GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA
GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásomban arra szeretnék választ adni, hogy a kormány programjában foglaltaknak megfelelnek-e a 2000. évi, az egyházak és intézményeinek tervezett támogatási előirányzatai.
Az egyházak és a velük szimpatizáló közvélemény megnyugvással vette tudomásul, hogy a polgári kormány nem csupán tárgyalt az egyházakkal és kötött megállapodást - korábban csak az egyikkel, a katolikus egyházzal -, mint az előző kabinet, hanem a protestáns egyházakat korábban ért sérelmeket rendezve, velük is olyan megállapodásokat kötött, melyek hosszabb távon biztosítják az iskolákat, kórházakat és a szociális otthonokat fenntartó egyházak közszolgálati intézményeinek működését.
Megkezdődött és reményeink szerint folytatódni fog a jogszabályok módosítása azért, hogy azok összhangban legyenek a különböző egyházakkal kötött hazai és nemzetközi szerződésekkel. Ugyanis elsősorban az előző ciklus végén elfogadott egyház-finanszírozási törvény és a hozzá kapcsolódó törvénymódosítások némelyike nem volt összhangban a már korábban elfogadott vatikáni egyezménnyel, és ma is korlátozza bizonyos fokig az egyházak mozgásterét.
A 2000. évi költségvetési tervezet néhány adata riadalmat keltett a közelmúltban. Azokból tudniillik úgy tűnik, hogy az egyházi műemlékekre, valamint az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára és egyéb beruházásokra lényegesen kevesebb jut 2000-ben, mint 1999-ben.
Valójában arról van szó, hogy feltehetően más területekre, például a millenniumi év kiadásaira kerültek át ezek a pénzek. Az lenne az érintettek, azaz az egyházak vezetői és az egyházak tagjai számára a megnyugtató, ha továbbra is pontosan, nevesítve el lennének különítve az egyházak rekonstrukcióira és beruházásaira fordítható források, és ezek elosztásába komoly beleszólásuk lenne a felhasználóknak.
Végül kiemelem, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének kérdése legalább annyira önkormányzati, vidékfejlesztési téma, mint egyházi. Hiszen a kiváltási összegek zömét az önkormányzatok kapják, és ebből új óvodák, iskolák és más korszerű közintézmények épülnek. Az önkormányzatok és esetenként az egyházak nagyon számítanak ezekre az összegekre. Az előző kormány az ingatlanok visszaadásának, illetve a kártalanításnak a határidejét tíz évvel meghosszabbította: 2011-ig kell az államnak megoldania a volt egyházi tulajdonok rendezését. Ugyanakkor a költségvetés eddig még egyetlen évben sem biztosított erre a valamelyest könnyített feladatra - tehát hogy tíz évvel eltolta a határidőt - elegendő fedezetet.
Így van ez a jövő évi tervezetben is. Véleményünk szerint a jövő évre tervezett 5 milliárd forintot 2-3 milliárddal meg kellene növelni - legalább két évig -, és utána érné utol úgy magát ez a folyamat, hogy 2011-ig befejeződhessen a volt egyházi tulajdonok rendezése.
Ha tételesen végigmegyünk az egyházak támogatásán, az egyházi közgyűjtemények fenntartásának támogatására 418 millió forint előirányzat van, ez 28 millióval több, mint az ez évi, tehát a '99-es. Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára viszont nagyon kevés az 1 milliárd forint előirányzat. Ez 700 millióval kevesebb, mint ami idén ténylegesen rendelkezésre állt. Az egyházak nemzetközi tevékenységének támogatására 60 millió forintot irányoznak elő. Ez 10 millióval több, mint az idei, de jövőre - épp a millenniumi évvel kapcsolatban is - nagyon sok jelentős egyházi esemény lesz.
A hitoktatás támogatására - és a fő hangsúlyt erre szeretném helyezni - a kormányprogrammal összhangban - és nagyon helyesen - 1,8 milliárd forintot irányoz elő. Ez 100 millió forinttal több, mint az idei.
Mint köztudott, képviselőtársak, az előző években, a Horn-kormány idején nem támogatták - érthető okok miatt - a hittanoktatást, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy egy nemzet jövője szempontjából meghatározó a jövő ifjúságának nevelése, és ahol hitre, erkölcsre nevelik a fiatalokat a hittanoktatás keretében, ott erős nemzet várható.
