DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY
DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az expozéban elhangzott, az 1990. évi LXX. törvénnyel állami tulajdonba került ingatlanok sorsára hét évig kellett várni, amikor is Fedor Vilmos és Hankó Faragó Miklós képviselőtársaink terjesztettek elő önálló törvényjavaslatot. Ez a törvényjavaslat - ahogy az előbb Halász János képviselő úr elmondta - igen nagy többséget kapott a Házban.
Itt is bebizonyosodott, hogy igazság szerint a puding próbája az evés. Az eljárás során derültek ki olyan problémák, amelyek miatt ennek a '97. évi törvénynek a végrehajtása akadozott.
Amikor ez a vita folyt a Házban, akkor Bernáth Varga Balázs kisgazda képviselő úr volt az egyetlen, aki felvetette azt, hogy nem szabad a társadalmi szervezetek tulajdonába adni az ingatlanokat. Ezt a felvetést én a 1999. évi sajtóban láttam beigazolódva, akkor, amikor a szakszervezetek - és ezt Hegyi Gyula képviselő úrnak címezném - arról nyilatkoztak, hogy alapvetően a szakszervezetek azért tartanak igényt azokra az ingatlanokra, amelyeknek kezelői jogát elveszítették, mert ezek - és így szól az újságnyilatkozat - mobilizálható vagyonból a sztrájkalapot kívánják kiegészíteni.
Tisztelt Országgyűlés! Meggyőződésem szerint a Házban minden képviselő meg van győződve arról, hogy a civil társadalom támogatása, a működés biztosítása az elsődleges cél. Nem vagyonosztásról van szó és nem arról van szó, hogy a szakszervezetek most a sztrájkalap bővítésére kaphassanak mobilizálható ingatlanokat, hanem arról van szó, hogy az a hihetetlen sok társadalmi szervezet, amelynek a működése akadozik, jusson megfelelő infrastruktúrához.
Az '97. évi rendezés 15 éves elidegenítési és terhelési tilalmat vezetett be az ingatlanok tulajdonba adását követően. Ezt teljesen indokoltnak tartjuk, annál is inkább, mert kihangsúlyozzuk, hogy nem a társadalmi szervezetek állami támogatása, hanem a működés biztosítása érdekében kerülne sor ezeknek az ingatlanoknak az átadására.
Négy kört szabályozott az 1997. évi törvény, és itt a négy körrel, megoldással kapcsolatban számtalan probléma merült fel.
Ékes József képviselőtársamtól 1998-ban - mint az ingatlannal foglalkozó bizottság egyik tagjától - kaptam egy levelet, aki a kincstári vagyonkezelő igazgatóság tevékenységét kritizálja és kér segítséget. Meggyőződtem róla, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság akkor a hatályos jognak megfelelően járt el, csupán olyan jogszabályi bizonytalanságok voltak, amelyeket minden körülmények között tisztázni kellett. A tulajdonba adással, a bérleti joggal, a használati joggal kapcsolatos eljárása a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak meggyőződésem szerint azért akadozott, mert olyan pontosításokra van szükség, amelyeket a mostani, 1502. számú törvényjavaslat orvosolni fog.
Röviden szeretnék szólni arról a bizottságról, amely szintén a sajtóból vett definíció szerint az úgynevezett maradványingatlanok hasznosítása érdekében jött létre. Nem lett pontosan végiggondolva a törvényalkotás során az a határidősor, amely az ingatlanok körének hasznosításával kapcsolatban a Kincstári Vagyoni Igazgatóságot állította feladatok elé. Első körben a tulajdonba adásról volt szó, majd a tulajdont nem szerezhető társadalmi szervezetek bérleti jogáról, illetve használatijog-megújításról, és csak ezt követően kerülhetett megállapításra azon ingatlanok köre, amely ingatlanokat a Kincstári Vagyoni Igazgatóság az utóbb alakult, ingatlannal, használati joggal nem rendelkező társadalmi szervezetek részére pályáztatott meg.
Azért nem lehetett ezt lebonyolítani, mert az első három adminisztratív úton történt eljárás igénybe vette a Kincstári Vagyoni Igazgatóság idejét, és ez csak decemberben kerülhetett megpályáztatásra, és az anyag feldolgozása 1999 márciusában fejeződött be. 300 ingatlanra összesen 700 pályázat érkezett, de akkor ez a bizottság már nem volt abban az a helyzetben, hogy az anyagot igazságosan elbírálhassa. Ez azért jelentett problémát, mert a 1997. évi törvény a miniszterelnök úrnak egyéves határidőt biztosított, és a 12/1998. számú miniszterelnöki határozat szerint április 8-ától 1999. április 7-éig rendelkezett mandátummal a bizottság. E határidőben tevékenységét nem tudta elvégezni, ezért gyakorlatilag érdemi döntés nélkül fejezte be a munkát, annak érdekében, hogy most a saját munkájával és a kincstári vagyonkezelő igazgatóság által a munka során felvetett hiányosságok kiküszöbölésével ezt a problémát igazságosan minden további nélkül megoldhassuk.
(10.20)
Amit Halász képviselő úr is felvetett, hogy ennek a bizottságnak mi legyen az összetétele, ezen el kell gondolkodni alkotmányos elvek szerint. Közvetett demokráciánkban a parlament erre a területre... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
