BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1. pontjában szerepel az a módosító javaslatunk, amelyet nyolc szabaddemokrata képviselő nyújtott be, és amely módosító javaslat a kormány által benyújtott törvényjavaslatot egy olyan első résszel és 1. §-sal egészítené ki, amely az adózás, az adórendszer fejlesztésének fő irányait határozza meg.
Képviselőtársaim feltehetik a kérdést, hogy mi szükség van egy olyan fejezet beiktatására a törvénybe, amely az adórendszer fejlesztésének általános irányait tartalmazza, miközben a benyújtott törvényjavaslat nem tesz mást, mint az adózásról szóló számos hatályos törvényen hajt végre kis módosításokat.
Még azt a kérdést is feltehetik, hogy egyáltalán lehet-e ehhez a törvényjavaslathoz ilyen módosító javaslatot benyújtani. A költségvetési bizottságban egyes kormánypárti képviselőtársaim feltették azt a kérdést, hogy egyáltalán házszabályszerű-e ez a módosító javaslat. Alkalmunk volt megnyugtatni őket, hogy igen, miután a kormány javaslata nem csak hatályos adótörvényeket módosít, hanem a biztosítási adó bevezetésével, a biztosítási adóról szóló külön résszel új adónemet vezet be, ami egyébként megítélésünk szerint helytelen, ezért ez már nem minősül olyan törvényjavaslatnak, amely csak módosít hatályos törvényeket, és ezért egy új szakasz bevezetése az elején teljes mértékben házszabályszerű. Ez azonban a kérdésnek a formai oldala, beszéljünk a kérdés tartalmi oldaláról is.
Szükség van-e az 1999 őszén tárgyalt, a 2000. évre vonatkozó adózási szabályozás tárgyalásakor olyan rendelkezésre, amely az adórendszer fejlesztésének irányait határozza meg? Azt mondhatnák kormánypárti képviselőtársaink, hogy ilyesmire nincs szükség, hiszen van egy jóváhagyott kormányprogram - nem mi, de önök jóváhagyták -, és az megmondja a társadalomnak, hogy mire számíthat az adózásban. Azt kell mondanunk, hogy sajnos, nem ez a helyzet, mert kormányprogram ugyan van, választási programok voltak, a kormánypártok választási programjait - elsősorban a Fidesz választási programját ismerjük -, csakhogy az az adótörvény-javaslat, amelyet önök benyújtottak homlokegyenest ellentétes azzal, amit a választási programok és a kormányprogram ígért. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)
Engedjék meg, hogy ezt egyetlenegy példán, de egy nagyon fontos példán illusztráljam. Mit mondott valamennyi jelenleg kormányon lévő párt? Egyébként ezt mi is mondtuk: az adórendszer fejlesztésének fő iránya az legyen, hogy az adóterheket csökkentsük. Helyes ez az állítás? A mi meggyőződésünk szerint helyes. Mit mondott erről a Fidesz a választási programjában? Már idéztem ezt néhány alkalommal ebben az Országgyűlésben, de úgy látszik, hogy még egyszer idéznem kell. Azt mondta a Fidesz választási programja, azt mondta a miniszterelnök úr a Vigadóban és a többi választási gyűlésén, hogy eddig a polgárok minden 100 forintjából 60 forintot elvett az állam, és csak 40 forintot hagyott nekik vissza. Ezentúl - ha a Fidesz kormányra kerül - ez fordítva lesz, csak 40 forintot fog elvonni az állam, és 60 forintot fog nekik a 100 forintból visszahagyni. Gondolom, emlékeznek rá, hiszen végigkampányolták az országot ezzel az ígérettel. Számoljanak velem egy kicsit, képviselőtársaim! Mit jelent az, ha eddig 60 forintot, a jövőben 40 forintot von el az állam? Ez azt jelenti, hogy az összes adóteher az eddiginek a kétharmadára csökken, hiszen a 40 a 60 kétharmada.
Tisztelt Országgyűlés! Kezünkben van az 1998. évi zárszámadás, erről vitatkoztunk hétfőn. Mit tartalmaz ez a zárszámadás? Azt tartalmazza, hogy 1998-ban a költségvetésnek a különböző adókból származó összes bevétele 2000 milliárd forint volt. Ebben benne van a személyi jövedelemadó, benne van az áfa, benne van a társasági adó, benne van a jövedéki adó, és az összes kis adó; a járulékok, a tb-járulék nincs benne. Ez majdnem 2000 milliárd forint. Mit jelentett volna az, amit Varga Mihály államtitkár úr mint fideszes képviselő a Fidesz Cukor utcai választási gyűlésén, ahol ott ültem az utolsó sorban, nekünk elmondott, és amit Orbán Viktor a Vigadóban tartott választási gyűlésén - ahová nem hívtak meg, csak a tévében láttam - szintén elmondott? Azt, hogy a 2000 milliárdnyi adóteher kétharmadával, vagyis körülbelül 650 milliárd forinttal csökken.
