DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN
DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Egy olyan fontos kérdésben, mint az európai uniós csatlakozás, nem szabad újra elkövetni azt az egyoldalú beállítást, amelyet az előző kormány a NATO- csatlakozás során elkövetett. Az előnyök mellett feltétlenül be kell mutatni a várható hátrányokat is. Néhány aggályunkat szeretném pár percben ismertetni.
Az EU-csatlakozás előkészületi munkálatai során átfogó, nemzetgazdasági szintű hatástanulmány sajnos még nem készült. Amit például az MTA Világgazdasági Intézete készített, résztanulmányok gyűjteménye, nem tartalmazza a költség-haszon elemzést, egyoldalú, mert csak egy alternatívát tekint át: a csatlakozás alátámasztását és sürgetését. Nincsenek tehát olyan tanulmányok, amelyek a teljes költségnagyságot, ennek forrásait és hozadékát összevetnék, és csak ezek korrekt feltárása, széles körű bemutatása, a választópolgárokkal való megismertetése után lehet népszavazást tartani erről a nagyon fontos kérdésről. Vannak ugyanis olyan becslések, hogy az EU-csatlakozás költsége meghaladja a 35 milliárd USA-dollárt 8-10 évre elosztva, de ez lehet akár ennél több is. Jelenleg Magyarország egyes információk szerint már többet fizet be, mint amennyit az EU-ból kap.
Ehhez a kérdéskörhöz tartozik a nemzet érdekeinek védelme, amely mindenek felett kell hogy álljon a tárgyalások során. Ennek egyik meghatározó eleme a földkérdés, amelynek külföldieknek történő eladása, amint ezt majd az EU brüsszeli központja előírja, a nemzeti vagyon egy részének végkiárusítását jelenthetné. Ebben a kérdésben, úgy tűnik, egyre engedékenyebb a kormányzat, pedig egyre több EU-tagország hoz a nemzeti érdekeket védő intézkedéseket. Ebben példa értékű Dánia, amely ország nem írta alá az EMU, tehát az Európai Monetáris Unió Egyezményt, védi a földjét, és nem nyitotta szabadra határait az idegen munkaerő előtt sem.
Ide kapcsolódhat, hogy vajon az EU-csatlakozás után mely magyar termékekre tart igényt az EU, és milyen mennyiségben. Mert igaz ugyan, hogy az EU-n belül az áruk szabadon áramolhatnak, de nem mindegy, hogy melyek kapnak EU-támogatást és melyek nem, a mi termékeink kapnak-e majd támogatást vagy sem. Hiszen ha nem kap ugyanolyan támogatást, mint más EU-tagországok hasonló terméke, akkor nem lesz versenyképes, nem tudjuk megtermelni, tehát hiába áramolhatna, nem lesz majd minek áramolnia.
(13.00)
Legfeljebb csak ide befelé, innen kifelé nem tudunk árut exportálni.
Ugyancsak fontos kérdésnek tartjuk az EU-csatlakozási tárgyalások során elérni azt, hogy az újkori népvándorlásban ne mi legyünk a gazdasági menekültek végállomása, az a szűrő, amely a Nyugatot megvédi e szerencsétlenek beáramlásától; ne mi legyünk nekik a zsákutca, vagy egyenesen a zsák maga, amely itt telik meg.
(A jegyzői széket dr. Szabó Erika foglalja el.)
Ezzel kapcsolatban Pintér Sándor belügyminiszter úr a szombaton Siófokon tartott jegyzői konferencián kijelentette, hogy tömeges bevándorlásra nem kell ugyan számítanunk, de fel kell készülnünk külföldiek befogadására, hiszen a diszkrimináció eltörlése uniós elvárás.
Véleményem szerint Magyarország jelenleg nem alkalmaz diszkriminációt, és nem árt vigyázó szemünket az utánozni kívánt nyugati államokra vetni, amelyek már néhány nemkívánt bevándorló esetén is újra bevezették a vízumkötelezettséget néhány, menekülteket kibocsátó országgal szemben. Nekünk sem kell jobb fiúnak lenni és túllihegni mások gyakorlatát!
E témához megjegyzem, hogy a Magyar Hírlapban hétfőn jelent meg annak a vizsgálatnak az eredménye, hogy a hazai lakosság hogyan viszonyul a külföldiek Magyarországra áramlásához. A vizsgálat szerint az ettől való félelem az elmúlt négy-öt évben nem változott. A tárgyalások során jó lenne nem csupán az EU elvárásait, hanem a hazai lakosság elvárásait is szem előtt tartani és érvényesíteni. Félő, hogy az EU-hoz szinte mindenáron való csatlakozási hajlandóságunkban nehogy úgy járjunk, mint a KGST-ben, ahol mások döntéseinek, mások érdekeinek végrehajtása volt Magyarország feladata.
Végül, de nem utolsósorban nagyon fontosnak tartjuk a tárgyalások során, úgy az EU-tárgyalások, mint egyéb nemzetközi tárgyalások során is a határon túli magyarok helyzetével, és ezek közül is a legveszélyeztetettebb helyzetben lévőkkel való intenzív foglalkozást, mégpedig nem azok igénye szerint, akik saját magukat a délvidéki magyarság legitimációjával felruházták, noha például polgármesteri tisztségüket Milosevics pártjának segítségével nyerték el, vagy akik fenyegetett helyzetük miatt nem merik kimondani, amit valóban szeretnének, hanem olyan délvidékiekre hallgatva, akik vagy Magyarországra menekülve már ki merik mondani otthon maradt hozzátartozóik igazi óhaját, vagy otthon maradva is meg merik azt fogalmazni, vállalva annak veszélyét.
Ez pedig, összhangban az 1975. évi helsinki záróokmány VIII. fejezetével és annak szellemében azt jelenti, hogy a népcsoportoknak meg kell adni a jogot a belső önrendelkezésre a nemzetközi szervezetek felügyelete és garanciája mellett. Ha Kelet-Timor népe ilyen feltételek mellett népszavazáson dönthetett hovatartozásáról, mi lehet a jogi akadálya annak, hogy a Vajdaság északi részén élő tömbmagyarság is hasonló joggal élhessen? És azért említettem a nemzetközi szervezetek garanciáját, hogy megelőzhetők legyenek a Kelet-Timorban hatalmon lévőknek nem tetsző népszavazási eredmény miatt történtek.
Összegezve tehát a MIÉP álláspontja az, hogy az EU-csatlakozási tárgyalásokon nem szabad feltett kézzel megjelennünk, nem mindenáron kell a felvétel mielőbbi voltát sürgetnünk, hanem az ország és az egész nemzet érdekét mindenek elé helyezve kell azokon részt vennünk és az eredményeket kicsikarnunk.
Köszönöm figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
