LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR
LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt évek során elsorvadt a hadifelszereléseket, hadtápeszközöket gyártó hazai vállalatok többsége. Országunk immár a NATO tagállama, és most már egy katonai szövetség tagjaként tudatosan és következetesen kell megvalósítanunk a NATO-országok haditechnikai szintjéhez történő felzárkózás feladatrendszerét.
Minden, a kiegyensúlyozott gazdasági növekedést szem előtt tartó kormányzat a közpénzeket a hazai gazdaság vérkeringésébe csatolja vissza. Az immáron hosszú távon is biztos megrendelések szállítói körébe lehetőség szerint minél több hazai iparvállalatot kellene bevonni. Ez a feladat, annak figyelembevételével, hogy a haditechnika nyolc-tíz esztendős fejlesztési távlatát nyilván a Honvédelmi Minisztériumnak kell felvázolnia, alapvetően a Gazdasági Minisztériumra kell hogy háruljon. Részben azért, mert ez a minisztérium felelős azért, hogy a hazai lakosságtól elvont jövedelmek elsősorban a hazai foglalkoztatottság fenntartásáról gondoskodó vállalatokhoz jussanak vissza megrendeléseik révén; másrészt viszont ez a minisztérium felelős a hadiiparban érdekelt cégek fennmaradásáért is.
Tisztelt Államtitkár Úr! Van-e olyan hosszabb távú hadsereg-fejlesztési terv, amelynek egyik célja az, hogy a magyar fegyveres testületek haditechnikai eszközeinek a megújítása a hazai ipar bázisán történjen? Szükség van-e az államtitkár úr szerint egy olyan tárcaközi koordináló intézmény felállítására, amelyik a hadiipar szállítóit egy azonos kötelmeket vállaló közösségbe szervezi, illetve a két felelős minisztérium között nem honvédelmi, hanem elsősorban ipari és kereskedelempolitikai szempontok alapján összehangolt cselekvést teremt? (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Várom államtitkár úr válaszát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