Nézzük meg a kezünkben lévő 2000-re szóló költségvetést, amelyet a múlt hét végén megkaptunk! Elvégeztem ugyanezt az összeadást, hogy mennyi az összes adóteher, amit a kormány a költségvetésben személyi jövedelemadóból, áfából, társasági adóból, jövedéki adóból és a többiből be akar szedni. Végezzék el önök is az összeadást! Az államtitkár úr már biztos többször elvégezte, azért nem kell odafigyelnie arra, amit én mondok, mert ön ezt már tudja: 2500 milliárd forint az összes adóbevétel. Mennyi ez? 2000 helyett 2500 milliárd, pontosan 25 százalékkal több két év Fidesz-kormányzás után az összes adóteher, mint amikor önök átvették a kormányzást. Vegyük le ebből a két inflációját, és becsüljük ezt 17 százalékra! Reálértéken számítva mennyivel akarnak önök több adót begyűjteni? 8 százalékkal többet, mint amennyit a kormányváltás évében a költségvetés begyűjtött, vagyis 33 százalékos csökkenés helyett 8 százalékos növelés, 650 milliárd forintos csökkenés helyett, 150 milliárd forint növelés lesz. A különbség: 800 milliárd forinttal több adót akarnak önök jövőre beszedni, mint amennyit ígértek.
Tisztelt Országgyűlés! Indokolt-e ezek után, hogy az Országgyűlés meghatározza, hogy mi az adórendszer fejlesztésének fő iránya: az adók növelése vagy az adók csökkentése? Azt hiszem, ez egy olyan kardinális kérdés, amiben az Országgyűlésnek állást kell foglalnia. Ez az oka annak, hogy az a módosító indítvány, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége nevében nyolcan benyújtottunk, azt mondja: "Az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányát a következő években az alábbiak szerint jelöli meg - és mindjárt azt mondjuk: a) az adórendszer egészét tekintve az adóterhelés az államháztartási kiadások mérséklésével összhangban fokozatosan csökkenjen." Ez persze egy nagyon óvatos állítás, tisztelt Országgyűlés. Mi nem állítjuk azt, hogy egyharmadával lehet csökkenteni az adóterheket, ilyen - hogyan fogalmazott Burány képviselő úr a keddi napon - sületlenséget a Szabad Demokraták Szövetsége sosem javasol az Országgyűlésnek, ilyesmit csak a jelenlegi kormánypártok körében lehet elképzelni. Mi nem ezt mondjuk, mi azt mondjuk, hogy fokozatosan csökkenteni az adóterheket, és még azt is hozzátesszük, tisztelt Országgyűlés - ez egy nagyon fontos állítás -, hogy olyan mértékben lehet az adóterheket csökkenteni, amilyen mértékben az államháztartás kiadásait is csökkenteni lehet.
Mit mondott a Fidesz a választási kampányban? Egyfelől megígérte az államháztartási kiadások növekedését egy csomó területen. Gondoljanak csak arra, hogy azt ígérték, hogy az egészségügyben négyszeresére emelkednek a bérek, márpedig az egészségügyi béreket jelenleg az államháztartás fedezi. Gondoljanak csak arra, hogy mit ígértek önök az oktatás fejlesztésére! Azt is az államháztartás fedezi, és ha végignéznénk az önök programját, folytathatnánk, hogy mennyi területen ígérték meg önök az államháztartási kiadások növelését, és ugyanakkor önök megígérték az államháztartási bevételek, vagyis az adóbevételek radikális csökkentését. Mi is szoktunk választási kampányt vívni, fogunk is, de ilyesmit nem fogunk ígérni, mert számunkra az fontosabb, hogy igazat mondjunk, minthogy milyen választási eredményt érünk el. Mi csak annyit mondunk, hogy az államháztartási kiadások csökkentésével együtt fokozatosan csökkenjenek az adóterhek, de ezek után, tisztelt Országgyűlés, amit a Fidesz vezette kormány csinál, hogy ilyen ígéretek mellett évről évre növeli az adóterheket, muszáj állást foglalni arról, hogy a fő irány a növelés vagy a fő irány a csökkentés legyen.
