DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER
DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER, az FKGP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! A régi monarchia vezérkari főnökségén volt egy beosztás, úgy hívták, hogy az átlag százados beosztása. Ebbe a beosztásba mindig csapattiszteket vezényeltek, mindig egy századost, egy abszolút átlagembert, akinek az volt a dolga, hogy a vezérkari főnökségről kimenő parancsokat elolvasta, és két megjegyzést tehetett: értem, nem értem. Amit nem értett, azt át kellett fogalmazni, mert akkor valószínűleg a csapatnál sem értették, és nem tudták végrehajtani. Ezt a beosztást havonta váltogatták, hogy meg ne szokja a nyelvezetet az adott csapattiszt, és valóban mérvadó legyen az ő nemértése.
Amennyiben az 1997. évi CXLII. törvény előterjesztését elolvasta volna ez az átlag százados, biztos azt írta volna rá, vagy legalábbis több rendelkezésére, hogy nem értem. Mert valóban ez a törvény egyes helyein ellentmondó, pontatlan, és voltaképpen azért tárgyalunk most róla az 1502. számú előterjesztésben, mert igazán több helyütt a rendelkezései végrehajthatatlanok, és nem rendezik azt a társadalmi viszonyt, amelyet egyébként rendezni szeretnének.
Ezt a társadalmi viszonyt egyébként már egy korábbi jogszabály is szabályozása alá vonja, mégpedig a már elhangzott 1990. évi LXX. törvény, amely a társadalmi szervezetek kezelői jogának a megszüntetéséről szólt, és ez a törvény tipikusan és valóban az úgynevezett rendszerváltoztató jogszabályok körébe tartozik, mert a régi szocialista gazdálkodással, szocialista tulajdonnal kapcsolatos fogalomrendszert és egyáltalán a rendszert kívánta lebontani, így meg kívánta szüntetni a kezelői jog fogalmát, amely nyugati jogászok számára teljesen érthetetlen fogalom. Voltaképpen azt jelenti, hogy az állam tulajdonában lévő ingatlanok fölött egy ilyen kvázi tulajdonosi jogot szereznek állami szervezetek, bizonyos rendelkezési jogosultságuk is van e fölött az ingatlan fölött, olyannyira, hogy elidegeníthetik, adhatják-vehetik, bizonyos államigazgatási eljárás közbeiktatását követően, de a telekkönyvbe, a földhivatali nyilvántartásokba az állam tulajdonjoga van bejegyezve az ő kezelői joguk mellett.
Tehát ez az 1990. évi LXX. törvény megszüntette ezt a társadalmi szervezetekre nézve, mint ahogy más szervezetekre nézve más jogszabályok szüntették meg ezt a kezelőit jogot, így például az önkormányzati törvény megszüntette a volt tanácsi kezelésben lévő különböző ingatlanok feletti kezelői jogot akképpen, hogy tulajdonjogba adta, tehát a tanácsok kezelésében lévő ingatlanok az önkormányzatok tulajdonába kerültek, kivéve a műemlékeket és bizonyos vitás ingatlanokat. Ezek fölött a vagyonátadó bizottság döntött, és az adta aztán tulajdonba. Egyébként a kezelői jog megszüntetésével automatikusan kerültek ezek az ingatlanok az önkormányzatok tulajdonába. Tehát maga a kezelői jogról rendelkezett ez a jogszabály, ami, mondom, a nyugati jogászok és gazdasági szakemberek számára is teljesen érthetetlen fogalom volt, és valóban fából vaskarika.
(10.40)
Ezt az alaptörvényt fejlesztette tovább az 1997. évi CXLII. törvény, amelynek az 1. §-a kimondja, hogy azokat a társadalmi tulajdonokat, amelyek az ingatlanokra nézve elhelyezésül szolgálnak, a tulajdonukba kell adni. A törvény kizárólag elhelyezésről beszél, vagyis irodacentrikus. A társadalmi szervezetek elhelyezéséül szolgáló ingatlanokról és közvetlenül az irodákhoz kapcsolódó helyiségekről van szó, és a jogszabály egyáltalán nem szól azokról a helyiségekről, ingatlanrészekről, ahol a társadalmi szervezetek alapító okiratuk szerint a tényleges tevékenységüket végzik. Gondoljunk a tantermekre, műtermekre, tornatermekre, művelődési házakra és egyebekre, ahol az adott társadalmi szerv ténylegesen kifejti tevékenységét.
