PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Komoly és felelősségteljes feladatot vállalt magára a tisztelt Ház, amikor nekilát a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításának. Hiszen az elmúlt kilenc évben sajnos tényleg nem sikerült olyan átfogó rendezést kimunkálni, amely legalább négy kívánatos feltételnek megfelelt volna.
Az első az, hogy ne csorbuljon a szakszervezeteknek a saját ingatlanjaikkal kapcsolatos jogosítványa, és a működésükhöz, feladataik ellátásához szükséges ingatlanvagyon továbbra is a rendelkezésükre álljon.
A második, hogy legyen lehetőségük a társadalmi élet különböző területén működő szociális, kulturális, környezetvédelmi, egészségügyi és egyéb más társadalmi szervezeteknek a működésük feltételeit biztosító ingatlanokhoz jutni, és ezeket a későbbiek során fenntartani.
A harmadik ilyen feltétel, hogy azoknak a művelődési intézményeknek, egyesületeknek, amelyek eddig is a törvény által érintett ingatlanok egy részének használói voltak - így például a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete -, kaphassák tulajdonba az általuk használt ingatlanokat, ha fenn tudják tartani őket, és a működtetésükhöz szükséges feltételekkel rendelkeznek.
Végezetül negyedik feltételként pedig azt említeném, hogy sikerül-e olyan pályázati rendszert és döntési mechanizmust kialakítani, amely által biztosítható, hogy a mindenkori kormányzati befolyástól függetlenül lehessen, pártpolitikai érdekektől mentesen ingatlanhoz juttatni - nem politikai kötődések, hanem a valóságos szakmai tevékenység alapján - a közel 50 ezer társadalmi szervezet közül azokat, amelyeket a tevékenységük alapján ez az ingatlanrész a legjobban megillet.
E négy feladatot eddig, az elmúlt kilenc év alatt egyetlen törvényben sem sikerült megoldani. Részterületeken születtek törvények e témával kapcsolatban. A jelenlegi törvényjavaslat - nagyon helyesen - az átfogó rendezésre tesz kísérletet, olyan módon, hogy a társadalmi szervezetek, szakszervezetek, művelődési intézményeket üzemeltető egyesületek esélyegyenlőségére teszi a hangsúlyt.
A kormány ezzel az átfogó törvénymódosítással - amellyel, hangsúlyozom, akár egyet is lehet érteni - megalkotott egy külsőre nagyon tetszetős törvénytervezetet, egy politikai falovat, ha szabad ezt mondani.
(16.20)
Hiszen ha a célokat nézzük, ha csak a törvénytervezet külsejét szemléljük, akkor azzal az alapvető céllal, hogy a jelentősebb társadalmi szervezetek jussanak állami tulajdonú ingatlanokhoz, természetesen mindenki egyetért, és azt gondolom, hogy a parlamenti patkó bármely részén ülünk, e célkitűzéssel, akár ellenzéki, akár kormánypárti oldalon vagyunk, mindannyian egyetértünk.
Abban is könnyen teremthető egyetértés, hogy azok a művelődési intézményeket üzemeltető egyesületek, amelyek eddig bérelték az ingatlanjaikat, kaphassák tulajdonba ezeket az ingatlanokat. De az ördög a részletekben rejlik, mondja a közmondás, s ha a részleteket is nézzük, hogy mindezt a kormány, a szakszervezetek diszkriminációjával, anyagi alapjainak további gyengítésével, egyszerűen szólva a szakszervezetek rovására kívánja végrehajtani, akkor már mindjárt nem olyan szép ez a jól megalkotott politikai faló.
