DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy évvel ezelőtt, amikor az 1999-es költségvetés tárgyalását folytattuk, a kormány fő indoka az akkori költségvetés alakulása kapcsán az volt, hogy ez egy determinált költségvetés, az előző kormány hagyatékát kell kezelni, ezért radikális újításokra, reformokra, valamint a választási kampányban a Fidesz-Magyar Polgári Párt által ígért kezdeményezések megvalósítására nem alkalmas. Volt is ebben valami, kétségtelen, hiszen egy kormányváltást követő költségvetésnek óhatatlanul kell vinnie még az előző kormány intézkedésének hatását, nem mehet azzal gyökeresen szembe, és örököl egy olyan, előre meghatározott költekezési rendszert, amiből kibújni nagyon nehéz. Ez a költségvetés azonban már a 2000. év, az új évezred első költségvetése, itt elvárhatnánk, hogy a reformok jelei már valóban látszódjanak.
Az elmúlt hónapban már tapasztalhattuk, hogy nem mindenben alakul úgy a dolog, ahogy azt a Fidesz is elképzelte, hiszen az adótörvények tárgyalásánál láttuk, hogy gyakorlatilag lényeges változás nincs, igazítunk egy picit az adószabályokon, lehetőség szerint megpróbáljuk a bevételeket tartani. Ennél a költségvetésnél látszik az, hogy amit az adóból beszedünk, szeretnénk elkölteni, méghozzá úgy, hogy ebbe az elköltésbe, ennek a pénzügyi rendszernek a működtetésébe, felhasználásába lehetőség szerint minél kevesebb beleszólása legyen azoknak, akik ezt a pénzt befizetik. Van egy tehetetlenségi erő, ami arra indítja a kormányt - lehet, hogy ez egy picit este, lefekvés után motoszkál is egy-két miniszter vagy államtitkár fejében -, hogy valamit már csinálni kellene, mert másfél év eltelt, és nem lehet mindig azokat a szlogeneket elővenni, amelyeket egy éve hangoztatunk: a fiatalok felkarolása, új oktatási szisztéma, lakáskoncepció. Ezeket érdeklődéssel várnám, mert a fogadóórámon egyre többen kérdezik, hogy mi lesz, és a költségvetésben nem nagyon látszik az új lakáskoncepció pénzügyi háttere, hova van ez téve, és mennyi lesz erre szánva. Amikor nincs tényleges mozgás, nincs tényleges változás, akkor megpróbáljuk a rendelkezésre álló eszközeinket úgy felhasználni, hogy ebbe beleszólása másnak ne nagyon lehessen.
Miről van itt szó? A költségvetésben egyértelműen erősödik nemcsak az a centralizáció, amelyet a korábbi törvények vagy a most alkotott törvények is meghatároznak - akár a területfejlesztési törvény módosítására is gondolhatok -, és ami már azt a pénzeszközt, amiről itt az előbb a kisgazda felszólaló beszélt, már el is dönti, hogyan kerül felhasználásra, és kik fogják ezt felhasználni. A korábbi törvényben még volt egy kicsi, halvány lehetőség arra, hogy a kistérségek vagy akár a megyék - bíztunk abban, hogy a régiók is - saját választott tisztségviselőkön keresztül oszthatják ezeket a pénzeket. Kiderült, hogy erről szó nincsen, van egy központi akarat, ami leképeződik ezekben a rendszerekben, és a költségvetésen keresztül ezek a pénzek fel lesznek osztva, és innen majd lehet várni azt, amit Horváth Béla képviselő úr mondott: valóban az a négyszázegynéhány olyan település, amely tartósan abba a kategóriába tartozik, hogy egyáltalán a fejlődés legkisebb jele is látszik, majd pénzhez jut; igen, majd attól függően, hogy hogyan fognak a kormánnyal szemben vagy a kormány mellett politizálni.
Ennek is vannak gyakorlati jelei, nevezetesen, legutóbb a sajtóban elég komoly port kavart fel az úgynevezett 36 önkormányzat címzett támogatása című fejezet, amiből kiderült, hogy talán négy független vezetésű önkormányzat van ebből a 36-ból, a többi kormánypárti, amelyek megnyerték ezt a támogatási pályázati összeget, és egyetlenegy ellenzéki se került be. Ezek veszélyek, és a költségvetésben legalább elvárható lenne, hogy ezek valamiféle kontrollal legyenek körbebástyázva. Az is elvárható lenne, hogy ebből a - rossz néven szólva, korábbi megfogalmazás szerint osztogató-fosztogató típusú - költségvetésből, amelyet olyan keményen bírált annak idején a Fidesz 1990-1994 között... - sőt az előző kormányzati ciklusban az akkori kormánnyal szemben is megfogalmazta, hogy mind a költségvetésben, mind a törvénykezésben jelentkezik egy centralizációs törekvés, amellyel szemben fel kell lépni, és a döntést valóban oda kell rakni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, és ahol a leginkább hatékonyabban, a legnagyobb ellenőrzés mellett tudják a költségvetési pénzeszközöket felhasználni.
