PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! És mondanám, hogy tisztelt államtitkár úr, de sajnos nincs a teremben, remélem, hogy visszaérkezik majd.
Tehát tisztelt képviselőtársaim, a kormány a 2000. évi költségvetési törvényjavaslathoz az állásfoglalását Winston Churchill egy idézetével vezeti be, amely így szól: "Nem elég azt mondani, megteszek minden tőlem telhetőt. Amire szükség van, azt színvonalasan meg kell csinálni." Az idézet első mondatát elolvasva reménykedtem. Azt hittem, a kormány rájött arra, nem elég ígérni a polgároknak, tenni is kell az ígéretek megvalósításáért. Aztán áttanulmányozva a költségvetést, különösen a kulturális területet, meg kell mondanom, hogy csalódtam. Továbbra is óriási a szakadék a Fidesz választási ígéretei és tettei között. S ami a színvonalat illeti, úgy gondolom, Winston Churchill szégyenkezne, ha élne, hogy szavait az Orbán-Torgyán-kormány költségvetési törvényjavaslata bevezetőjének használta, mert óriási a különbség az idézet által sugallt színvonal és a költségvetés tervezete között.
Hiszen lehet-e színvonalról beszélni akkor, amikor ez a költségvetés érzéketlen az emberek valóságos gondjai iránt? Lehet-e színvonalról beszélni akkor, amikor a többség számára nem lesz a beígért életszínvonal-növekedésből semmi, jelentős csoportok reálbérük csökkenésére számíthatnak, elmarad a több száz százalékos egészségügyi béremelés, romlik a közszférában dolgozók helyzete, becsapták a közalkalmazottakat, a pedagógusokat, és a kormány újra megspórolja a nyugdíjasok elvárható nyugdíjemelését, amellyel a nyugdíjak értékállósága biztosítható lenne, és a legszégyenletesebb, hogy a családok egyharmadát képező legrászorultabb családok sem járnak jobban, sőt félő, hogy a helyzetük tovább romlik.
Közben persze ne legyek igazságtalan, emelkednek a Miniszterelnöki Hivatal költségei, a központi államigazgatás személyi juttatásai, és tovább folyik az adófizető állampolgárok pénzének elvonása, központosítása, hogy majd aztán a kormány politikai alapon osztogathassa szét a fideszes önkormányzatoknak, és tisztességesen megfizethesse hithű katonáit. Hiszen a kormány bőkezű, ha saját magáról van szó, az állami intézmények működési költségeit 16 százalékkal kívánja növelni, miközben béremelésre, nyugdíjemelésre 8 százalékot szán.
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm, hogy visszajött! (Varga Mihály: Köszönöm, hogy hiányolt!) Mára már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Fidesz képtelen teljesíteni választási ígéreteit, és ezért aztán teljesíthetetlen ígéretei levében főve úgy tesz, mint az ünnepi vacsorára készülő kacsa, aki miközben pirul a sütőben, így szól ki a reá váróknak: juj, de finom illatom van!
Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! De szóljunk a kulturális fejezetről! Enyhén szólva is vegyes a kép. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2000. évi költségvetési tervezetének bevezetőjében a szokásos, minden területet felölelő sikerpropagandát találjuk. Ugyanakkor tudjuk, hogy az előkészítés során is megsértették a jogalkotásról szóló törvényt, hiszen nem történt meg az érdekegyeztetés a szakmai érdekképviselettel, a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetével, holott a költségvetési tervezet számos ponton - rejtve - módosítja a kulturális alaptörvényt is; ahogy helybenhagyólag bólogat rá az államtitkár úr is.
Ha részletesen sorra vesszük a különböző tételeket, az alábbiakat tapasztaljuk. Ellenzéki képviselőként is el kell ismerni és támogatjuk, hogy a kormány kiemelten kezeli az ezredfordulós ünnepségeket, folytatja a millecentenárium idején már megkezdett kulturális beruházásokat, műemléki és millenniumi felújításokat, a kiemelt műemlékek, kulturális intézmények rekonstrukcióját. Ugyanakkor azt az aggályunkat is meg kell osztanunk, hogy továbbra sem sikerült egészen pontosan tisztázni az önkormányzatok és az állampolgárok számára, hogy mi is a millenniumi milliárdok felosztásának módja, politikai vagy szakmai alapon történik-e ez a felosztás, és mi is a munkamegosztás a millenniumi kormánybiztosi hivatal rendelkezésére álló összegek, valamint a minisztérium keretében rendelkezésre álló összegek között.
Jó az is, hogy jelentősen megemelt összeggel szerepel a határon túli magyarság kulturális életének támogatása, az egyházi műemlékek helyreállításának költségei és az egyházi közgyűjtemények rekonstrukciója.
(10.00)
Annak is örülünk, hogy a tárca 200 millió forintot szán a bezárt művelődési intézmények, könyvtárak újra alapfeladataik szerinti hasznosítására, még akkor is, ha tudjuk, ennek az összegnek a tízszeresére lenne szükség a beérkezett igények alapján, s még ez is kevés lenne az elmúlt 10 évben - mindenféle kormánytól függetlenül - leromlott közművelődési intézményrendszer helyrehozatalára és színvonalas működésének a biztosítására.
