KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Mánya Kristóf képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni néhány pontban. Két perc kevés hozzá, ezért kértem hozzászólást, de igyekszem rövidre fogni a mondanivalómat, elnök úr.
Az egyik az első kérdéskör: nemcsak ellenzéki képviselők fogadták ezt a törvényjavaslatot kritikával, hanem felelős kormánypárti képviselők is. Az ön hozzászólásából is azt éreztem ki, hogy elég nagy bizonytalansággal tekint erre a költségvetésre, de az MDF és a Kisgazdapárt képviselői is egyértelműen hangot adtak annak, hogy ez a költségvetés így, a jövő évben a társadalombiztosítás működőképességét nem biztos, hogy garantálni fogja.
A második a forráskivonás: egyértelművé tettük, képviselő úr - és ezt talán ön sem cáfolja -, hogy mivel bázisszemlélet uralkodik a társadalombiztosítás tervezésében is, jelentősége van annak, hogy mi a bázis. Ebben az évben 13 milliárd forinttal kevesebb az, amit a társadalombiztosításra lehet fordítani, és erre a bázisra tervezte a gyógyító-megelőző ellátást a kormányzat, és feltehetően önök, hacsak nem fogják elfogadni az ellenzéki vagy az MDF-es módosító indítványokat, valószínűleg ezt fogják megszavazni. Ezzel az a gond, hogy semmiféle szerkezetváltozás nem következett be. Se reform, se bármi más, ami megváltoztatná az ellátószerkezetet, nem következett be, és innentől kezdve pedig már arra kell figyelni, hogy a működőképességet ebben a szerkezetben biztosítani kell. Ez a szerkezet pedig abból a gyógyító-megelőző ellátási előirányzatból nem biztosítható, ezt világosan kell látni!
Felhívtam már a figyelmet arra a hozzászólásomban, hogy lehetne okulni az előző kormányzat munkájából is, ugyanis '96-ban szerkezetet alakítottunk, változtattunk, éppen ezért úgy gondoltuk, hogy van a rendszerben megtakarítás. És akkor volt egy 8,5 milliárd forintos kivonási szándék, ami aztán nem valósult meg, mert az akkori kormány képes volt felülkerekedni az előzetes elképzelésén, és kész volt bizonyos korrekciókat végrehajtani.
(18.10)
Tehát igazából, képviselőtársam, az a vélekedése, hogy az elmúlt évek során forráskivonás volt, nem helytálló, mert az a '96-os előzetes forráskivonás '97-ben visszakerült a rendszerbe, '98-ban is megfelelően lett tervezve a gyógyító-megelőző ellátás, azzal a peremfeltétellel, hogy '98-ra nekünk sem sikerült érdemi változást belevinni az ellátórendszerbe, éppen ezért a működtetéséhez a szükséges forrásokat biztosítani kellett, és biztosítottuk is.
De most más a helyzet, képviselő úr! Nézze meg a költségvetést, és láthatja - gondolom, hogy ismeri is, tehát nem tételezem fel, hogy nem ismeri -, hogy valóságos forráskivonás történt, és ez a működőképességet fogja veszélyeztetni. A gyógyszer-előirányzatról már nem is akarok külön szólni, mert ez az általános vitában éppen elégszer szóba került.
A kitörési pontokról egy icipicit bővebben szeretnék szólni. Két kitörési pontot sikerült feljegyeznem, a harmadikat nem, de azt hiszem, az nem is volt olyan jelentős.
Én is onnan közelítem meg, képviselő úr, hogy mitől lesz jobb a betegnek. Mitől lesz jobb az önök által végig nem gondolt háziorvosi privatizáció vagy praxisprivatizáció?
Megmondom őszintén, hogy nem tudom megítélni. Október közepén vagyunk, és ennek az elgondolásnak semmiféle írásos nyoma nincs. De nemcsak hogy én nem ismerem, mert ez még rendben van, én országgyűlési képviselő vagyok és nem háziorvos - de a háziorvosok sem ismerik, képviselő úr! Egészen más az, amit mond a miniszteri biztos úr, és egészen más az, amit mond az egészségügyi miniszter, és egészen más, amit kormánypárti országgyűlési képviselők mondanak a témáról. Óriási bizonytalanságot keltenek a praxisjog privatizációjával, igazából több pénz a rendszerben ettől még nem lesz, tehát nem tudom, hogy a betegellátás minősége miért lesz jobb attól, hogy az orvos tudja, hogy az ő praxisjoga egy vagyoni értéket fog képviselni.
