DR. MÁNYA KRISTÓF
DR. MÁNYA KRISTÓF
DR. MÁNYA KRISTÓF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A társadalmi szervezetek ingatlantulajdonhoz jutásának és juttatásának története kilenc évre tekinthet vissza hazánkban. Ezt a történetet alapvetően öt törvény, illetve országgyűlési határozat, valamint két kormányhatározat jelzi, amelyek mögött a parlamenti pártok változó egyetértése mutatkozott meg. Ennek megfelelően a társadalmi szervezetek ingatlanhasználatának, a tulajdoni rendezés kérdése komoly feszültségekkel járt együtt.
Ahogy az általános vita eddigi szakaszában több képviselőtársam is elmondta, a társadalmi szervezetek állami tulajdonú ingatlanok feletti kezelői jogát megszüntető 1990. évi LXX. törvény rendszerváltó törvény volt. Jelentős szerepe volt az úgynevezett szocialista típusú tulajdon megszüntetésében. Ennek révén döntően a szakszervezetek jutottak ingyenes használathoz, azok a szakszervezetek, amelyeknek tagsága az 1990. évtől kezdődően látványosan csökkent.
Az indokolt igények és a régi típusú szakszervezetek gazdasági lehetőségei közötti ellentmondás tartós társadalmi feszültséget okozott. Nem jelentett e tekintetben teljes megoldást a munkavállalók szervezkedési és szervezeteik működési esélyegyenlőségéről szóló 1991. évi XXVIII. törvény sem. Az érintett ingatlanok felújításának, karbantartásának elmaradása - erről az imént már volt szó - jelentős vagyoncsökkenést okozott. Másrészt az 1991-97 közötti időszakban a civil szervezetek erősödésével egyre kifejezettebbé vált a társadalmi szervezetek ingatlanhasználata, illetve -bérlete viszonylatában is az esélyegyenlőtlenség.
Sajnálatos módon az 1997-ben elfogadott, a társadalmi szervezetek ingatlantulajdonhoz jutását szabályozni hivatott törvény az esélyegyenlőség terén nem hozott lényeges és átütő javulást. A most tárgyalt T/1502. számú törvényjavaslat azzal, hogy elvi alapokra helyezi a szabályozást, már előrelépést hozott és jelent. Öröm számomra, hogy az általános vita eddigi szakaszában a képviselőtársaim mindkét oldalon egyetértettek a törvényjavaslat rendező elveivel. A törvényjavaslat legfontosabb rendező elvének azt tartom, hogy a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatásában a hangsúly az egyszerű elhelyezésről a célszerű és hatékony működés feltételeinek megteremtésére helyeződött át. Ezért lesz mód arra, hogy a társadalmi szervezetek ne csak irodát és szociális helyiségeket, hanem oktatási termeket, könyvtárakat és egyéb, az alapító okiratban megfogalmazott céloknak megfelelő ingatlanokat kaphassanak tulajdonba.
A másik fontos rendező elv, hogy az ingatlantulajdon-szerzés, használatmegújítás és bérlés átfogó módon a társadalmi szervezetek körének egészére terjedjen ki. Ez akkor is jó dolog, ha tudjuk, hogy a szóba jöhető ingatlanok száma nagyságrendileg kisebb, mint a szervezetek száma. Rubovszky György képviselőtársam többszöri felszólalása révén tisztázódott, hogy az ingatlanra pályázó társadalmi szervezetek tekintetében már nem is olyan nagy ez a különbség, hiszen a hatályos törvény szerint a Kincstári Vagyoni Igazgatóság által kiírt pályázatra ez év elején mintegy 700 szervezet jelentkezett. A megpályázható ingatlanok száma 300 volt, a különbség tehát valóban nem nagy. A törvényjavaslat átfogó szabályozása egyébként összefügg a további rendező elvvel, a pontos végrehajthatóság elvével, illetve szempontjával.
Halász János és Hankó Faragó Miklós képviselőtársaim a vita korábbi szakaszában részletesen szóltak a jogbizonytalanságról, mely az 1997. évi CXLII. törvény eltérő és változó értelmezéseiből adódott. A most tárgyalt törvénymódosítás egyértelműbb, pontosabb megfogalmazásai biztosítják, hogy az 1990 óta alakult társadalmi szervezetek is kézzelfogható, valóságos támogatást kaphassanak.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita eddigi részében nem esett szó a kamarákról, a közfeladatot is ellátó társadalmi szervezetekről; gondolom, azért nem, mert ezek döntő részének, a gazdasági, ügyvédi kamaráknak már van saját tulajdonú ingatlanuk.
(17.30)
Aligha mondható el ez két szakmai kamaráról, a magyar orvosi és a gyógyszerészkamaráról, amelyek 1994 óta működnek köztestületként, s amelyek feladatkörét az Országgyűlés lényegesen bővítette ez év tavaszán. Mindkét kamara csak Budapesten rendelkezik a működéséhez szükséges ingatlannal, országszerte jó esetben irodákat bérel, de a jellemző inkább az, hogy különböző egészségügyi intézmények szívességi alapon adtak nekik egy-egy helyiséget a feladatok ellátására. Ezek a társadalmi szervezetek teljesen kiszorított helyzetbe kerültek, amikor 1994-98 között a KVSZ, illetve KVI kezelésében lévő állami tulajdonú ingatlanok - jellemzően egy-két helyiséges irodák - bérleti jogát igyekeztek megszerezni, tulajdonszerzésről pedig az 1990-es törvény alapján már eleve szó sem lehetett. Egy 1995-ös kormányrendelet lehetővé tette az agrár-, az ipari, a kereskedelmi és a kézműveskamarák számára a kedvezményes bérleti díjat, míg a szakmai kamaráknak ez sem jutott osztályrészül. Több vidéki városban kellett elhagyniuk 1995-96 során kis irodáikat. A történet további, egyébként tanulságos részleteitől most megkímélem képviselőtársaimat; gondolom, a részletes vitában lesz még mód ezek elmondására.
Azt gondolom, hogy mindaz a megállapítás, amit a jogbizonytalanságról, az esélyegyenlőtlenségről, az eddigi egyoldalú szakszervezeti szemlélet következményeiről képviselőtársaim eddig elmondtak, még inkább igaz a társadalmi szervezetek ezen csoportjára. Meggyőződésem, hogy a társadalmi szervezetek tulajdonhoz juttatása tekintetében lehet gondolkodni bizonyos kedvezmények adásáról - ezzel nem sértjük az esélyegyenlőség elvét. Szocialista párti képviselőtársaim, úgy tűnik, ezt a kedvezményt továbbra is a szakszervezeteknek adnák. Magam inkább azt tartom fontosnak, hogy a társadalom szempontjából alapvető tevékenységet törvényi felhatalmazással végző és igen szerény központi költségvetési támogatásban részesülő társadalmi szervezetek méltányosabb helyzetbe kerüljenek.
Remélem, felvetésemet megfontolásra érdemesnek találják a parlament mindkét oldalán. Ettől függetlenül hiszek abban, hogy a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló törvény és annak módosítása most ismételten az Országgyűlés széles egyetértésével fog találkozni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)