A szocialista évtizedekben, a szocializmus évtizedeiben, az elmúlt negyven évben a lelkészek, papok foglalkozhattak az idős emberekkel, vihették az utolsó kenetet, tarthattak időseknek bibliaórát - eggyel nem foglalkozhattak: az ifjúsággal. Hála istennek, a nemzeti kormány idején jelentősen fordult ez a helyzet, hiszen jelentős hittanoktatás zajlik az ország iskoláiban, óvodáiban, és akinek van módja különbséget tenni, az egyházi iskolákban - bár nagyon jelentősen lemaradva, nagyon nehéz anyagi helyzetben kezdett iskolákban, óvodákban - az ottani nevelés, nemcsak a pedagógiai nevelés, hanem az emberré nevelés, az isten-, haza- és családszeretetre való nevelés egyértelműen megmutatkozik az egyházi intézmények és a hittanoktatás javára.
Az egyházi alapintézmény-hálózat működtetésének állami hozzájárulása esetében - amit az szja-ból felajánlhatnak az egyházaknak - az országos tapasztalat az, hogy az adófizetőknek csak 10-15 százaléka rendelkezik úgy, hogy egyházának adja. Márpedig keresztény-keresztyén társadalom vagyunk, majd' mindenki megkeresztelkedett ebben az országban, mégis csak az adófizetők 10-15 százaléka adta oda személyi jövedelemadójának rendelkezésre álló részét az adott egyházának.
Ez talán abból adódik, hogy rossz ez a módszer, mert ma elszakadt a helyi gyülekezet. Nem látják az egyháztagok, hogy az ő templomukra, az ő egyházi óvodájukra, egyházi intézményükre adják, mint ahogy a korábbi évtizedekben, a legnehezebb kommunista időszakban is volt, hogy tudták az egyháztagok, hogy ők milyen közvetlen célra adják az összegeket. Ma, amikor egy összegyházi technikai számra adják oda, nem látják, hogy az hogyan csordogál vissza az adott gyülekezetbe. Ezért már nagyon sok teológus azt mondja, hogy sokkal jobb lenne az a módszer, amikor nem egy közegyháznak, hanem az adott egyes gyülekezeteknek juttatnák az adófizetők, így nyilván megszűnhetne az a közöny, ami jellemző.
Nagyon fontos, hogy a kiegészítő oktatási normatívát ne csökkentse az állam. Ami az idén rendelkezésre állt, szeretnénk, ha ugyanez jövőre is az egyházak - valorizáltan természetesen, az inflációval növelt értékkel - rendelkezésére állna.
A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével összhangban az arra jogosult egyházak járadékösszege az előírt értéknövelési kötelezettséggel is számolva - a '99. évben kötött megállapodásra is figyelemmel - 5,4 milliárd forint lesz, tehát ez 1,8-del több, mint ami az idén állt rendelkezésre.
(10.20)
Az egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíti, hiszen kimondja az 1997. évi törvény, hogy a kormány jogosult a korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházat közcélú tevékenysége folytatásához ingatlanmegszerzéssel segíteni. E célra jövőre 50 millió forint előirányzatot biztosítanak.
A legkényesebb kérdés a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése. Mint ahogy elmondtam, a 2000. évre, jövőre erre 5 milliárd forintot irányoznak elő. Bízom abban, hogy a három kormánypárti képviselő tegnap benyújtott - majd a frakciók jóváhagyásával és a szavazáskor történő támogatással - módosító javaslata biztosítja majd szavazáskor, hogy a jelenlegi előirányzat szerint összességében közel 1 milliárd forinttal több lesz a jövő évi előirányzat, mint ami az idén az egyházak rendelkezésére állt. Bizony, ez a közel plusz 4 milliárd - amelyet a kormánypárti pénzügyi szakértő képviselők benyújtottak a nevünkben - ezt lehetővé teszi.
Befejezésül elmondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyházak támogatásáról miért kell szólni. Most nem arról beszélnék, hogy holnap ünnepeljük '56-os forradalmunk dicső napját, és hozhatnánk március 15-éről vagy a magyar forradalom jeles napjairól és lánglelkű forradalmárainkról is idézetet. Befejezésül arra kérem képviselőtársaim figyelmét és támogató szavazatát, hogy az egyházakat azért támogassák, mert nem saját maguk javára, hanem az egyes emberek, szegények, kisemberek javára fordítják a pénzt, mint ahogy ez a történelemben volt. A nemzeti liberalizmus híve, a reálpolitikus Deák Ferenc szavaival fejezem be felszólalásomat, aki Istent és szeretetét, az istenfélelmet kevesebbnek mondta, mint az említett forradalmárok vagy a zsoltáros, aki azt mondta, hogy boldog ember, aki az Urat féli, de Deák Ferenc is többször elmondta - ezt illő itt is, a költségvetési vita során is elmondani -, hogy amit erőszakkal vesznek el egy nemzettől, azt a Jóisten még jóra fordíthatja, de amiről önként lemond egy nemzet, az örökre elveszik a nemzet számára.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)