Teszi mindezt a kormány olyan módon, hogy az előkészítés során nem egyeztetett sem a szakszervezetekkel, sem az ingatlanok esetében érintett önkormányzatokkal. Nem elfogadható a törvénytervezeten végighúzódó azon elv sem, hogy a szakszervezetek, amelyek a munkavállalók érdekvédelmi és érdek-képviseleti szervei, ugyanolyan elbírálás alá essenek e törvény által, mint például a szabadidő hasznos eltöltésére szerveződött nagyon fontos, de egészen más jellegű, más működési feltételeket igénylő társadalmi szervezetek és egyesületek. Úgy gondoljuk és az a véleményünk, hogy a szakszervezeteknek az érdekegyeztetésben, a társadalmi béke megteremtésében, az Európai Unióhoz és egyáltalán a szociális Európához való kapcsolódásban kiemelt szerepük van, úgy ahogy Hegyi Gyula képviselőtársam már szólt erről az általános vita megelőző szakaszában. Az a véleményünk tehát, hogy a szakszervezeteknek olyan kiemelt társadalmi szerepük van, amit e törvényben az ingatlanjuttatás során is el kell ismerni.
Mivel az általam eddig említett feltételeket nem, vagy csak korlátozott mértékben tartalmazza a jelenlegi törvény, nem lehet csodálkozni azon, hogy egyelőre még számos pontjával kapcsolatban nagyon vegyes a megítélés. Hiszen a szakszervezetek bírálják, az érintett kulturális intézmények és civil szervezetek azonban támogatják a kormány új ingatlanrendezési tervét.
Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, hogy évek óta késik - a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatásáról szóló törvény végrehajtásának részeként - a szakszervezeti vagyon visszaadása. Bár a Kincstári Vagyoni Igazgatóság tavaly megkezdte a szakszervezetek által használt ingatlanok tulajdonba adását és a szakszervezetek meg is kaptak 24 épületet, de aztán az Orbán-Torgyán-kormány gyorsan leállította az ingatlanrendezést.
A most beterjesztett javaslat szerint a szakszervezetek csak a ténylegesen használt ingatlanjaikat kaphatnák meg, azokat nem, amelyeket bérbe adtak, vagy mások üzemeltetnek. Ez látszólag persze lehetne akár igazságos is, ám nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a szakszervezeti kezelésben lévő ingatlanok jelentős hányada egykor a tagok pénzéből létesült, s azt a tényt sem, hogy a szakszervezeti ingatlanok bérbeadása kényszerlépés volt, mivel az épületek fenntartását csak külső forrás bevonásával lehetett megoldani.
Tisztelt Képviselőtársaim! A hatályos szöveg úgy rendelkezik, hogy annak a társadalmi szervezetnek a tulajdonába kell adni az állami ingatlant, amely arra korábban használati jogot kapott. Ezt a szövegrészt az előterjesztés úgy változtatná meg, hogy a kérdéses ingatlan tulajdonjogát az a szervezet kaphatná meg, amelyik ténylegesen benne működik. Vagyis ha az ingatlant a használati jog birtokosa korábban bérbe adta valamely más társadalmi szervezetnek, akkor a tulajdon joga nem az övé, hanem az albérlőé lenne, természetesen üzleti célú hasznosítás esetén az ingatlan tulajdonba adása szóba se jöhetne. Bár arról semmilyen statisztika nincs, hogy a jelenleg szakszervezeti használatban lévő ingatlanok hány százalékában van bérlő, az azonban így is sejthető, hogy a javasolt változtatások leginkább a szakszervezeteket sújtanák, hiszen a korábban kilátásba helyezettnél jóval kevesebb épülethez jutnának, így csökkenne a bérbe adható és ezáltal a sztrájkalapjuk bevételeit növelő vagyontárgyaik száma is. A kormány viszont olyan civil szervezeteket is bevonna az osztozkodásba, amelyek csak akkor kaphatnának a mai szabályok szerint a mintegy 100 milliárd forintra becsült ingatlankeretből, ha maradna a hatályos törvény szerint nekik is valami.
Tisztelt Képviselőtársaim! 1998 márciusában a kulturális és sajtóbizottság részéről, érzékelve az 1997-es törvény pontatlanságait, Vitányi Iván elnök úr az Igazságügyi Minisztériumhoz fordult a törvény módosítását kezdeményezve. Azt írta a levelében - mindannyiunk véleményét megfogalmazva, hiszen ebben már akkor is egyetértés volt a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között -, hogy a volt szakszervezeti kezelésű közművelődési intézmények elhelyezését szolgáló ingatlanok, ingatlanrészek tényleges használói a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete által alapított, illetve más önálló egyesület, alapítvány keretében működő intézmények voltak, már az 1990. évi LXX. törvény hatálybalépése előtt is. Mivel a többségük eleve kultúrháznak, könyvtárnak épült a tulajdonlapi bejegyzés szerint, azt kezdeményeztük, hogy kerüljön a tulajdonukba az ingatlan, legyenek ők a tulajdonosai, ilyen módon mentesüljenek a bérleti díj fizetése alól, és segítse a közművelődési tevékenységüket, hogy a tulajdonukba kerülnek ezek a ingatlanrészek.
Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvénytervezet - nagyon helyesen - a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló, 1997. évi CXLII. törvényhez benyújtott, T/1502. számú törvényjavaslat rendelkezik a szakszervezetek kezelésében, de a közművelődési intézmények tényleges használatában lévő ingatlanokról. A törvény 2. § módosított (2) bekezdése alapján a kulturális célú egyesületek tulajdoni igénye a tényleges használat miatt megelőzi a volt kezelő tulajdoni jogosultságát. Ilyen módon a Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete a módosítás szerint jogosulttá válna az ingatlan, illetve az általa eddig is bérelt, használt ingatlanrészek tulajdonának a megszerzésére. A tervezet e pontját messzemenően támogatjuk, s ebben egyetértés alakult ki most, 1999 őszén is a kulturális és sajtóbizottság kormánypárti és ellenzéki tagjai között. Hiszen sajnálatos módon a szakszervezeti tulajdonban lévő művelődési intézmények közül többen szűntek meg a magas bérleti díj, illetve az ingatlanértékesítés miatt.
Örvendetes ugyanakkor, és erről is kell szólni, hogy a szakszervezeti és munkahelyi művelődési intézmények számának csökkenése az elmúlt időszakban lelassult, a jelenleg működő intézményekben 1998-ban közel 36 ezer rendezvényt szerveztek, közel 2000 civil szervezetnek, amatőr csoportnak és kisközösségnek adnak otthont, és közel 4,5 millió volt az intézmények szolgáltatásait, rendezvényeit igénybe vevők száma.
E tényadatokkal is szerettem volna alátámasztani, hogy milyen nagy szerepe van ezeknek az intézményeknek a kulturális szolgáltatások rendszerében. Ráadásul ez a többnyire társadalmi szervezetként működő intézménycsoport olyan kulturális alapellátást, állami feladatot lát el, értékeket ápol és fejleszt, piacképes szolgáltatásokat nyújt, átlagosan mintegy 28 százalékos állami támogatás mellett, amelyek feltétlenül megőrzendők és fejlesztendők.
A Szakszervezeti és Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete a kulturális javak védelméről, a nyilvános könyvtári ellátásról és a közművelődésről szóló CXL. törvény V. fejezet 91. §-a (1) bekezdése szerint az intézmények működéséhez állami támogatást kap. Ahhoz, hogy a szervezet nagyságrendje és gazdasági megalapozottsága garanciát jelentsen az általa megkapott ingatlanok célja szerinti működtetésére, illetve azok állagmegőrzésére, szükségesnek tartjuk az állami támogatás minimum 10 százalékkal történő emelését. Ezért, bár nem e törvény keretéhez tartozik, hadd hívjam a figyelmüket arra, hogy támogassák azt a módosító indítványunkat, amelyik majd arra irányul, hogy a szakszervezeti és munkahelyi művelődési intézmények állami támogatását a 2000. évi állami költségvetés fejezetében, ezen indokok alapján is lehetőségünk legyen megemelni.
(16.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! Annak ellenére, hogy a törvény tervezetében, mint ahogy talán az általam ismertetettek alapján is kitűnt, keverednek a támogatható, a valóban az alapcélt, a társadalmi szervezetek mielőbbi ingatlanjuttatását célzó, valamint a nem támogatandó, a szakszervezetek irányában diszkriminatív lépéseket tartalmazó elemek, és bár Toller László, az MSZP vezérszónoka általános vitára éppen ezért alkalmatlannak tartotta a törvénytervezetet, ugyanakkor én az ő javaslatát megismételve, látok esélyt arra, hogy a parlament kilenc év után végre, többpárti konszenzussal fogadja el a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetéről szóló 1997. évi CXLVII. törvény átfogó módosítását.
