PÁL BÉLA
PÁL BÉLA
PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán nem sérti Rubovszky György képviselőtársamat, ha azzal kezdem, hogy én örülök annak, hogy ez a párbeszéd kialakult köztünk, hiszen ennek során talán egyre nyilvánvalóbbá válik az, hogy nincs is olyan messze az álláspontunk bizonyos kérdésekben egymástól.
Hiszen én sem beszéltem másról - bár természetesen hosszabban, mint ön, Rubovszky György képviselőtársam, de az általános vitában hozzászóló voltam -, mint arról, hogy azokat a jogi tisztázatlanságokat, amelyeket nyitva hagyott az 1997. évi törvény, most valóban orvosolni kell.
Nem beszéltem másról, mint arról, hogy legyen tudomásunk arról, melyik az a fennmaradó 300 ingatlan, amelyről beszélünk, de talán nem lenne ártalmas, ha mindannyian megkapnánk ennek a listáját, és tudnánk, hogy miről is folyik ez a vita. Azt hiszem, hogy ez nemcsak engem érint, hanem talán más képviselőtársaimat is, ezért utaltam Szentgyörgyvölgyi Péter képviselőtársam elmúlt alkalommal megtett hozzászólására.
A harmadik megjegyzésem pedig az, hogy Halász János képviselőtársam arról beszélt - és ebbe még gyakran beleütközünk -, hogy mindössze 30 szervezet jelentkezett a pályázatra. Ez is a felelősségünket támasztja alá, hogy vajon tud-e minden társadalmi szervezet arról, hogy hogyan, milyen módon lehet jelentkezni erre a pályázatra. Azért kellene ezt az egész rendszert úgy átgondolni és hosszú távon rendezni, hogy a következő időszakban ne legyenek sem olyan jogi szabályozatlanságok, sem a döntési mechanizmusban olyan tisztázatlanságok, vagy, mondjuk, a pályázat meghirdetésében olyan fogyatékosságok, amelyek révén lehet, hogy jó néhány társadalmi szervezet nem is szerez tudomást erről.
Higgye el nekem, hogy jó szándékú javaslataim voltak ebben a tekintetben, azt feltételezve, hogy ezen a területen az érdekeink az önök érdekeivel egybeesnek.
Köszönöm szépen.
(16.50)