Tisztelt Országgyűlés! Mi még annyira is óvatosak vagyunk, hogy még azt sem mondjuk, hogy minden adót csökkenteni lehet, mert mi csak olyan ígéreteket szeretünk tenni, amiket be is lehet tartani, szemben egyes, most udvariasságból meg nem nevezett pártokkal. Azt mondjuk, hogy a csökkentés elsősorban a személyi jövedelemadónál történjék meg, így mi azt javasoljuk, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó fokozatosan évről évre, és azt is megmondjuk, hogy hogyan. Úgy gondoljuk, hogy a kulcsokon nem kell változtatni, a 20-30-40 százalékos kulcsot meg lehet hagyni változatlanul, ez is segíti a tisztánlátást és az adózás kiszámíthatóságát.
(9.40)
Ezzel szemben azt mondjuk, hogy az adósávokat évről évre helyes csúsztatni. A minimum - hangsúlyozom, a minimum, és erre majd a személyi jövedelemadóról szóló vitaszakaszban visszatérünk - az, amit a szocialista frakció javasol, az inflációval együtt csúsztatni a személyi jövedelemadó-sávokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a minimum. Ha ezt nem tesszük meg, és a kormány ezt nem akarja megtenni, ez azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó-terhek növekednek.
Tudom, elmondta már a miniszterelnök úr a rádióban augusztus 18-án reggel, hogy ha változatlan az adótábla, akkor az adó nem növekszik. Rajta kívül mindenki tudja ebben az országban, hogy ez nem igaz, mert hiszen ha van infláció, ez azt jelenti, hogy ha változatlan adótábla mellett a bérek csak annyival növekednek, mint az infláció, vagyis a reálkeresetek nem növekednek, akkor a bérek nagyobb része esik a magasabb adósávba, tehát az átlagos adóterhelés növekszik. Miután a miniszterelnök úr ezt nem tudja, arra kérem az adókérdésekkel foglalkozó fideszes képviselőtársaimat, hogy a következő frakcióülésen ezt magyarázzák el neki. Mi azonban ezt tudjuk. Tehát ha azt akarjuk, hogy a személyi jövedelemadó-terhek nemcsak ne növekedjenek, hanem évről évre egy kicsit csökkenjenek, akkor a személyi jövedelemadó-táblát évről évre az inflációs mértéknél legalább egy kicsit jobban kell elcsúsztatni. Mi ezt javasoljuk a benyújtott módosító indítvány b) pontjában.
A módosító javaslatunknak van egy c) pontja is, amely arról szól, hogy milyen célt szolgáljanak a különböző adókedvezmények. Talán emlékeznek még rá, tisztelt Országgyűlés, hogy volt egy tavaszi adóreformprogramja a tisztelt kormánypártoknak, a kormánynak, amely azt mondta, hogy csökkentsük az adókedvezményeket. Meg kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez részben jó javaslat volt, részben rossz javaslat. Jó javaslat abban az értelemben, hogy a jelenlegi adórendszerben van egy sor, elvileg semmiképpen sem indokolható adókedvezmény; ugyanakkor rossz javaslat abban az értelemben, hogy Magyarországon a megtakarítás növelése, a felhalmozásra fordított megtakarítások növelése a társadalmi érdek, ezért a mi véleményünk szerint a felhalmozási célú adókedvezmények csökkentése nem volna bölcs pénzügyi politika. Világossá tesszük ebben a javaslatunkban, hogy a felhalmozási célú adókedvezményeket, a megtakarítást szolgáló adókedvezményeket, például a nyugdíjpénztári adókedvezményeket indokolt fenntartani.
E javaslatunk következő pontja ismét egy, az adórendszer elveit érintő módosító javaslat. Egy régi vita közöttünk, hogy hol kell támogatni a gyermekvállalást. Nekünk, szabaddemokratáknak, az volt az álláspontunk az előző ciklusban, amikor kormányon voltunk, akkor is, hogy a gyermekvállalás terheinek mérséklése fontos állami feladat. Abban a pillanatban, amint az ország pénzügyi helyzete ezt lehetővé tette, tehát amikor a '95-ös stabilizáció kedvező hatásai már érzékelhetők voltak, tehát az 1997-es költségvetés és adótörvények tárgyalásakor nagyon határozottan és keményen lépett fel a Szabad Demokraták Szövetsége azért, hogy a gyermekvállalás terheit enyhítő juttatásokat több év csökkenés után növelni kell.