Ezen változtat az előttünk lévő 1502. számú előterjesztés, és azt mondja, hogy a szükséges és indokolt mértékben az alapító okirat szerinti működéshez szükséges helyiségeket is a társadalmi szervezetek tulajdonába kell adni. Az előterjesztés egy másik nagy hibáját is korrigálja az eredeti 1997. évi CXLII. törvénynek, nevezetesen akkor, amikor megfogalmazza, hogy mi az a szükséges mérték. A korábbi jogszabály, amely még hatályban van, azt mondja, hogy a szükséges mérték az indokolt mérték. Ez körülbelül olyan, mintha azt mondanánk, hogy a fekete azért fekete, mert fekete. Igazából tehát nem definiálja, hogy mi a szükséges mérték. Ezt pótolja az előttünk lévő előterjesztés, amikor kimondja, hogy szükséges mértéknek az tekintendő, ha egy társadalmi szervezet az alapító okirat szerinti működéséhez szükséges helyiségeket folyamatosan és kizárólagosan használja.
Nem tekinti azonban kizárólagos használatnak azt, ha a társadalmi szervezet az adott helyiségcsoportot vagy helyiséget 50 százalékot meghaladó módon bérbe adja vagy egyébként hasznosítja. Ebből ugyanakkor az is következik, hogy ami az 50 százalékon belül van, vagyis az általa használt ingatlan bizonyos részét bérbe adja vagy hasznosítja, de az nem éri el az 50 százalékot, akkor az igenis kizárólagos használatában lévőnek tekintendő, vagyis bérbe adhatja, és egyéb módon hasznosíthatja, ami helyes is, mert hisz ezeket fenn kell tartani. A most hatályban lévő törvény azt is mondja, hogy ami nem kerülhet a társadalmi szervezet tulajdonába, azt bérbe veheti. Igen ám, de ezért bért kellett fizetni, és ez gyakran teljesen ellehetetlenítette a társadalmi szervezet tényleges működését. Hogy ne következzen be a társadalmi szervezet ellehetetlenülése a fenntartási költségek miatt, ezért szükség van arra, hogy az ingatlan bizonyos részét - ha szükség van rá - bérbe adja vagy egyéb módon hasznosítsa. Ez az egyik csoport, amikor arról volt szó, hogy csak az elhelyezéshez szükséges ingatlanrészeket kapta meg tulajdonba a társadalmi szervezet; ez most kiterjesztődik a működésére is, vagyis azokra, amiket eddig csak bérelhetett vagy más módon használt.
A másik csoport pedig az, amikor a társadalmi szervezet tulajdonjogot formál olyan helyiségekre is - az 1997. évi CXLII. törvény alapján -, amely helyiségekben folytatott tevékenységre az alapító okirata nem ad semmiféle iránymutatást, olyan tevékenységet a valóságban nem is végez, hanem más szervezet működik azokban a helyiségekben. A törvénymódosítás arra ad lehetőséget, hogy ezek a szervezetek szerezhessenek tulajdonjogot azokon a helyiségeken, amelyeket egyébként a valóságban ténylegesen használnak olyan formában, ahol a jogszabály megfogalmazza, hogy mi tekintendő szükséges és indokolt használatnak. Ez is mindenképpen helyes rendelkezése ennek a módosításnak, amelyről egyébként felmerült az is, hogy külön jogszabályban kellene rendezni ezt a kérdéskört. Mivel azonban 1990-től kezdve bizonyos folyamata érzékelhető ezeknek az összefüggő jogszabályoknak, ezért talán mégis érdekesebb vagy látványosabb ezt egy módosítással megoldani, és nem egy új jogszabályba foglalni.
Összefoglalva: bár igaz, hogy 1997-ben magát az egész tulajdonjogot is kétségbe vonta a frakció, ezen most már túl vagyunk, és arra kell törekednünk, hogy ez a meglehetősen zavaros tulajdonviszony rendezésre kerüljön. Véleményünk szerint ezt igen jól szolgálja ez az előterjesztés, amely lényegében két célt tűz maga elé. Az egyik cél az, hogy a civil szervezetek megfelelően, a társadalom érdekében tudjanak működni, amelyekből már mintegy 50 ezer van az országban, és ezek a család mellett a társadalom alappillérei. A másik cél pedig a kusza és zavaros tulajdonviszonyok megfelelő rendezése. Ezt a célt is biztosítja ez a módosító javaslat, ezért a Független Kisgazdapárt ezt az előterjesztést általános vitára alkalmasnak tekinti.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
