DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetségének országgyűlési képviselőcsoportja nevében a vita elején szeretném kijelenteni, hogy a törvényjavaslatot támogatjuk, és ha még pozitív változásokon is keresztülmegy a vita során a törvényjavaslat, akkor ezt még inkább meg tudjuk tenni. Támogatjuk annak ellenére, hogy - meggyőződésem szerint - mind a most hatályban lévő törvény, mind pedig a módosítással később hatályba lépő törvény rossz. Rossz, de egyelőre nem lehet jobbat csinálni, és ezzel az előttem felszólalók szinte mindegyike egyetértett.
A hiba - meggyőződésem szerint - évekkel ezelőtt keletkezett, és ezt ma már, az évek múltával, szinte lehetetlen kiküszöbölni. Akkor keletkezett a hiba, amikor - egyébként nagyon helyesen - az 1990 szeptemberében megszületett LXX. törvény a társadalmi szervezetek kezelői jogát elvonta, megszüntette, és kötelezte a kormányt arra, hogy közel egyéves időtartam alatt, 1991 június végéig terjesszen elő egy olyan törvényjavaslatot, amely megoldást talál a kezelői jog, illetve a társadalmi szervezetek tulajdonjogának bonyolult kérdéskörére. Ez a törvény akkor sajnálatos módon nem került elénk.
Véleményem szerint az is komoly hiba volt, hogy a későbbiekben, az évek múltával - s itt nem szeretnék egyetlenegy kormányzati ciklust és egyetlen kormányt sem hibáztatni, mert mindannyian hibáztunk ebben, amiben a körülmények is közrejátszottak - nem komplex megoldásra törekedett az Országgyűlés, hanem különböző időpontokban különféle törvényjavaslatokkal próbálta a különböző társadalmi szervezetek használatában lévő ingatlanok sorsát rendezni. Erről már többen is szóltak előttem, ilyen volt a sporttörvénnyel kapcsolatos ingatlanjogi helyzet részbeni rendezése, de ezt megelőzően 1991-ben a pártok központi székházának ügyét is egy másik törvényjavaslat rendezte, amiből később igen komoly bonyodalmak származtak, de ez nem ide tartozó téma.
Az 1997-ben megszületett CXLII. törvény legnagyobb erénye az volt, hogy ez a törvény egyáltalán megszületett. Megszületett, és ahogy azt korábban hallhattuk, olyan helyzetben született meg, ami messze meghaladta az 1990-es körülményeket. 1990-ben néhány ezer társadalmi szervezet létezett, és az örvendetes módon sokszorosára emelkedett szám már nem volt alkalmas arra, hogy a meglévő ingatlanmennyiséget és a meglévő társadalmi szervezetek számát megfelelően összhangba lehessen hozni. Meggyőződésem, hogy most is az egyik legnagyobb problémája ennek a törvényjavaslatnak, hogy ezt a kérdést figyelmen kívül hagyja, függőben hagyja, illetve semmilyen módon nem tudja megoldani.
(10.50)
Talán azért sem tudja megoldani, mert nem tudjuk, hogy milyen az az ingatlankör, milyen az az ingatlanmennyiség, amely ebben a tekintetben számításba jöhet, és akár most, akár belátható időn belül a későbbiekben e társadalmi szervezetek, egyesületek, szakszervezetek és egyéb szervezetek között szét lehetne majd osztani.
Gondolom, meg kellene próbálni megtenni azt, hogy akár még a törvényjavaslat vitája alatt, de ha nem sikerül ez alatt a viszonylag rövid idő alatt, akkor azt követően belátható időn belül valamilyen módon - vagy a törvénynek, vagy valamilyen más módon - kötelezni kell a kormányt, a KVI-t, a Pénzügyminisztériumot arra, hogy mérje fel a lehetséges ilyen ingatlanvagyont. Erre már többször volt törekvés. Jól emlékszem arra, hogy amikor ennek a most hatályban lévő törvénynek a vitája zajlott évekkel ezelőtt - 1996-ban és '97-ben -, akkor ugyan nagyon egyértelműen a KVI és a Pénzügyminisztérium munkatársai mellénk álltak és minden segítséget megadtak, de az akkori körülmények abban a vitában egyszerűen nem tették lehetővé, hogy ez a felmérés pontosan elkészüljön.