A kérdés azonban már az 1997-es adótörvények és költségvetés tárgyalásakor is az volt, hogy hogyan. Akkor is felmerült, a Pénzügyminisztérium akkori előterjesztésében is felmerült az a javaslat, amit annak idején Varga Mihály államtitkár úr mint fideszes országgyűlési képviselő, vezérszónok támogatott is, hogy ez adókedvezménnyel történjék. Mi kormánypártként akkor is kifejtettük, és az akkori kormánytöbbséget erről sikerült is meggyőznünk, hiszen a szocialista képviselőcsoportban is sokan osztották az álláspontunkat, hogy nem adókedvezménnyel kell csökkenteni a gyermekvállalás terheit, hanem családi pótlékkal, abból a nagyon egyszerű okból, hogy az adókedvezményhez a gyermeket vállaló családok jelentős része nem jut hozzá. Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora ez a része. Ma már, amikor a Fidesz-kormány bevezette ezt az adókedvezményt, tudjuk, hogy az adókedvezmény igénybevétele a Pénzügyminisztérium által számított mértéket, vagyis azt a mértéket - ha megszorozzák az adókedvezmény összegével a gyerekek számát - messze nem éri el. A Pénzügyminisztérium adatai szerint, amiről a bizottsági ülésen tudomást szereztünk, csak kétharmad részben vették igénybe ezt az adókedvezményt 1999-ben.
Mi pedig, tisztelt Országgyűlés, azt szeretnénk, ha minden családban, különösen azokban a kis jövedelmű vagy adóköteles jövedelemmel nem rendelkező családokban, például olyan helyeken, ahol rokkantnyugdíjasok, egyetemi hallgatók, nyugdíjasok, munkanélküliek családjában vállalnak gyereket, minden ilyen családban mód lenne az állam által nyújtott gyermeknevelési támogatás igénybevételére. Ezért rögzítjük mi az adórendszer fejlesztésének azt az elvét, hogy a gyermekvállalás támogatásának nem az adórendszerben, hanem a családipótlék-rendszerben van a helye.
Végül anélkül, hogy a módosító javaslatunk valamennyi pontján végigmennék, fontosnak tartjuk rögzíteni azt az elvet is, amikor az adórendszer jövőjéről gondolkodunk, hogy a társasági adóból nyújtott beruházási kedvezményeket a vállalkozások számára általában nagyságkategóriától függetlenül hozzáférhetővé kell tenni. Mi van a jelenlegi adórendszerben? A jelenlegi adórendszer olyan társaságiadó-kedvezményeket, beruházási kedvezményeket tartalmaz, amelyeket csak bizonyos nagyságon felül vehetnek igénybe a vállalkozók.
Talán emlékeznek rá, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy annak idején önök azzal bírálták a szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy kormányzásának idején egyoldalúan csak a nagyvállalatok növekednek, a multinacionális vállalatok magyarországi leányvállalatai, hogy a növekedésnek ez a zöme és a kisvállalkozások, különösen a belföldi tulajdonú kis- és középvállalkozások kimaradnak ebből a növekedésből. Nos, az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy az a beruházási fellendülés, amely a stabilizációt követően beindult a magyar gazdaságban, a későbbiekben messze túlterjedt ezen a körön, ahogy ez egy ilyen beruházási fellendülésnél mindenütt a világon lenni szokott.
Az a probléma azonban fennmaradt, hogy a beruházási célú kedvezmény igénybevételében kétségkívül vannak előnyei a nagyvállalatoknak a kisvállalkozásokkal szemben, hiszen ezek a kedvezmények nagyságkategóriához vannak kötve. Önöknek most kormányon módjukban lett volna a társasági adótörvényt olyan módon módosítani, hogy a kis- és középvállalkozások is hozzájuthassanak ezekhez a kedvezményekhez. Úgy látszik, ez önöknek nem jutott eszükbe. Nekünk nincs módunk ebben a törvényjavaslatban - mivel a társasági adótörvénynek ez a pontja nincs megnyitva - ehhez módosító indítványt benyújtani. Ezt önök tehették volna meg az adótörvény előkészítésekor.
Most nekünk csak arra van módunk, hogy ebben az általános elvi bevezető javaslatban rögzítsük, és javasoljuk önöknek, hogy fogadják el ezt a javaslatunkat, hiszen ez összhangban van mindazzal, amit önök ellenzékben mondtak, hogy a társasági adóból nyújtott beruházási célú kedvezményeket a kis- és középvállalatok a kis- és közepes nagyságú beruházásokhoz ugyanúgy vehessék igénybe, mint a nagyvállalatok.
