DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Vojnik Mária képviselőtársam nyilván a kis létszám miatt mondta egy alkalommal, hogy tisztelt bizottság. Valóban, a létszám körülbelül ilyesmi. (Derültség.)
Tisztelt Országgyűlés! Az államháztartásról szóló 1993. évi XXXVIII. törvény 28. §-a határozza meg, hogy az Országgyűlés minden évben törvényben köteles a költségvetés végrehajtásával foglalkozni, azt megtárgyalni és elfogadni. Ha úgy fogjuk fel, hogy a költségvetés lényegében egy politikai akarat - és miért ne fognánk úgy fel, mert hiszen nyilvánvalóan nemcsak számok halmaza -, mégpedig egy olyan politikai akarat, amelyben arról van szó, hogy az állam bevételeit mire kell fordítani, akkor a végrehajtást pedig úgy foghatjuk fel, mint ennek a politikai akaratnak az ellenőrzését, hogy vajon ténylegesen hogyan realizálódott ez a politikai akarat. Ebből, ennek a vizsgálatnak a pozitívumaiból, illetőleg hiányosságaiból nagyon sok tanulságot lehet levonni. Éppen ezért tulajdonképpen az 1998. évi költségvetés végrehajtásának vizsgálata és az azt ellenőrző állami számvevőszéki vizsgálat igazából igen izgalmas olvasmány, mert pontosan ezekre a tendenciákra, pozitívumokra és hiányosságokra lehet rátekinteni, ami rendkívül hasznos lehet pont ilyen időben, amikor a következő évi költségvetés elfogadásával még arrébb vagyunk.
A Független Kisgazdapárt vezérszónoka már foglalkozott részleteiben ezzel az előterjesztéssel, én ezért csak az önkormányzati résszel szeretnék foglalkozni, annak sem a rendelkező részével, tehát nem a törvénytervezettel, hanem inkább az általános indokolásából kiolvasható érdekességekkel, tanulságokkal.
Először is megállapítja az előterjesztés, hogy az önkormányzatok az 1998. évben nagyobb összeg felett rendelkeztek, nagyobb összeggel, nagyobb bevételekkel gazdálkodtak, mint az a költségvetésben volt, és ennek több okát jelöli meg. Úgy határozza meg, hogy ennek a nagyobb, tetemesebb oka az önkormányzati bevételek, tehát a saját bevételek többlete volt, e között is a privatizációból és az adókból befolyt bevételek és kisebb hányadban az állami bevételek is hozzájárultak ehhez a bevételemelkedéshez.
Megállapítja az előterjesztés, hogy összesen 3173 önkormányzat gazdálkodott, amelyből egy főváros, 23 kerületi önkormányzat, 22 megyei jogú város, 19 megye, 195 város és 2691 egyéb község és 222 nagyközség. Elöljáróban szeretném felvetni azt, hogy sem az alkotmány, sem az önkormányzati törvény ezeket a fogalmakat, hogy nagyközség és egyéb község, nem ismeri. Ha viszont nem ismeri, akkor sokkal helyesebb egy jogszabályban, egy törvénytervezetben olyan fogalmakat használni, amelyeket más törvények már definiáltak, pontosan meghatároztak. Ráadásul ezek között az alaptörvény, az alkotmány is községről - beszél persze fővárosról, kerületekről, megyei jogú városokról és városról, valamint községről -, csak és kizárólag községről, mint települési önkormányzatról és beszél, mint területi önkormányzatról, a megyékről is.
Visszatérve az önkormányzatok bevételi oldalához, az előterjesztés a feladatellátás elősegítéseként fogalmazza meg a személyi jövedelemadó meghatározott arányát.
