KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY
KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2000. évről szóló költségvetésének vitájában a honvédelmi költségvetés egyes kérdéseivel kívánok foglalkozni.
A tervezetből megállapítható, hogy erre a célra a törvénytervezet 189 milliárd 400 millió forintot irányoz elő, amely 40,7 százalékos növekedést jelent.
(11.00)
A honvédségi célok támogatása a tervezett társadalmi össztermék másfél százalékára emelkedett, a költségvetés minden huszadik forintja, azaz 4,99 százaléka lesz erre a célra fordítható a tervezet elfogadása esetén. A kormány - mint láthatjuk - jövőre nagymértékben kívánja növelni a honvédelmi kiadásokat. Ennek oka a NATO-tagsággal kapcsolatos kötelezettségek és a tagállamok, különösen az USA részéről egyre élesebbé váló kritika honvédelmünk állapotát illetően.
A Magyar Igazság és Élet Pártja tudomásul veszi a magasabb támogatásokat, elsősorban azonban nem a NATO-érdekek miatt, hanem azért, mert hazánk rendkívüli nemzetközi feszültségű zónában fekszik, és honvédségünk enyhén szólva nincs abban az állapotban, ami elvárható lenne. A honvédség jelenlegi helyzetének feltárása meghaladja e felszólalás kereteit, de főbb vonalaiban igyekszem vázolni a legnagyobb gondokat.
Mindenekelőtt a humán és személyi kérdések megoldatlansága a legnagyobb veszély, ezt kifogásolta a legerélyesebben William Cohen úr is. A súlyos ellentmondások helyzetének kialakulása nem csupán véletlen, hanem feltehetően mesterséges. A Magyar Honvédségben jelenleg 300-zal több a tiszt, mint a tiszthelyettes. A tisztek több mint fele Budapesten szolgál: a Honvédelmi Minisztériumban, a vezérkarnál, oktatási intézményeknél, a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó különböző, közvetlen háttérintézményeknél. A jelenlegi vezérkari főnök szerint 1990-ben ugyanannyian vásároltak ebédjegyet a Honvédelmi Minisztériumban, mint ma, csakhogy időközben a hadsereg létszáma az akkori létszám felére csökkent, tehát van egy hatalmasra duzzasztott vízfej, és vannak az állandóan átszervezett csapatok. Így fordulhat elő, hogy a csapatoknál 20-25 fős századok vannak, közülük általában 3 fő a tiszt, 3 fő a tiszthelyettes, a többi a beosztott. Normális viszonyok között egy szakasz létszáma - a parancsnokkal együtt - 25 fő lenne, a valóságban azonban 6-8 fős szakaszok vannak, őket terhelik az úgynevezett bújtatott emberekkel, akik nem azt csinálják, amiért fizetik őket.
A probléma gyökere az állománytáblákat elkészítő humán- és személyügyi szerveknél van. A hadseregnek van egy humán- és személyügyi főnöke, aki a személyügyi alosztályvezetőket irányítja, a kisebb alakulatoknál humán megbízottak működnek. Kikből is áll ez a humán- és személyügyi társaság? A vezető posztokon volt politikai tisztek vannak, ezek az emberek 1994-től valósággal ellepték a személyügyi szerveket. 1990 és '94 között a politikai tisztek elmentek különféle iskolákba, tanfolyamokra - senkinek nem hiányoztak, mert konkrét katonai, szakmai munkát nem lehetett rájuk bízni. A Magyar Szocialista Párt 1994-es győzelme után az addig néhány fővel dolgozó személyügyi szerveket elnevezték humán szolgálatnak, és felduzzasztották, alosztályokat hozva létre. Ezeknek az embereknek az aknamunkája idézte elő a jelenlegi lehetetlen helyzetet. Jelentős számban vannak köztük olyanok, akik a '80-as években politikai tiszti szakon kezdték el tanulmányaikat az akadémián, de látva a változásokat, 1988-tól olyan bizonyítványt kaptak, ami összfegyverzeti akadémiai végzettséget tanúsít - valójában nemhogy egy dandárt, egy szakaszt sem tudnának elvezetni -, ők akadályozzák a működőképes struktúrák kialakítását. Hogy miért? Azért, mert számukra közömbös, hogy milyen a hadsereg, csak az számít, hogy ők és a rokoni, baráti kör megfelelően fizetett beosztásokba kerüljön, ahol könnyű papírmunkát kell végezni.