Jó az is, hogy a tervezet szerint emelkedik az öt kiemelt nemzeti intézmény, az Operaház, a Nemzeti Filharmonikusok, az Állami Népi Együttes, a Nemzeti Színház és a Műcsarnok támogatottsága. Ezek a tervezetnek azon leglényegesebb pontjai, amelyeket ellenzéki képviselőként is el kell ismernünk, és amelyeket ellenzéki képviselőként is támogatunk.
Más lényeges pontokon viszont nem sikerült megteremteni az összhangot a kormányzati ígéretek és a valóság között a költségvetés tervezete és a költségvetés tényszámai vonatkozásában. Hiszen miközben a tárca képviselői arról szónokolnak, hogy megállítják a kultúra maradványelven történő finanszírozását, és javítják a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók helyzetét, jövedelmi viszonyait, eközben azt tapasztaljuk, hogy a kulturális alaptörvény számos rendelkezését egyéves késéssel és csökkentett mértékben léptetik életbe, persze úgy, hogy közben növekedésről beszélnek, bevezetve ezzel, mai nyelvújítóként, a csökkenő irányú növekedés új fogalmát. Úgyhogy ilyen csökkenő irányú növekedést tapasztalhatunk, amikor a kulturális szaktörvényben meghatározott állami feladatok finanszírozásához szükséges támogatás összegét, amely a közművelődési feladatok céljára szolgál, most a helyi önkormányzatok normatív költségvetési hozzájárulása arányában - 10 százalékkal kisebb arányban a törvényben előírtnál - 35 százalékra módosítják. Ez a törvényben előírthoz képest több mint 1 milliárd forint elvonást jelent. Gondoljuk végig, kedves képviselőtársaim, hogy ebből hány városi, kistelepülési közművelődési intézmény tevékenységfinanszírozását lehetne javítani!
A tervezet módosítja a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók továbbképzésére szánt összeget is, szintén ilyen csökkenő irányú növekedéssel; igaz kiterjeszti a részmunkaidőben dolgozókra is, amit el kell ismerni, de a törvényben előírt 4 százalék helyett 1,5 százalékot szán erre a célra. Ez mintegy 280 millió forint elvonást jelent. Ide tartozik az is, hogy idén senkinek nem adják meg a beígért, fókuszált béremelést.
Nem változik a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók elfogadhatatlanul alacsony bére, jövedelmi helyzete sem. Bár 8,25 százalékos növekedést irányoznak elő, ennek 5 százalékát a költségvetés keretéből, 3,25 százalékát pedig létszámcsökkentésből kívánják előteremteni, amikor ezen a területen közel 10 százalék volt az elmúlt időszakban a létszámcsökkentés, és az e területen dolgozók bérátlaga bruttó 45 ezer forint. Így tehát ők is azok közé tartoznak majd, akiknek nemhogy nem nő, hanem csökkenhet a kézhez kapott nettó munkabérük 2000. január 1-jétől. Persze, közben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának igazgatási fejezetében azt találjuk, hogy 17 százalékos támogatásnövekedéssel számolnak, és a személyi juttatások is 40 százalékkal nőnek.
Nem változik ugyanakkor a szakszervezeti, munkahelyi művelődési intézmények költségvetési támogatása sem, ez már két éve változatlan. Ez az intézmények jövőbeni működési esélyeit csökkenti, bár a kormány, nagyon helyesen, most készül arra, hogy pont abban a törvényben, amelyről délután fogunk vitatkozni, a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatásának keretében odaadja a szervezeteknek az általuk használt ingatlanokat. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenképpen szükség lenne a költségvetési támogatás növelésére.
A törvény tervezetében tovább folytatódik a nemzeti kulturális alapprogram függetlenségét, szakmaiságát csorbító módosítások sora, 50 százalékra emelkedik a miniszteri keret, és a főbizottság tagjainak többségét a miniszter nevezné ki. Akkor is szerepel ez a módosítás - és nincs kétségünk abban a vonatkozásban, hogy a kormánypárti többség végre fogja hajtani ezt a módosítást -, ha lassan már a nemzeti kulturális alapprogram főbizottsága összes kuratóriumi tagja lemond, e törvénytervezet módosítása elleni tiltakozásként.
Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmondottak alapján világosan látszik: tovább folytatódik a kultúra területén is a központosítás, hogy minél inkább politikai és ne szakmai alapon lehessen döntéseket meghozni, és az adófizető állampolgárok pénzéből befolyt összeget kormányzati túlköltekezésre, fideszes vezetésű önkormányzatok támogatására, Fideszhez közel álló intézmények támogatására lehessen fordítani. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen a területen sem teljesíthetők a Fidesz választási ígéretei.
Tisztelt Képviselőtársaim! Manapság a tisztelt Házban sajátos módi járja: Orbán Viktor miniszterelnök úrról példát véve, sokan idéznek dakota indián közmondásokat, mondanivalójuk szemléletesebbé tételére. Bár gyermekkoromban én is szerettem az indiánregényeket és tisztelem más népek kultúráját, közöttük a dakota indiánokét is, most egy magyar közmondást szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, amellyel őseink intették eltévelyedett társaikat. Hadd ajánljam ezt a választási ígéreteiktől eltávolodott fideszes képviselőtársaim figyelmébe! (Babák Mihály közbeszól.) Így szól: minél gyorsabban vágtat a lovad, annál messzebb kerülsz a céltól, ha ellenkező irányba lovagolsz.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