Nos, amikor kormányzati pozícióba kerülnek, már úgy tűnik, hogy ezek az elvek nem annyira erősek, nem annyira kellenek; nyilván a könnyebbik végén fogva meg a dolgot: mindenre rálátni kézi vezérléssel, és így igazgatni, kormányozni, és nem utolsósorban kiépíteni azt a klientúrát, amely klientúrára a későbbiekben számíthatunk. Függetlenül attól, hogy kormányzati vagy esetleg ellenzéki pozícióban vagyunk, nekünk olyan hinterlandot, olyan hátteret kell kiépítenünk - nyilvánvalóan költségvetési-pénzügyi eszközök igénybevételével -, amelyre később mint szavazóbázisra is tartósan számíthatunk.
Így van ez sajnos az agrárium vonatkozásában is, amikor lehet vitatkozni arról, hogy 413 milliárdot akarunk, vagy 600 milliárdot akarunk, vagy éppen ez a 262 milliárd, ami itt megjelenik, kevés vagy sok, vagy találunk-e ehhez pénzt.
(9.00)
Barátaim, milyen célból keressük a pénzt? Itt kellene kezdeni. Ezt én itt még senkitől nem hallottam. Azt sem hallottam, hogy milyen struktúra- és milyen szerkezetátalakítást akar a kormányzat végrehajtani ezzel a többletköltséggel. A kormány szempontjából sajnálatos, hogy ezt a mezőgazdasági bizottság is alátámasztotta, mert most a miniszter agrárágazatról szóló előterjesztését azzal a javaslattal hozza a Ház elé, hogy sürgősen felkéri a kormányt, hogy valami agrárstratégiát mutasson már be, mert ez alatt a másfél év alatt ilyet még nem látott. Ehhez képest a pénzügyi igények egyre sürgetőbben, egyre nagyobb felhanggal jelentkeznek.
A most előterjesztett költségvetés agrárfejezetében mit látunk? Mi a legnagyobb tétel? A piacrajutási támogatások. A piacrajutási támogatások közel 60 milliárd forintot tesznek ki. Amikor a Fidesz azt mondta - és Glattfelder Béla, egyébként nagyon helyesen, ezt többször el is mondja a bizottsági ülésen -, hogy nézzük már meg, hogyan alakul az európai uniós szabályozás, van egy WTO-megállapodásunk, hogyan lehet a piacrajutási támogatást odaadni, milyen minőségű áruhoz lehet, mikor lehet az intervenciós beavatkozást alkalmazni, ehhez képest minden évben, még a tervezetthez képest is jóval több a piacrajutási támogatás, a másik oldalról pedig azt látjuk, hogy kevesebb az állami bevétel. Kevesebb, mert több árut adunk el olcsóbban, nagyobb állami támogatással. Most már ott tartunk, hogy az agráriumból közel 1 milliárd dollárnyi exportárbevétel-kiesés várható, sokkal nagyobb agrárpiaci támogatás mellett.
Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy azt a kevésbé jó minőségű árut, amelyet bizonyos politikai felhangok alapján termeltettünk ebben az országban, nagyobb állami költségvetési pénzeszközök igénybevételével, rosszabb áron kívánjuk eladni, és ebben a költségvetésben ez is megjelenik. Ehhez kapcsolódik a termelési támogatások alig 34 milliárd forintnyi összege, és a beruházási tétel is jóval elmarad attól, amit a költségvetésből - ha valóban egy Európai Unióra felkészülő agráriumot akarunk - látni kellene; nevezetesen: magasabb beruházási támogatást, hatékonyabb termelésre történő áttérési támogatásokat, csökkenő piacrajutási támogatásokat, és ehhez negyedikként - kedves kisgazda képviselőtársam, ahogy a bridzset is négyen játsszák - talán nem lenne haszontalan az intervenciós alapoknál megkívánni a kvótát, a termelők nyilvántartásba vételét és a minőségi áruhoz hozzárendelt állami fedezeti hátteret.
Ezek mind hiányoznak a költségvetésből. Azt hiszem, hogy ha felelősséggel akarunk dönteni súlyos tízmilliárdok elosztásáról, akkor ebben a költségvetésben látni kellene mindazon garanciákat, amelyek biztosítják, hogy ez a pénz arra kerül felhasználásra, hogy következő évezred Magyarországa, a következő évezred kormánya, amely feltételezhetően az úgy áhított Európai Unióhoz vezeti az országot, ebből a pénzből a lehetőséghez képest leginkább készítse fel, hozza helyzetbe azokat, akiknek a pénzét most ilyen nagyvonalúan, úri gesztussal próbálja meg szétosztogatni.
A Szabad Demokraták Szövetsége ezt a költségvetést sajnálatos módon koncepciójában is elhibázottnak véli, és még inkább sajnálja, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a korábbi években hangoztatott politikai ideológiájával szemben jelennek meg azok a törekvések, amelyek ezt a költségvetést gyakorlatilag egy centralizált, osztogató típusú pénzügyi halmazzá teszik, így ezt nem áll módunkban támogatni.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)