Elrettentő példa a hadsereg pénzügyi rendszere. Rengeteg tiszti beosztást hoztak létre a pénzügyi területeken, holott azoknak a 90 százalékát közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel egy polgári alkalmazott is kiválóan el tudná látni - egyébként a honvédelmi miniszter úr környezetében szép számmal található meg ez a társulat. Mint látjuk, ezen a területen elkerülhetetlen a radikális változtatás, a rendteremtés.
A honvédelemnek a felesleges és használhatatlan személyzettől való megszabadítása lehetővé teszi az áttekinthető szervezetvezetést. Ebben komoly segítséget fog nyújtani az a 11 milliárd forint, amelyet a költségvetés több helyen úgy említ: "hozzájárulás a hivatásos katonák speciális nyugdíjrendszerének biztosításához", de a 8. cím indokolásánál mint a hivatásos katonák kedvezményes nyugellátásának céljára elkülönített összeget nevez meg.
Az ütőképes, jól hadra fogható honvédség kialakításának másik nagy akadálya a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar viszonya. A hadsereg-vezetési rendszer zavaros, párhuzamosságok látszanak, bármikor elkenhető a felelősség. A Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar párhuzamos szervezetekkel rendelkezik, amelyek együttműködése nem megfelelő. Két esetet említek meg:
1997 májusában a kecskeméti vadászrepülő-ezred sikeres rakétalövészetet hajtott végre Lengyelországban. Nagyon komoly, bonyolult feladat volt, minden elismerést megérdemeltek volna. Ehelyett mi történt? Parlamenti vita keletkezett abból, hogy a parlament jóváhagyása nélkül hagyta el az országot a kijelölt légi kötelék. Kinek a feladata lett volna a Honvédelmi Minisztériumban időben tájékoztatni a parlamentet erről a manőverről? Soha nem hozták nyilvánosságra a felelősök neveit, ellenben a sikeres légi akciót végrehajtó vadászrepülő-ezred parancsnokát addig üldözték, zaklatták a Honvédelmi Minisztérium vezetői, amíg a 40 éves ezredes inkább elhagyta a hadsereget, mint hogy elviselje ezt a gyalázatos magatartást.
Ugyanez játszódott le ez év szeptember 23-án. Egy holland légi kötelék jött Magyarországra gyakorlatozni, a gyakorlat keretében át akartak települni Szlovéniába, amihez megint hiányzott a parlamenti hozzájárulás. A megoldás kézenfekvő: a vezérkart a miniszter alá kell rendelni. Ezt a szándékot jelzi a költségvetés is: az eddigi második címen szereplő vezérkari költségvetési tételek egy része a Honvédelmi Minisztérium költségvetésébe került át. Aggasztó viszont az, hogy a törvénytervezet indokolása szerint még nem tisztázottak a szerkezeti változások, és így a költségvetés tervezésében még nem vették tekintetbe a változásokat. Ez a jövő év során még zavarokat okozhat.
A személyi juttatások növekedése lehetőséget nyújt a csapattisztek és a vezérkar, illetve a honvédelmi minisztériumi állomány közötti anyagi feszültségek csökkentésére. Jelenleg a helyzet a következő: ezt a területet két részre kell osztani, az állomány egyik részét képezik azok, akik Budapesten, a vezető szerveknél, háttérintézményeknél szolgálnak tiszti, tiszthelyettesi és polgári alkalmazotti beosztásban; az állomány másik része vidéki helyőrségekben a csapatoknál szolgál - egyébként az összes harci egység vidéken van. A Honvédelmi Minisztériumban egy karbantartó villanyszerelő többet keres, mint a csapatnál egy főiskolát végzett tiszt. A Budapesten szolgálók nincsenek rosszul fizetve, nem keresnek túl sokat, de jövedelmi viszonyaik sokkal jobbak, mint a csapatoknál szolgálóké. A csapatoknál mindenkinek van másodállása, ha elismeri, ha nem, mert a fizetésből nem tudna megélni, főleg ha családos. A világ legjobb harci repülője címet elért magyar vadászpilóta nyilatkozta, hogy amerikai kollégái 13-szor annyit keresnek, mint ő.