Persze végiggondoltam, hogyan fog ez működni. Belegondoltam abba, hogy van egy olyan, sok kistelepülésből álló körzet, ahol egyetlenegy háziorvos működik, aki jövőre éppen nyugdíjba fog menni, és értékesíteni fogja azt a praxisjogot, ami most már egy vagyoni értéket fog képviselni, ezért valaki hajlandó lesz nagyon sok millió forintot fizetni - ha egyáltalán hajlandó lesz -, és mondjuk, nem egyezik az önkormányzat elképzelésével egy hónap múlva az az orvosi tevékenység, amit ott a háziorvos kifejt - és ugye, itt az önkormányzatnak van felelőssége e tekintetben. (Dr. Horváth Zsolt: Akkor meghirdetjük!)
Képviselő Úr! Szabályozás, elgondolások nélkül hogyan merik azt elhitetni, hogy ez egy olyan kitörési pont, ami nagyon jelentősen megváltoztatja a háziorvosi ellátást?
A második ilyen kitörési pontnak nevezte a tárca új programját: ez a sürgősségi ellátás és a rezidensképzés. Miközben a sürgősségi ellátást egy nagy reformelgondolásnak tüntetik fel, erre a jövő évben kevesebbet fognak költeni - ha jól emlékszem -, mint amennyi ebben az évben rendelkezésére állt a tárcának. Ha nem így van, cáfoljon meg, képviselő úr, de azt hiszem, hogy a központi költségvetésben kisebb az előirányzat.
Maga Gógl miniszter úr is elmondta az általános vita vége felé az egyik napon, hogy igazából a sürgősségi ellátás megvalósítását az jelentené, ha ötven új sürgősségi ellátóhelyet létesítenének (Dr. Horváth Zsolt: Negyvenkilenc!), de tizenkettőre van összesen pénz. Akkor teljesen nyilvánvaló, hogy ezt nem lehet olyan reformértékűnek tekinteni! (Dr. Horváth Zsolt: Elkezdtük!)
A másik a rezidensképzés. A rezidensképzésbe most nem akarok belemenni, mert Horváth Zsolt képviselőtársammal a költségvetési bizottság ülésén elég hosszasan vitatkoztunk. Itt megint csak Gógl miniszter úrra szeretnék visszautalni, aki azt mondta egy hosszabb felszólalásában, hogy most megvan a tárca pénze, és az látszik, hogy körülbelül két évig finanszírozható így a rezidensképzés. Azt, hogy aztán a következő években mi lesz, még nem tudjuk, majd valahogy lesz. Milyen reformelgondolás ez? Mennyire hosszú távú és kiszámítható megoldás ez? Nem én mondom, nem a költségvetési törvényben van leírva, hanem a miniszter úr mondta. (Dr. Horváth Zsolt: De nem ezt! Nem ezt mondta!) Ezt mondta, képviselő úr, nem ült bent, vagy valószínűleg nem tudott figyelni. (Koltai Ildikó: Ez már megint csúsztatás!)
Azt gondolom tehát, hogy ilyen kitörési pontokra nem érdemes hivatkozni, tisztelt képviselőtársak; mindamellett még a rezidensképzésnél azt is hozzá lehet tenni, hogy semmiféle felmérés a szükségletekről, forrásokról nem előzte meg a rezidensrendszer beindítását. De ebbe most nem kívánok belemenni.
Mánya képviselő úr kérdezte, hogy ki a szakma. Tisztelt Képviselő Úr! Az előző kormányzat nagyon sok szervezetet, kamarát szakmának tekintett, és tárgyalt a szakmával. (Selmeczi Gabriella: Annyit hazudik, hogy már elhisszük!) A Magyar Orvosi Kamarát, amit akkor Gógl miniszter úr, mostani miniszter úr vezetett, az EGVE-t, a Kórházszövetséget, az EDDSZ-t és még lehetne sorolni, de ezek a legfontosabb szervezetek, akikkel tárgyaltunk, és folyamatosan tárgyaltunk. Sokszor nem külön-külön, hanem együtt próbáltunk megoldásokat találni azokra az akkor is feszítő nehézségekre. (Dr. Horváth Zsolt: De nem sikerült!) Az a nagy baj, tisztelt képviselő úr, hogy most ezzel a szakmával nem nagyon állnak önök szóba. És én nem nevesítem a Kórházszövetséget, nem nevesítem külön az EGVE-t, hanem együttesen nem akarnak szóba állni velük.
És miért nem veszítette el a szakma a türelmét? Meggyőződésem szerint, ha ön beszélget orvosokkal és őszintén beszélget, akkor kiderül, hogy elveszítette. Csak fél! Csak fél (Koltai Ildikó: Ki tette tönkre az egészségügyet?), azért, mert már egy alkalommal, '93-94-ben átélte azt, amikor éppen az önök padsorában ülő Surján miniszter úr kirúgta vagy kirúgatta a kórházigazgatókat! Ezért félnek, és az állásukat féltve inkább nem szólnak mindazokért, ami folyik az egészségügyi ágazatban.
