HEGYI GYULA
HEGYI GYULA
HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Azt hiszem, szomorúan azt kell mondani, Babák képviselő úr csak azért szólt hozzá, hogy vitatkozzon olyan kérdésekről, amelyekbe egyébként igen kevéssé ásta bele magát. Éppen tegnap este volt alkalmam a Püspöki Kar székházában beszélgetni az ingatlan-visszaadással, más témákkal kapcsolatos kérdésekről. Több kormánypárti képviselővel együtt módosító indítványt nyújtottunk be, úgyhogy higgye el, hogy valamelyest ismerem ezt a kérdést.
Az tény, hogy 1998-ban a Horn-kormány utolsó költségvetése 4 milliárd forintot szánt az ingatlan-visszaadás éves folyamatára, az önök költségvetése pedig 5 milliárd forintot. Két év alatt ez a 25 százalékos növekedés kicsivel többet fejez ki, mint az inflációt, úgyhogy gyökeres változásról ebben a tekintetben aligha lehet beszélni. Most értesültünk róla, amit eddig nem tudtunk, hogy ráadásul ez után az 5 milliárd forint után - valószínűleg ön sem tudja, képviselő úr - még áfát is kell fizetni, bármilyen meglepő, és azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben ez ne így legyen.
A másik dolog: önök ebben a Házban néha joggal, néha jog nélkül elég sokat beszéltek a '40-es években, '48-ban történt kommunista visszaélésekről. A Kommunista Párt - vagy ahogy éppen akkor hívták - ugyanúgy elkobozta az egyház tulajdonát, mint nagyon sok szakszervezeti művelődési otthont, épületet, többek között azért, mert attól a fajta szabad szerveződéstől, amely a szociáldemokrata szellemiségű szakszervezetekben volt, ugyanúgy félt, mint attól a nemes tanítástól, amit a történelmi egyházak fejeztek ki. Ezt elmondani, nem hiszem, hogy szentségtörés, és elég sok papot ismerek; istennek hála, még sosem találkoztam olyannal, akinek fájt volna az, ha a szakszervezeteknek visszaadják az épületüket, ők azt szeretnék, ha a saját tulajdonukból azt, amit használni tudnak és akarnak, visszakapjanak. Ez a párhuzam a törvényhozás épületében nem helytelen, amikor arról van szó, hogy döntenünk kell, hogy milyen formában tudunk valamit a múltért kártalanítani.
Köszönöm figyelmüket. (Keller László tapsol.)