Rubovszky György képviselő úr is említést tett már arról, hogy 1998 áprilisában megalakult egy bizottság, amelyben ő is és én is tagként igyekeztünk részt venni. Ennek a bizottságnak a munkája is azzal telt el, hogy meg kellett próbálni felmérni az akkor rendelkezésre álló ingatlant, és természetesen sok minden mást, kinek milyen az igényjogosultsága, mennyire felel meg a törvényi feltételeknek és egyebek. Ez egy sikertelen próbálkozás volt. Maga a bizottság egy év alatt nem tudta elvégezni a munkáját, pedig igazán tettre készek voltak a társadalmi szervezetek képviselői is ebben a bizottságban.
Úgy gondolom, hogy ennek valamilyen módon most meg kellene próbálni elejét venni, és valamilyen módon még a törvényjavaslat vitája során meg kellene próbálni elérni azt, hogy tisztább kép kerüljön elénk. Ez mindannyiunk érdekét szolgálná. Ha meg lehetne tenni a törvényjavaslat vitája alatt, akkor talán a végleges változatot ennek megfelelően lehetne egy kicsit finomítani és pontosítani.
Ha ezt nem lehet, akkor is rövid időn belül mindenképpen érdemes efelől egyértelmű és világos döntést hozni, mert bizony a társadalmi szervezetek rendkívüli módon várják azt, hogy ez a törvény egyértelműbb, világosabb legyen, és várták '97-ben is. Éveken keresztül sajnos hiába várták, de erről végre '98. január 1-jétől egyáltalán szó lehetett, és alkalmazni lehetett a törvényt. Akkor, ha jól emlékszem, olyan hétszázegy-kettő ingatlan volt, amely rendelkezésre állt, és már hallhattuk a számot; ez talán nagyobb is, mint amit Halász János képviselő úr említett, több, mint 50 ezer, szerintem talán most már 60-70 ezer közötti e szervezetek száma. Képtelenség, hogy ezek mindegyike egyenlő feltételek közé kerülhessen, és mindegyike ingatlanjuttatásban részesüljön. Meggyőződésem, hogy nem is kívánja mindegyik. Tehát biztosan van több ezer, talán több tízezer - nem hiszem, hogy erről valaki rendelkezik pontos adatokkal -, biztosan sok olyan szervezet van, amely a méreténél, a jellegénél fogva soha nem fog igényelni ilyen jellegű ingatlant, mert nincs szüksége a tevékenységéhez, nem akar felvállalni egy olyan gondot, amely nemcsak pozitívumokkal, hanem bizony esetleg negatívumokkal is jár. Erről talán később Béki Gabriella képviselő asszony fog beszélni az SZDSZ nevében, hogy ezeknek az ingatlanoknak gyakran terhei is lehetnek. Ez egy másik kérdés.
Úgy gondolom, mindenképpen szükség van arra, hogy ez a változtatás a törvényen végigmenjen. Jogosnak érzem a kritikai észrevételeket, annak ellenére, hogy előterjesztője voltam az előző törvényjavaslatnak; én már akkor is bizonyos szempontból úgy gondoltam, hogy a törvénynek sok rejtett hibája van, ami bizony az alkalmazása során az elmúlt egy-két évben egyértelműen elő is jött.