A csapatoknál szolgálók helyzete nagyon rossz, mivel a létszámcsökkentések állandóan napirenden vannak, és ha elfogynak azok, akiket nyugdíjba lehet küldeni, akkor a személyügyi szervek a saját érdekeik alapján kezdik el értelmezni az 1996. évi honvédelmi törvényt. Ekkor előveszik azt az érvet, hogy a tiszthelyettesnek nincs érettségije, csak szakmunkásképzője, a tiszt nem rendelkezik angol nyelvvizsgával, nincs valamilyen civil diplomája, vagy egy kis időre átminősítik a munkakörét úgy, hogy annak az ellátásához egyetemi végzettség szükséges. Nagyon sok kiváló képességű katonát üldöztek el a hadseregből a volt politikai tisztek a rendszerváltoztatás 10. évéig.
Örvendetes, hogy a tervezet 6,3 milliárd forintot fordít a Honvédelmi Minisztérium informatikai rendszerének javítására, amiből 689 millió forint a NATO-val kapcsolatos kommunikációs rendszerek megújítását biztosítja. Az amerikaiak is a harmadik helyre sorolták a fenti rendszerek helyzetének tarthatatlanságát. A helyzet nagyon ellentmondásos: az elmúlt években hatalmas pénzek mentek el híradástechnikai fejlesztésekre, a jelenlegi állapot mégis nagyon rossznak mondható. A Bolyai János Katonai Főiskolán volt egy rendezvény, amelyen a magyar hadsereg híradórendszerét ókori állapotúnak minősítették. A NATO-együttműködés szempontjából szükség lenne a műholdas telefon-összeköttetésre, de ez irányban nincs kiépítve semmi, vagy ha van, nem működik.
(11.10)
A honvédség híradófőnöksége rengeteg kft.-vel áll kapcsolatban, amelyek beruházásokat végeznek hatalmas pénzeket felvéve, ezután ezek a kft.-k megszűnnek, s így a telepített berendezések szervizelése ezután sem lesz megoldott. Át kellene világítani ezt a területet, valószínű, hogy megdöbbentő dolgok derülnének ki. Nagyon komoly problémának látják az amerikaiak a titkosító berendezések hiányát. Nagyon úgy tűnik, valakiknek az az érdekük, hogy a honvédségi beszélgetések könnyen lehallgathatók legyenek. A híradás a hadsereg idegrendszere, ha nem működik, a vezetés egész egyszerűen összeomlik. Ennyire fontos terület ez!
Nagyon komoly probléma, hogy a magyar légierő repülőgépei sem rendelkeznek barát-ellenség felismerő rendszerrel, még a kecskeméti MiG-29-es ezred gépei sem. A Jugoszlávia elleni légicsapásoknál ezért kellett a földre parancsolni a magyar gépeket. Barát-ellenség felismerő rendszer nélkül a NATO-kötelékek ellenségnek tekintik a magyar gépeket, nem beszélve arról, hogy majdnem minden repülőeszközünk orosz gyártmányú, nem is hasonlít a nyugati gépekhez. Összességében, a magyar légierő éles helyzetben nem tudna együttműködni a NATO-gépekkel.
A pénzek elosztásánál a Magyar Igazság és Élet Pártja továbbra sem támogatja magyar katonák külföldi segélyakciókban történő részvételét, hiszen ez - az előirányzat szerint - összességében mintegy 12 milliárd forintjába kerül az országnak. Általános vélemény a katonák között az, hogy a honvédségnek adott pénzek rosszul vannak elosztva. Ebben az évben a honvédelmi költségvetés több mint felét Budapesten és a veszprémi parancsnokságon költötték el. Ezért van az, hogy a vezető szervek emberei drága járművekkel közlekednek, ugyanakkor a csapatoknál harmincéves Csepel-autók vannak, meg benzinfaló ZIL- és Ural-gépkocsik. Gondoljunk bele, hogy egy Ural-teherautó száz kilométeren 80-100 liter benzint fogyaszt, és van olyan, hogy öt-hat fős őrségváltást hordanak vele. Elég lenne egy kis mikrobusz a feladathoz, de erre nincs pénz. Reméljük, hogy a gépjárműprogramra biztosított összeg ezt a kérdést megoldja.
A Magyar Igazság és Élet Pártja tisztában van azzal, hogy a haza védelme fokozott terhet jelent az ország polgáraira nézve. A költségvetésben azonban konkrétabban meg kellene jelenni az önálló honvédség pénzügyi igényeinek is, s határozottabban kellene látni azt is, hogy mennyibe kerül a NATO-tagság.
Mindezekre tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogadja el a honvédelmi költségvetést sem, de összességében a 2000. évi költségvetés tervezetét sem tartjuk elfogadhatónak.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)