Ami az egészségügyi, egészségbiztosítási reformot illeti... Örülök annak, hogy itt van Selmeczi Gabriella képviselő asszony (Koltai Ildikó: Mi is örülünk.), aki tavasszal - még államtitkárként - a költségvetési bizottság ülésén letett egy ütemtervet. Elő lehet szedni, meg lehet nézni, hogy az ütemterv szerint hol kellene járni az egészségbiztosítás átalakításának. Akkor az hangzott el, hogy Gógl miniszter úr készíti az egészségügy reformját (Selmeczi Gabriella: Készíti!), és az egyszer össze fog érni, és 2000-től már látható lesz az egészségügyi reform, pontosabban az ahhoz szükséges törvények már most ősszel elő fognak állni. (Selmeczi Gabriella: Készíti is!) Meg kell nézni a költségvetési bizottság ülésének jegyzőkönyvét, képviselő asszony, és akkor lehet tudni, hogy mit ígért ön akkor - és most hol állunk?
A költségvetési vita közepén megjelenik a sajtóban a Miniszterelnöki Hivatalnak egy reformelgondolása, ami szöges ellentétben áll azzal, amit korábban önök hirdettek, szöges ellentétben áll a benyújtott költségvetési törvényjavaslat hároméves programjában foglaltakkal, és nem lehet tudni, hogy végül is ki támogatja ezt a reformjavaslatot. (Dr. Mánya Kristóf: A Népszava! - Koltai Ildikó: Senki! - Selmeczi Gabriella, dr. Mánya Kristóf: A Népszabadság!) A Népszava...
Azt javaslom, képviselő asszony, hogy kérjen szót, és mesélje el, oktasson ki bennünket arról, hogy ez az egészségügyi reformfolyamat vajon miért is szakadt meg. Viszont azt lehet látni, tisztelt képviselőtársaim, hogy azokat a megkezdett, a reform irányába mutató lépéseket is, amelyeket még a korábbi időszakban elindítottunk, azokat is visszafogják. Csak utalok itt a miskolci címzett támogatásra, ahol tulajdonképpen érdekeltséget lehetett teremteni arra, hogy a szerkezetátalakítás jó irányba mozduljon el, de önök büszkén leállították ezt a beruházást, büszkék arra, hogy nem valósul meg két kórház integrációja, és büszkék arra, hogy ily módon politikai támogatással egy kórházat jobb helyzetbe tudnak hozni.
De ez azt is jelenti, tisztelt képviselőtársak, hogy önök a cselekedetükben éppen nem a reform irányába, hanem éppen a reform, az optimális szerkezetátalakítás ellen dolgoznak.
(18.20)
És akkor végül arra szeretnék kitérni, amit a legvégén érintett ön is, hogy kinek az ügye az ellátórendszer átalakítása.
Tisztelt Képviselőtársam! Nagyon jó lenne, ha ezt mi is tudhatnánk. Ugyanis nézzük a szereplőket! A Miniszterelnöki Hivatal referensei, a Pénzügyminisztériumban politikai államtitkári szinten van az irányítása a társadalombiztosításnak, az Egészségügyi Minisztérium dolgozik bizonyos programokon, egymást oltják ki a programok. Mikor állnak elő egy olyan koherens javaslattal, amely tükrözi a Miniszterelnöki Hivatal, az egészségbiztosítás, vagy társadalombiztosítás, és az Egészségügyi Minisztériumnak is a szándékát? Ameddig egymással csatáznak ezek a szervezetek, illetve ezek vezetői (Selmeczi Gabriella: Kicsoda?), addig nem is lehet reménykedni abban, hogy az ellátórendszer átalakítása bármelyik tárca részéről is elénk kerülhet, és akkor még nem beszéltem arról, hogy illő lenne ezt azért megbeszélni a szakma valódi képviselőivel is.
Nos, ha mindazokat sorba vesszük, amelyeket ön is sorba vett, és megpróbáljuk tárgyszerűen értékelni a helyzetet, akkor bizony, tisztelt képviselőtársam, csak arra a következtetésre tudunk jutni, hogy ez a társadalombiztosítási költségvetési tervezet bizony nagyon sok sebből vérzik; sok sebet fel se nyitottam most, de nyilván fel lehetne nyitni, korábban felnyitottam, és éppen ezért azt gondolom - még egyszer mondom -, hogy érdemes lenne, ha felelősen járnának el, egy nagyon gyors átdolgozásra a kormánynak visszaadni, mert módosító javaslatokkal nagyon nehéz elvégezni a költségvetési törvényjavaslaton a szükséges korrekciókat.
Köszönöm a megtisztelő figyelmüket.