A kormány képviselői a bizottsági üléseken alapvetően négy indokot jelöltek meg a törvényjavaslat módosítása indokául. Az egyik indok az volt, hogy ne csak közvetlenül a szűken vett irodahelyiségek kerüljenek tulajdonba adásra, hanem mindazon más helyiségek is, amelyek egyébként a normális funkcionális használathoz szükségesek lehetnek. Ezek nyilván részben nagyobb méretű helyiségek; oktatási termek, könyvtárak és egyebek jöhetnek szóba. Úgy gondolom, ez a célkitűzés helyes, ez a cél támogatható, nyilván egy megfelelő körülhatárolás mellett; úgy érzem, a törvényjavaslat ezt elfogadható szinten rendezi.
A másik cél volt bevallottan az, hogy a szakszervezetek és a többi társadalmi szervezet azonos helyzetbe kerüljön. A Szocialista Párt ellenkezése elég egyértelmű ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy úgy tűnik, egyelőre magát a törvényjavaslatot sem tudják támogatni, pedig meggyőződésem szerint ettől a törvényjavaslat még támogatható lenne. Úgy gondolom, helyes cél az, hogy ebben a tekintetben a társadalmi szervezetek mindegyike azonos elbírálás alá essen. Én nem látom azt a problémát e mögött a módosítás mögött, amit akár Hegyi Gyula képviselő úr, akár Toller László képviselő úr beszédéből ki lehetett érezni.
Úgy hiszem, hogy van jó egynéhány más, különböző szintű jogszabály, törvények is, amelyek bizony a szakszervezeteket számos tekintetben - egyébként teljesen jogosan - előnyös helyzetbe hozzák. Ez egy speciális, a szakszervezeti tevékenységre vonatkozóan egy viszonylag szűkebb körű, annak csak egy szűk részét érintő szabályozás. Azt hiszem, hogy ha az adott szervezetek rendeltetésszerű működéséhez ingyenesen állami vagyont juttatunk, akkor nincs indoka annak, hogy mondjuk, egy bármilyen jellegű, hobbicélokat szolgáló egyesületet, vagy egyébként egy szakszervezetet vagy sportegyesületet - bár ezek itt talán nem kerülnek szóba -, de bármelyik kategóriáját vesszük a különböző társadalmi szervezeteknek, nem látom indokát annak, hogy itt megkülönböztetést tegyünk. Semmiképpen sem szabad átesni a ló másik oldalára, nagyon nagy hiba lenne, ha most a szakszervezetek ettől hátrányosabb helyzetbe kerülnének - azt sem tudnám támogatni. Remélem, hogy a törvényjavaslat jelenlegi szövege nem enged olyan értelmezést, hogy ez diszkriminatív lehessen bárkire nézve is, így a szakszervezetekre nézve is.
Helyesnek tartom azt a harmadik célkitűzést, hogy a különböző társadalmi szervezeteknek ne csak a központjai, hanem azok tagszervezetei is kaphassanak ilyen jellegű ingatlanokat. Magyarország sajnálatos módon egy Budapest-centrikus ország, pedig Budapesten csak egy kis része él a magyar állampolgároknak. A magyar állampolgárok döntő része vidéken él, és bizony vidéken is igen-igen nagy számban, örvendetes módon nagy számban vannak egyesületek, amely egyesületek szeretnének rendeltetésszerűen működni, illetve ezen egyesületek tagszervezetei is, amelyek kisebb egységeket képeznek, de a működéshez ugyanolyan feltételekre van szükségük. Ezt helyes célnak és úgyszintén támogathatónak tartom.
A törvényjavaslat azt mondja, illetve az indoklás kapcsán a kormány képviselői elmondták, hogy maga a javaslat kibővíti a pályázható ingatlanok körét. Ezt igazából nem találtam meg a törvényjavaslatban. Megmondom őszintén, ez egy sötétbe ugrás volt 1997-ben is, és attól tartok, hogy ez most is az. Erről már korábban szóltam néhány szót. Úgy gondolom, itt nem igazán egyértelmű és tiszta a kép. Hangsúlyozni szeretném, semmilyen rossz szándékot, hátsó szándékot vagy felkészületlenséget nem tételezek fel a kormányzat képviselőitől, nem az ő hibájukként szeretném ezt felróni, de meggyőződésem szerint a helyzet ettől még nem lett jó, és nem helyes.
