SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR
SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az európai csatlakozás, azaz közös érdekünk szempontjából vizsgáljuk meg a 2000. évi költségvetést, akkor szükségszerű és indokolt, hogy egyrészt a kormány által júniusban elfogadott, közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti programban foglaltakhoz, másrészt az EU Bizottsága által egy héttel ezelőtt kiadott úgynevezett országjelentés megállapításaihoz viszonyítsuk azt.
Az országjelentésben az EU Bizottsága is felhívja arra a figyelmet, hogy "különösen fontos, hogy a közösségi vívmányok nemzeti programjában megfogalmazott költségvetési előirányzatok megfelelően megjelenjenek az évi költségvetésben". Az ezen észrevétel által tükrözött EU-aggály megalapozott, mert ez a költségvetés egyrészt nem igazán tükrözi a saját nemzeti programunkban foglaltakat, másrészt átláthatatlan és zavaros mind az EU-felkészülésünk okán szükséges saját források, mind a lehetségesen igénybe vehető EU-támogatások vonatkozásában; harmadrészt még nominálisan sem emelkedő vagy alig emelkedő, de mindenképpen az infláció szintjétől elmaradó mértékben mozgósít forrásokat a leghátrányosabb területeinket jelentő környezetvédelemre, infrastruktúra-fejlesztésre, szociális és jóléti területekre, valamint az egészségügyre.
Ez a költségvetés nem tükrözi a saját nemzeti programunkban foglaltakat, mert az EU-csatlakozást segítő források két összefoglaló jellegű táblázatában lévő számok és tendenciák köszönő viszonyban sincsenek a Brüsszelnek megküldött nemzeti programban lévőkkel. Míg a nemzeti program 141 milliárd forintot irányoz elő 2000-ben jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatokra, addig a költségvetés csak alig több mint 42 milliárdot, legalábbis ha elhisszük az összefoglaló táblázatokban foglaltakat.
Ezen túlmenően a nemzeti program következetesen a központi közigazgatás létszámfejlesztéséről beszél; három év alatt több mint 10 ezer főnyi létszámnövekedést irányoz elő, ami a közigazgatásban jelenleg foglakoztatottak teljes létszámának mintegy 1,2 százaléka, addig a költségvetés ugyancsak következetesen és minden terület vonatkozásában 3 százalék, azaz mintegy 25 ezer fő létszámcsökkentésről beszél, illetve ehhez köti a 8,25 százalékos átlagbéremelés végrehajthatóságát.
Ez a költségvetés átláthatatlan és zavaros az EU-felkészülésünkhöz szükséges források megítélhetőségét illetőn. Kísérlet ugyan történt ezen tételek két táblázatban történő összefoglalására, ez a próbálkozás azonban nem minősíthető sikeresnek. A két táblázat ugyanis hemzseg a hibáktól és pontatlanságoktól. Nem képezhetné részét egy ország költségvetésének egy olyan táblázatos összefoglaló, amelyben talán egyetlen pontos fejezeti kimutatás sem található. Ez nemcsak a képviselők, azaz a mi számunkra elfogadhatatlan, de az EU-nak sem éppen kedvező képet mutat rólunk.
Például a Gazdasági Minisztérium fejezeti bontásában 10 Phare-forrás található, miközben ez az összefoglaló táblázat ezen 10 célból csak 4-et említ meg, így számításaim szerint 3,4 milliárd forintos Phare-pénz és 1,8 millió forintos kofinanszírozás tűnik el az összefoglaló táblázatból. Vagy a KHVM fejezet összefoglaló tételei közé viszont olyan tétel került - az Észak-pesti Szennyvíztisztító rekonstrukciója okán, ez 2 milliárd forintos tétel -, ami magán a fejezeten belül nem jelenik meg. Arról nem is beszélve, hogy az összes itt meglévő cím, alcím és fejezet előirányzaticsoport-szám, hivatkozási szám rossz és hibás.
Ez a költségvetés még a kényszerpályákat és adottságokat figyelembe véve is túlzottan szűkmarkú a legneuralgikusabb területeinken, ott, ahol az alig pár napja megjelent brüsszeli országjelentés is félreérthetetlenül kritikus elmaradásainkat illetően.
Ezek a területek a környezetvédelem, ezen belül elsősorban a szennyvíztisztítás és -kezelés, a közúti infrastruktúra-fejlesztés, az egészségügy és a szociális gondoskodás területei.
Az országjelentés szerint: "Annak ellenére, hogy a hulladék- és szennyvízkezelésnek nagy fontosságot tulajdonít a nemzeti környezetvédelmi stratégia dokumentuma, az elmúlt év során ezen a területen semmiféle haladást nem sikerült elérni. A hulladékszektor a leggyengébb terület Magyarországon."
Miközben ezen közismert lemaradásunk enyhítésére összességében mintegy 800 milliárd forintot kellene fordítani optimista számítások szerint, aközben az előttünk lévő költségvetés az előző évek minimális előirányzatait is tovább csökkenti: '98-ban 2,3 milliárd, az idén 2,7 milliárd volt a költségvetési ráfordítás ezen a területen, míg jövőre csupán 1,6 milliárd forintot szán erre a célra a költségvetés.
Természetesen öröm, hogy miután a kormány hivatalba lépése óta eltelt 16 hónapban egy centiméter autópálya sem épült, jövőre erre 20 milliárdot fordítunk, ami az idei nullához képest fantasztikus növekedés. Csak hát időközben a lemaradásunk is nőtt! A közúti közlekedési beruházások - köztük a településeket elkerülő utak építése - az idei 4,8 milliárdról 4,4 milliárdra csökken, az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat szintén jelentősen csökken: 79 milliárdról 75 milliárdra, egy olyan évet követően, tisztelt képviselőtársaim, amikor a benzin ára 25 százalékkal emelkedett, s amikor természetesen hasonló arányban nőttek az egykori Útalap bevételei jogán az állam jövedékiadó-bevételei is.
Bár az EU Szociális Chartáját Magyarország még nem ratifikálta, de aláírta. Ehhez képest igazán sajnálatos és szomorú, hogy a szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokra fordított összeg gyakorlatilag stagnál, hiszen mi másnak lehetne nevezni az ismert inflációs indexhez képest egy 5,8 százalékos emelkedést? A fogyatékosok különféle szervezeteinek - akár a mozgáskorlátozottaknak, akár a vakoknak és gyengénlátóknak, akár a hallássérülteknek, de bármelyik fogyatékosszervezetnek - a tervezet szerint megítélt összeg egy fillér növekményt sem mutat. A szociális és jóléti intézmények normatív támogatása a felére esik vissza a táblázatok szerint. Ezen belül a bölcsődék támogatása, amiért a Fidesz valaha oly erőteljes harcot folytatott, most alig harmada lesz az ideinek. A közmunkavégzés támogatása szintén befagyasztásra került.
Mindez, képviselőtársaim, különösen sajnálatos egy olyan költségvetésnél, amelyik 8,3 milliárd forint prémiumot, azaz fejenként 611 ezer forintot szán az APEH alkalmazottainak éves megjutalmazására az előirányzatok - alapvetően nem is az ő munkájuktól függő - 2, illetve 3 százalékos túlteljesítése esetén.
Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, tehát a prioritásként hangoztatott célokat legfeljebb az elvek szintjén, de nem a gyakorlatban kívánja, akarja támogatni, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ezt nem tudja megszavazni, nem tudja elfogadni.
Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
(11.50)
