BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Én megmondom őszintén, arra számítottam, hogy így a vita harmadik napján módom lesz pótolni mindazt, amit az első nap elmulasztottam, merthogy az első nap, szerdán, a szabad demokraták összesen 40 perces időkerettel rendelkeztek, és akkor órákon keresztül azért dühöngtem, dohogtam itt, mert nem tudtam még egy kétperces reagálásra sem jelentkezni, hiszen az időkeretünk elfogyott, a kormánypárti oldalon viszont tömegével hangzottak el olyan kijelentések, állítások, amelyekkel vitatkozni kellett volna.
Abban a reményben jöttem, hogy ha nem is tévé előtt, de legalább a jegyzőkönyv előtt ezt a vitát fel tudom újítani, vagy válaszolni tudok elhangzott dolgokra. De nagyon csalódott vagyok, mert azok a képviselők, akik ezeket a megjegyzéseket megtették, nincsenek jelen. Szívesen vitatkoztam volna Révész Máriusszal, Surján Lászlóval és többekkel, akik itt nagyon súlyos megállapításokat fogalmaztak meg.
Azért a jelenlétük nélkül is engedjék meg, hogy legalább egy gondolatmenetet szóba hozzak. Azt gondolom, ez olyan kérdés, amiről nagyon kevés szó esett a vitában, és ehhez egy ugyancsak jelen nem levő képviselőtársam, Danka Lajos beszédét kezdem idézni, aki azzal kezdte a mondandóját, hogy a társadalombiztosítás jelenleg - jelenleg! - egy pazarló, a vállalkozók és a lakosság befizetéseit elherdáló rendszer.
Nos, én ezen a summázó megjegyzésen azért akartam fönn, mert egy évvel ezelőtt - vagy már több is, mint egy évvel ezelőtt, régtől - a Fidesztől folyton azt hallottuk, hogy a társadalombiztosítás legnagyobb baja, hogy ezek az önkormányzatok, amelyek az előző öt évben voltak, alkalmatlanok arra, hogy gazdálkodjanak, alkalmatlanok arra, hogy a pénzt jó gazda módjára kézben tartsák, kezeljék. Azt hallottuk a Fidesztől, hogy azért szüntetik meg az önkormányzatokat hatalomra jutásuk legelső intézkedéseképpen, mert az önkormányzatok a baj fő forrásai.
Én felteszem, hogy ha fideszes képviselőtársaim most egyáltalán reagálnak a megjegyzéseimre, akkor arra fognak hivatkozni, hogy de hát hiszen csak egy év telt el, hogyan lehetett volna ebben a fantasztikus nagy rendetlenségben egy év alatt rendet teremteni, és a többi és a többi. De hát akkor hogyan is van a helyzet az önkormányzatok megszüntetésével, hogy van a helyzet azzal, hogy kellett egy jó gazda, mondjuk, egy kormánybiztos, aki kézbe veszi a folyamatokat és oda hat, hogy ez a pazarlás megszűnjön, hogy nagyobb legyen az ellenőrzés meg a rendezettség?
Megmondom őszintén, hogy a törvénynek azokat a paragrafusait, amelyek abba az irányba mutatnak, hogy hogyan keveredik újra össze a társadalombiztosítás és a költségvetés, szóval hogy az állam hogyan kezdi ezt a két teljesen külön logikára felépülő külön kasszát megint babrálni és összekeverni, az ebbe az irányba mutató paragrafusokat nagy-nagy szomorúsággal olvastam a tervezetben, és módosító indítványok formájában javaslatot is tettem ezek elhagyására.
Mindenekelőtt ilyen paragrafus az, amikor a 16. §-ban az APEH ösztönzésére, pontosabban a APEH-dolgozók ösztönzésére próbál társadalombiztosítási forrásokat átcsoportosítani a tervezet.
(18.00)
De tulajdonképpen ebbe az irányba hat az is, amikor a 17. § (7) bekezdésében a tervezet törölni kívánja az APEH jelenlegi havi adatszolgáltatási kötelezettségét a befolyt járulékbevételekről.
Arról van szó, hogy a Kincstáron keresztül az ONYF és az OEP számára naponta kell átutalni a befolyó összeget, de a tervezet javaslata szerint csak a tárgyévet követő április 20-áig kell az alapkezelőkkel elszámolni. Következésképpen csak nagyon nagy késéssel tudnánk meg, hogy ténylegesen mi a helyzet a járulékbefizetések frontján.
Ha erre a tisztelt képviselőtársaim azt mondják, jó-jó, de ez az élet diktálta követelmény, mert az APEH nem tud eleget tenni ennek az adatszolgáltatási kötelezettségének, akkor erről azt gondolom, az lenne a dolga, hogy eleget tudjon tenni az ilyen kötelezettségének, hogy minimum havonta adjon jelentést a helyzet alakulásáról, de ha nem havonta, legalább negyedévenként.
Szerintem ebbe a folyamatba illeszkedik az a 22. §, amelyben azt olvashatjuk, hogy meg kívánják szüntetni a MEP-ek önálló jogi személyiségét, s teszik ezt azelőtt, mielőtt döntés vagy legalább kidolgozott koncepció megfogalmazódott volna azzal kapcsolatban, hogyan is akarják átalakítani a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerét, hogy több biztosító, egy biztosító, regionális biztosítók épülnek, nem épülnek. Nincsen még egy éve, hogy kaptunk - Selmeczi Gabriella volt akkor a kormánybiztos - egy reformtervezetet, amiben eléggé vázlatosan, de a regionális biztosítórendszer koncepciója fel volt villantva inkább, mert azt túlzás lenne mondani, hogy ki volt dolgozva; azóta hallhattuk, hogy mégse ebbe az irányba történik mindez.
Akkor miért kell babrálni ezeket a MEP-eket, amelyek pillanatnyilag még megvannak, működnek? Nem lenne jobb először valahogy tisztázni Házon belül a koncepciót, a reform irányát és utána hozzáigazítani a vonatkozó passzusokat?
Tisztelt Képviselőtársaim! Szívesen beszélnék még sok kérdésről a költségvetés kapcsán, hiszen tényleg nagy jelentőségű kérdésekről van szó, de takarékoskodom a szűkre szabott időnkkel, hogy ha esetleg még van vitára késztetettség a másik oldalon, akkor kétpercesekben tudjunk reagálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
