet használni a gyógyszertámogatásra vagy a nyugdíjak magasabb mértékű emelésére.
Befejezésül kérem, engedjék meg - akkor is, ha ezt sokan nem osztják -, hogy kifejezzem reményemet az iránt, hogy a nyugdíjasokat illetően az idősek nemzetközi évében nagyobb figyelmet és több konkrét segítséget adjon a tisztelt Ház és a kormány.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)