(19.10)
Ezt úgy tünteti fel, mintha valamiféle pozitívumról lenne szó, holott nyilvánvaló, hogy a személyi jövedelemadó aránya évről évre, fokozatosan csökken. Több olyan kérdést említ meg az előterjesztés pozitívumként, amelyek ugyan tények, nyilvánvaló tények, de egyáltalán nem pozitívumok. Ilyen például, amikor azt írja az előterjesztés, hogy az állami bevételek önkormányzati költségvetésben való biztosítása megfelelő ütemezésben biztosítja a kiszámíthatóságot. Tisztelt Országgyűlés, ha ez nem így lenne, akkor az tragédia lenne, az egy szörnyű hiányosság lenne, nem pedig pozitívum! Tehát ha ez az ütemezés nem lenne megfelelő módon biztosítva, hanem a közalkalmazottak, köztisztviselők 2-3 havonta kapnának fizetést, mint a tőlünk keletre lévő összeomló birodalomban, vagy mint nálunk is a török időkben a zsoldosok, ez tragédia lenne, és egyáltalán nem lenne dicsekednivaló a XXI. század küszöbén.
Megemlíti az előterjesztés, hogy a közüzemi díjak emelésénél, kiszámításánál az önkormányzatok önmegtartóztatóak, önkorlátozóak voltak, figyelemmel voltak a lakosság teherbíró képességére. Lehet, hogy ez a megállapítás igaz általánosságban, de biztosan nem így van a fővárosnál. A főváros évek óta drasztikusan növeli a közüzemi díjakat, igenis úgy növeli, hogy egyáltalán nincs figyelemmel a lakosság teherbíró képességére. Ez megnyilvánul például a most nemrég közölt adattal, miszerint körülbelül 80 ezer ember bliccel a BKV járatain. Ez nyilván nem valamiféle hobbiból történik, hanem egyszerűen azért, mert már nem bírják kifizetni az állandóan emelkedő díjakat a többi közüzemi díjjal együtt, amelyek összessége egy 50 négyzetméteres lakásra számítva havonta már meghaladja a minimálnyugdíj mértékét. Ugyanakkor egyáltalán nem javul a szolgáltatás ebből a bevételből. Gondoljunk a félóránként közlekedő egyes autóbuszjáratokra, amelyek ráadásul fekete füstöt okádnak magukból; vagy azokra a szigeteletlen távfűtővezetékekre, amelyek az utcát fűtik, ugyanakkor a lakosság fizeti meg a díját; vagy a vízvezetékek nyomócsöveinek törése miatt leomló házakra és beomló utakra, holott ugyanakkor a menedzsment - olvassuk az újságban - zsákszámra viszi ki az országból a nyereséget a visszaforgatás bármiféle reménye nélkül.
Nagyon érdekes megfigyelni azokat a számokat, amelyek a privatizációs bevételről szólnak. Elöljáróban megállapította az előterjesztés, hogy az önkormányzati bevételnövekedés nagyrészt ezekből adódik. Ez igaz számszakilag valóban, de ha a folyamatot, a tendenciát nézzük, például megnézzük, hogy 1997-ben 90 509 milliárd (Sic!) volt a privatizációs bevétel, 1998-ban pedig 19 361, akkor úgy tűnik, hogy itt már vagyonfelélésről is beszélhetünk. Ez pedig egy önkormányzat számára tragédiát jelenthet, még akkor is, ha pillanatnyilag nem észlelhető, mert hisz még most is tetemes vagyonnal rendelkeznek az önkormányzatok. Sőt, beruházásaik folytán még vagyonnövekményt is fel tudnak mutatni, ám ezek a vagyonnövekmények nem olyan saját vagyonok, amelyek üzemeléséből újabb bevételek származhatnak. Tehát a tendencia nem egészséges, nem jó. Önkéntelenül vetődik fel a kérdés, hogy mi lesz azután, ha eladják ezeket a vállalatokat, részvényeket. Ugyanis leírja az előterjesztés, hogy ez a privatizáció főleg a részvényeladásból és a vállalatok eladásából származik.
Megállapítja az előterjesztés azt is, hogy a másik nagy saját bevétel a helyi adó, amely 32,5 százalékkal több, mint az a tervezetben volt. Ez érinti az önkormányzatok 85 százalékát, összesen 2672 önkormányzat vetett ki helyi adókat, de a teljes bevétel 45 százaléka a fővárosra, illetve az agglomerációjára, Pest megyére vonatkozik. Tehát az egész helyi adó 45 százaléka! Ugyanakkor a községeknél, amely községekben összesen a lakosság 37 százaléka él, a helyi adók csak 10 százalékos mértékben folytak be. Ez olyan egészségtelen mértékű aránytalanság, ami biztos, hogy az ország egészére előbb-utóbb kihat. A helyi adó, mint tudjuk, lehet iparűzési adó, idegenforgalmi adó, kommunális adó, építési és telekadó. Ezek között az adónemek között a legnagyobb mértékű az iparűzési adó. A teljes helyiadó-bevétel 84 százaléka származik az iparűzési adóból. Ugyanakkor ennek az igen komoly bevételnek a 23,32 százaléka a fővárosra tehető.