Van még egy nagyon fontos elvi kérdés, ahol kormányon a Fidesz gyökeresen ellentéteset tesz azzal, amit ellenzékben képviselt. Ugyanis mi a legfontosabb eleme, az egyik fontos eleme annak, amit önök az adórendszerben és a költségvetésben most csinálni készülnek? Ettől zeng ma a sajtó, ettől zengenek ma az önkormányzatok. Az, hogy önök további centralizációt hajtanak végre a jövedelmek felhasználásában, tovább korlátozzák az önkormányzatok valóságos autonómiáját. Azt mondják önök, hogy az önkormányzatoknál maradó pénz reálértékben emelkedni fog. Én ezt nem vitatom, bár érdemes lenne ezt is alaposabban megvizsgálni.
A kérdés azonban nem az, hogy végül is mennyi pénzt költenek el az önkormányzatoknál. A kérdés az, hogy mennyiről dönthetnek az önkormányzatok, hogy mire költik. Azok az átalakítások, amelyeket önök készülnek végrehajtani, az, hogy az önkormányzatok szabad rendelkezésére csak a személyi jövedelemadó-bevétel 5 százaléka marad vissza - homlokegyenest ellentétesen azzal, amit önök ellenzékben képviseltek nyolc éven keresztül -, az önkormányzatok önállóságának a pénzügyi alapjait radikálisan megnyirbálja.
Mi mást javaslunk, és amit javaslunk, akkor is képviseltük, amikor még az MDF-kormánnyal szemben voltunk ellenzékben, és akkor is képviseltük, amikor kisebbik koalíciós partnere voltunk a Szocialista Pártnak.
(9.50)
Mi azt javasoljuk, hogy az önkormányzatoknak a magyar alkotmánnyal és az 1990-es önkormányzati törvénnyel összhangban álló valódi függetlenségét kell megteremteni. És ez a valódi önállóság nemcsak azt jelenti, hogy az állam több pénzt ad vissza az önkormányzatoknak, a valódi önállósága az önkormányzatoknak azt jelentené, hogy növelni kell a helyi adók súlyát az összes, az állampolgárok és vállalkozások által fizetett adóból, természetesen úgy, hogy a központi adó súlyát csökkentsük.
Tisztelt Országgyűlés! Ennek a javaslatunknak legalább két nagyon fontos indoka van, idő hiányában valamennyi indokát nem mondom el. Az egyik fontos indoka az, tisztelt Országgyűlés, amiről mostanáig beszéltem, hogy meg kell teremteni az önkormányzatok önállóságának a gazdasági alapjait. És ez a gazdasági alap azt jelenti, hogy az önkormányzat olyan helyi adókból gazdálkodik, amelyeket maga vet ki és maga szed be. És nem attól függ az önkormányzat gazdálkodása, hogy éppen abban az évben az éppen aktuális kormánytöbbség az éppen regnáló Pénzügyminisztérium kezdeményezésére mennyit ad neki vissza abból a pénzből, amelyet a budapesti Széchenyi utcai központi adóhivatal az ország minden adózójától elvesz. Ez esetben nem önkormányzatiság van, hanem olyan tanácsrendszer, ahol a mindenkori központi kormány szabja meg azt, hogy mennyi pénzt mire fordíthatnak az egyes önkormányzatok, egyes helyi szervek, ahogy a régi alkotmányunk mondta a tanácsokról, az államigazgatás helyi szervei. Ezt akarják önök tenni az önkormányzatokkal.
De van még egy nagyon fontos szempontja, indoka annak a javaslatnak, amelyet mi itt ebben a módosító javaslatban megfogalmazunk, és nagyon melegen javasoljuk önöknek, hogy fogadják el mint az adórendszer fejlesztésének több évre szóló távlati alapelvét.
Tisztelt Országgyűlés! Amióta Magyarországon adózás van - és ennek most már több mint tíz éve, hogy ez az adórendszer 1988-ban létrejött -, és amióta a rendszerváltás kormányai a költségvetés problémáival küszködnek, azóta küszködik minden kormány, minden Pénzügyminisztérium, minden adóhivatal és minden Országgyűlés azzal, hogy az adózási fegyelem, az adófizetési hajlandóság - hogy fogalmazzunk udvariasan? - mérsékelt, és hogy az emberek - egyébként ez nemcsak nálunk van így - minden módot megkeresnek arra, hogy kibújjanak az adózás alól. Minden módot megkeresnek arra, hogy eltagadják az adózás alapjául szolgáló jövedelmeiket. Így volt ez az Antall-kormány idején, így volt ez a Horn-kormány idején, és így van ez most is. Ezt mindnyájan tudjuk, és minden állampolgár is tudja és meséli, hogy bizony itt a többiek nem fizetnek adót. Négyszemközt még azt is bevallja mindenki magáról is, hogy igyekszik, amit lehet, eltagadni. A kérdés az, hogy mit lehet ez ellen tenni, igaz?