Felmerült a vita kapcsán a mai délelőtt során, de talán már a bizottsági üléseken is, hogy milyen bizottság döntsön ezekben az ügyekben. Ez valóban egy nyitott kérdés. Én is úgy gondolom, hogy a korábban működő bizottság - talán az objektív körülmények miatt inkább - nem volt képes teljesíteni a feladatát. Nem tudom, hogy kisebb létszámban, más összetételben, nagyobb létszámban kell-e létrehozni ezt a bizottságot. Mindenesetre fontosnak tartom, hogy a törvény ne hozza olyan helyzetbe ezt a később majd megalakulandó bizottságot, hogy rájuk sózzuk azokat a problémákat, amelyeket igazából nekünk, a törvény megalkotóinak kell megoldanunk. Én tehát nagyon komoly hibának tartanám - Rubovszky György képviselő úrral tapasztalhattuk a bizottság működése során -, mert nem jó, ha magára hagyjuk ezt a bizottságot, és olyan értelmezési problémákat teremtünk vagy hagyunk nyitva, amit nem biztos, hogy a bizottság később képes lesz feloldani. Éppen ezért úgy gondolom, hogy csak abban az esetben szabad a bizottság összetételéről, felállításáról érdemben dönteni, ha számukra világos helyzetet tudunk teremteni, és ezzel is elősegíthetjük a folyamat felgyorsulását.
Az önkormányzatok bevonásáról ejtett néhány szót Toller László képviselő úr, meggyőződésem szerint teljes joggal. Nem tudom, hogy e törvényjavaslat előkészítése kapcsán milyen körben sikerült kikérni az önkormányzatok véleményét, de miután itt alapvetően az önkormányzatok területén megtalálható, ugyan állami tulajdonban lévő ingatlanokról lesz szó, óhatatlan, hogy ne érintse az önkormányzatiság elvét és az önkormányzatok működését.
(11.00)
Úgy gondolom, hogy még ezt is meg lehet tenni a törvényjavaslat vitája során, talán a részletes vitában, erre a társadalmi szervezetek bizottsága bizonyosan fog tudni módot teremteni, hiszen meggyőződésem szerint az egész kérdéskör alapvetően hozzájuk tartozik.
Azzal a törekvéssel is egyet tudok érteni - bár ez nem a kormányzat képviselőitől, hanem országgyűlési képviselői hozzászólásban hangzott el a bizottsági vita során -, hogy a 15 éves elidegenítési és terhelési tilalom feloldása helyes. Én is úgy gondolom, hogy helyes. A szándék ugyanaz volt évekkel ezelőtt is, mint most; talán ez a határidő nélküli korlátozás szerencsésebb és jobb megoldás. Remélem, hogy ettől a törvény könnyebben és igazságosabban lesz alkalmazható.
Ennek kapcsán szeretném azt hangsúlyozni, hogy itt tehát egy igen-igen korlátozott tulajdonjogról van szó, de ez helyes, mert itt állami tulajdonról van szó, nagy értékű állami tulajdonról van szó, amelyet nem osztogatni kell - ez is elhangzott már -, hanem ezen társadalmi szervezetek rendeltetésszerű működéséhez kell rendelkezésre bocsátani.
Nagyon remélem, hogy még sok pozitív változáson fog keresztülmenni ez a törvényjavaslat. Őszintén remélem azt is, hogy majd a végére sikerül minden parlamenti párt tetszésével találkoznia ennek a módosítássorozatnak, és a végén ugyanúgy, ahogyan két évvel ezelőtt, nagy többséggel fogja tudni elfogadni az Országgyűlés. Mi ehhez szívesen ajánljuk a segítségünket, és egyelőre a mostani változatában is tudjuk támogatni a javaslatot.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