Itt kell szólnunk mindenféleképpen a fővárosi forrásmegosztásról, mert mint tudjuk, a fővárosnál egy sajátos forrásmegosztási rendszer érvényesül: az iparűzési adót a főváros veti ki az egész város területére, de egy rendelettel határozza meg, hogyan oszlik meg a főváros és a kerületek között. Ez úgy oszlik meg évek óta, hogy 60 százalék marad meg a fővárosnál, és 40 százalék osztódik fel a 23 kerület között. Ez úgy történhet, hogy a kerületek véleményét kikérik. Az Állami Számvevőszék jelentéséből azonban kiderül, az önkormányzatok nagy része kifogásolta, hogy a véleményre megadott határidő egyszerűen nem volt elégséges a válaszadásra, ezért a 23 kerületből nem is válaszolt csak 15, ebből 7 teljes egészében elvetette, elfogadhatatlannak tartotta ezt a forrásmegosztást, 7 pedig különböző véleményeltérési nyilatkozattal elfogadhatónak tartotta. Ugyanakkor arra is rámutat ebből eredően az Állami Számvevőszék, hogy a fővárosban ez a forrásmegosztás aránytalanságokhoz vezet, nemcsak a főváros és a kerületek, hanem kerület és kerület között is.
Évek óta állandóan felmerül az önkormányzatok finanszírozása kérdésének átgondolása. E végrehajtást olvasva ez ismételten felvetődik bennünk; valami az önkormányzatok finanszírozásánál biztosan nincs rendben. Erre fényesen rávilágít az is, hogy a címzett és céltámogatásokat - amelyek egyébként kifejezetten beruházási célokat szolgálnak, és mint tudjuk, nagy szükségük van az önkormányzatoknak a különböző beruházásokra - nem használták fel teljes egészében, így már a fel nem használt összeg 58,9 százalék.
Az Állami Számvevőszék egyébként rámutat arra is, hogy miért lehet ez. Többek között azért, mert nincsenek szinkronban a különböző pályáztatási rendszerek. Tehát a címzett és céltámogatásokra való pályázatnál meg kell jelölni a saját erőt. A legrászorultabb, a legnyomorultabb önkormányzatok ezzel a saját erővel nem rendelkeznek. Más állami forrásokból megpályázhatják ezt, meg is teszik, de mivel itt nincsenek szinkronban ezek a pályázatok, a pályázatok elbírálása, lehet, hogy a címzett és céltámogatások pályázati határidejéről lecsúsznak, mert még nem bírálták el azt a más pénzalapot, amelyből a saját erőt esetlegesen fedezni tudják. Tehát ebben a kérdésben feltétlenül rendet kell teremteni, egy áttekinthető, egymásra épülő rendszert kellene kiépíteni.
(19.20)
Végül az Állami Számvevőszék megállapításával fejezném be, amely ehhez kapcsolódik, csak a normatív állami hozzájárulásokról szól, ami azt mondja, hogy indokolatlan, nagy számú kódjaira évek óta kifogást emel az Állami Számvevőszék, mert azok nem kapcsolódnak a jogcímmel összefüggő felhasználáshoz, s így nagymértékben veszélyeztetik az igazgatási-elszámolási rendszer áttekinthetőségét.
Tehát az önkormányzati részt olvasva ehhez és hasonló és sokkal több sajátosságot és tapasztalatot lehet kiolvasni, amit majd felhasználhatunk a következő év költségvetésének a vitájában. Az egészről a vezérszónokok, így a Kisgazdapárt szónoka is nyilatkozott, és Kisgazdapárt általános vitára alkalmasnak tekintette az előterjesztést.
Köszönöm szépen. (Taps az FKGP és a Fidesz soraiból.)