Önök a választási programjukban azt mondták, hogy ez ellen azt kell tenni, hogy radikálisan csökkentjük az adókat meg a járulékokat, és majd ha radikálisan csökkentettük az adókat meg a járulékokat, akkor az emberek többet fognak fizetni. Ugye, Tállai képviselő úr emlékszik még rá, hogy a választási kampányban nyilván ön is ezzel kampányolt szerte az országban, és az államtitkár urat is hallottam ezzel kampányolni, és a miniszterelnök úrtól is hallottuk ezt a kiváló javaslatot; csökkentjük az adókat, ettől az embereket megszállja a jóérzés, hogy ez a kormány bízik bennem, tehát én is befizetem neki azt az adót, amit kivet.
Mi elmondtuk már akkor, hogy bánjunk óvatosan ezzel az ötlettel. De abban biztosak lehetünk, hogy ilyen hatása egy lassú, fokozatos, évről évre 2-3 százalékos adó-, járulékcsökkentésnek biztos nincs, ehhez valami nagy, radikális adócsökkentés kellene, körülbelül az, amit önök mondtak a választási kampányban, hogy egyharmadával csökkentik az adókat. Lehet, nem lehet, erről most ne vitatkozzunk ebben a pontban; önök ezt nem tették meg. Arról a dologról, hogy az adózási fegyelmet azon az úton javítsák, hogy egyszeri nagy adócsökkentéssel kedvet csinálnak az állampolgároknak az adófizetéshez, önök lemondtak. Ebben a ciklusban önök ezt nem fogják megcsinálni.
Van egy másik módja - amiből önök kiindultak - az adóbevételek, az adózási fegyelem javításának, ezt úgy hívják, hogy adórendőrség. Önök, miután már túlvoltak a kormányra jutáson, miután már tisztában voltak vele, hogy ezt a nagyszerű, nagy adócsökkentést persze nem fogják megcsinálni, utána egy másik úton indultak el. Talán emlékeznek még a miniszterelnök úrnak arra a szép kijelentésére, amikor benyújtották az adórendőrségről szóló törvényjavaslatot, hogy a jövő évi költségvetés azon áll vagy bukik, hogy az adórendőrségről szóló törvényt a kormánytöbbség elfogadja-e.
Nos, tisztelt Országgyűlés, a kormánytöbbség elfogadta az adórendőrségről szóló törvényt, az adórendőrség megkezdte áldásos tevékenységét, és sorra járja a kormány összes politikai ellenfelének vállalkozásait, az MLSZ elnökétől az előző miniszterelnök házát építő vállalkozásig, de abban a kérdésben, hogy több legyen az adóbevétel, hogy az adófizetők százezreinél és millióinál változzon az adófizetési kedv, az adórendőrség semmilyen eredményt nem ért el, nem is érhet el, mert egy adórendőrség csak néhány kiválasztott esetet tud megfogni, az adófizetők millióit nem.
Ha megnézik az 1999-es év adózási adatait, azt látják, hogy ahol a növekedés gyorsabb volt, mint tervezték, nevezetesen a személyi jövedelmeknél, ott a személyi jövedelemadó gyorsabban is nő, úgy, ahogy a megelőző évben, amikor még nem volt adórendőrség, és nem a Fidesz volt kormányon, és még Simicska Lajos úr sem ült az adóhivatalban; ahol pedig a növekedés lassúbb, mint ahogy számolták, a fogyasztási típusú adóknál, ott adórendőrség ide, adórendőrség oda, az adóbevételek lassabban növekednek, mint tervezték. Az éves költségvetés tehát nem áll vagy bukik az adórendőrség létén vagy nem létén, a miniszterelnök úr ebben is tévedett. Tehát azt kell mondanom, hogy az adózási kedv javítására országos méretekben az adórendőrség nem alkalmas.
Mi egy harmadik dolgot javaslunk az adózási kedv javítására. Országos tapasztalat ugyanis...