Ennek persze az a feltétele, hogy úgy, ahogy Toller László is javasolta, kerüljön sor a pártok közös megegyezésére, hogy azokon a vitatott pontokon, melyekben jelenleg még nincs egyetértés, teremtsük meg azt az egyetértést, amellyel hosszú távon biztosíthatók lesznek az alábbi, egyelőre még csak általam javasolt feltételek.
Az első ilyen feltételnek tartom azt, hogy a törvényjavaslat részletes vitájának megkezdése előtt történjen meg az egyeztetés a szakszervezetekkel és azokkal az önkormányzatokkal, amelyek érintettek az ingatlanrendezésben. Legyen képünk arról, hogy mekkora ez az ingatlanvagyon, amelynek sorsáról egyáltalán majd itt, a parlamentben döntünk, és jelenleg milyen formában, kik használják ezeket az ingatlanokat, hiszen a benyújtott törvénytervezet ezt nem tartalmazza. Ahhoz, hogy alapos döntést hozzunk, meg kellene ismernünk ezt a háttér-információt is.
A második lényeges pontnak azt tartom, hogy úgy kerüljön sor az ingatlanrendezésre, hogy az ne jelentsen hátrányos megkülönböztetést a szakszervezetekre nézve, ne gyengítse anyagi, vagyoni hátterüket, működési alapjaikat.
Harmadszor: a pártpolitikai érdekektől függetlenül ki kell alakítani egy olyan pályázati, döntési és elbírálási mechanizmust, amelynek során legyen lehetőségük a legjelentősebb társadalmi szervezeteknek a működésükhöz szükséges, általuk fenntartható ingatlanhoz jutni. Ezt azért tartom szükségesnek hangsúlyozni, hiszen közel 50 ezer társadalmi szervezet működik az országban, így rettenetesen nehéz lesz olyan pályázati rendszert és döntési mechanizmust kialakítani, amely ezen 50 ezer társadalmi szervezet közül annak a néhány száznak vagy ezernek tényleg igazságosan tud ingatlant juttatni, hiszen mindannyiunknak közös az érdekünk abban a vonatkozásban, hogy ezeknek a társadalmi szervezeteknek a tevékenységét - amelyek nemegyszer nagyon jelentős állami feladatokat vállalnak el és látnak el -, ilyen módon is segítsük, támogassuk biztonságos működésüket.
Negyedszer: azok a művelődési egyesületek, amelyek eddig is a művelődési tevékenységük ellátásakor használói, bérlői voltak az általuk használt intézményeknek, kapják tulajdonba ezeket az intézményeket. Így tehát messzemenően támogatom és támogatjuk, hogy a Szakszervezeti, Munkahelyi Művelődési Intézmények Egyesülete az általa használt ingatlan tulajdonába jusson. És ide újra csak azt az egy megjegyzést tenném, hogy kérem, majd támogassák azt a módosító javaslatunkat, amely arra irányul, hogy a két éve változatlan, 380 millió forintos állami költségvetési támogatásuk legalább egy kicsit az inflációt meghaladó mértékben nőjön.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy mindannyiunk közös felelőssége az, hogy a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatása a lehető legigazságosabban, a legkevesebb érdeksérelem nélkül és mielőbb megtörténjen olyan módon, hogy ezzel továbbra is valóban biztosítható legyen a szakszervezetek anyagi, vagyoni működtetési háttere, hiszen azt gondolom, hogy a parlamenti patkó egyik oldalán ülő képviselőknek sem kell arról szólnom, hogy milyen jelentős szerepük van ma a munkavállalók érdekképviseleti szervezeteinek. És teljesítse azt a feltételt is, hogy a társadalmi szervezetek pedig, amelyek a társadalmi élet különböző területein működnek, mielőbb ingatlanhoz jussanak.
Kérem, tehát, gondolják át javaslatainkat, bővítsék ki az önök véleményével, és közös megegyezés alapján alakítsuk ki a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének tartós és megnyugtató rendezését.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
