KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN
KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném előrebocsátani, nem véletlen, hogy a szabaddemokraták az általános vitára sem tartották alkalmasnak az előttünk lévő adócsomagot, adócsomag-tervezetet. Éppen azért nem tartották alkalmasnak, amit a most a vitában első pontként előrehelyezésre vagy visszahelyezésre került módosító indítványunkban kifejtettünk.
Tudniillik, a jelenleg érvényben lévő, még hatályos adójogszabályokhoz képest az új adójogszabálytervezet-csomag olyan irányokban, olyan területen lép, ahol rossz irányba lép, amely nem az európai harmonizációt és nem a magyar gazdaságot, valamint a magyar társadalom szociális helyzetének javítását segíti majd elő, és olyan irányokban nem lép vagy nem tesz lépéseket a harmonizáció, a magyar gazdaság élénkítése és a magyar állampolgárok életkörülményeinek javítása érdekében, amelyben kellene.
Mi úgy gondoljuk, hogy az adórendszer fejlesztésének fő irányai mind a kormányzati előterjesztésből, mind a miniszteri vagy államtitkári expozéból elmaradtak. Ezért ezt a hiányt kívánjuk első rendben pótolni, és szeretnénk kijelölni azokat az adórendszer módosításában, javításában fontos irányokat, amelyeket a szabaddemokraták fontosnak tartanak, és amelyeket, úgy gondoljuk, hogy általános közérdeklődés mellett általános egyetértéssel lehet elfogadni.
(9.20)
"Az adórendszer egészét tekintve az adóterhelés az államháztartási kiadások növekedésének mérséklésével fokozatosan csökkenjen." Ez a mondat a Fidesz programjában is szereplő mondat. Ez a mondat azt mondja, hogy az adókat, a jövedelemcentralizációt fokozatosan csökkenteni kell, de megmondja azt is, hogy milyen úton: azon az úton, hogy az államháztartási kiadások növelését is csökkentsük, azon az úton, hogy az államháztartási kiadások főbb területein reformértékű lépéseket hajtsunk végre.
Mivel most már látjuk az elmúlt egy évet, magunk mögött tudhatjuk, és a múlt héten megkaptuk a költségvetés tervezetét, tehát a jövő esztendőt is magunk előtt látjuk, elmondhatjuk, hogy sajnos az államháztartási kiadások növelésének csökkenésére, magyarul az államháztartás, az állami költekezés hatékonyabb működésére semmi esély nincs. Éppen ezért tartunk tőle, hogy az adócsökkentést nem azért halasztotta el a kormány, mert gonosz akar lenni az állampolgárokkal, hanem azért, mert nem tette meg azokat a lépéseket, amelyek előfeltételei lennének egy fokozatos adócsökkentésnek, tudniillik az államháztartási kiadások, a pazarlások csökkentését. Ezzel természetesen adós maradt, mert nem mert belenyúlni, és nem tudta kezelni az egészségügyi szektort, az oktatási szektort, az államigazgatást, az önkormányzat problémáit, és cserébe elénk tárt egy adónövekedéssel járó új adócsomag-tervezetet.
A másik nagyon fontos eleme, amiért mi nem szavaztuk meg, még általános vitára sem tartottuk alkalmasnak ezt a törvénytervezetet, az az, hogy ebben a törvénytervezetben egy törvényben foglaltatna most egy sor adónemek módosítása, és ezzel bizony az ellenzéki képviselőknek vagy egyáltalán a parlament vitalehetőségének, a módosító indítványok terének kisebb lett a tere, hiszen az egy csomagban kezelésnél csökken azoknak a módosító indítványoknak a száma, amelyeket az egyes frakciók kikérhetnek, amelyekről adott esetben név szerint - a személyeket is szembeállítva döntésükkel - szavaztathatja meg a képviselőket.
Ez tehát a két nagyon fontos elvi hibája ennek a beterjesztett anyagnak, és az 1. számú módosító indítvány ennek a kiküszöbölését célozza meg.
További elemei ennek az 1. számú módosító indítványnak - remélem, hogy még itt többen, elsősorban Bauer képviselőtársam, de a frakcióban levő további képviselőtársaim, Kis Zoltán és Mécs Imre képviselőtársaim is ki fogják emelni ennek egyes pontjait. Én csak szeretném jelezni, hogy az 1. módosító indítványunk szerint helytelen irányban gondolkodik a kormány, amikor a személyi jövedelemadó sávjait nem változtatja meg, és ezáltal épp az inflációt nem követő sávok és adókulcsok miatt az alacsony és a középjövedelműeket sújtja, a magasabb jövedelműeket preferálja.
Nem tartjuk jónak, hogy az adókedvezményekkel nem ösztönzi a gazdasági növekedést, tehát nem teremti meg az újraelosztás bővülő forrásait, nem lép tovább elsősorban a hazai vállalkozások, a hazai tőke befektetésének az irányába. Azok a jogszabályi keretek, amelyek jelenleg fennállnak, nem kedveznek, nem nyújtanak kedvezményt, illetve kevesebb kedvezményt nyújtanak a hazai tőke hazai befektetésére, mint amennyit kellene. És ígérete szerint a kormánynak ebbe az irányba kellett volna lépni, tehát mi azt mondjuk, hogy indokolt lenne ösztönözni a jövedelmek felhalmozási célú felhasználását.
A gyermekek és a gyermekes vagy gyermektelen családok adóterhelésének kérdésére most nem kívánok kitérni, de ezt is tartalmazza a módosító indítványunk, egy igazságosabb közteherviselést, egy igazságosabb és szociálisan érzékenyebb adóterhelést.
Amit szeretnék külön kiemelni: mi úgy gondoljuk, hogy a jövő társadalma érdekében az adótörvényekben meg kell teremteni annak feltételrendszerét, hogy a következő évezred társadalmi alakulata, a tudás alapú társadalom feltételrendszere Magyarországon megteremtődjön. Ennek pedig előfeltétele lenne, hogy mind eszköz-, mind humán oldalról rendelkezésre álljon elegendő forrás. Eszközoldalról ez azt jelenti véleményünk szerint - ami elmaradt most a tervezetben -, hogy a vámtörvények keretében elő kellene segíteni a szingapúri egyezménynek megfelelően - az 1. pontban vagyok még, tehát általános irányelvként mondom - a jövő, a tudás alapú társadalom eszközrendszerének importját. Támogatni kellene, kisebb vámmal kellene sújtani mindazt, ami a jövőnket szolgálja.
Ugyanígy a humán szféra, a humán feltételek megteremtése érdekében az esélyegyenlőséget kellene növelni az adórendszer útján is ebben az országban, elsősorban megteremtve a jövő nemzedéke számára az azonos feltételeket.
Áttérve, még mindig e fejezet keretén belül kifejezetten az áfatörvényekkel kapcsolatos módosításokra, szeretném a saját, illetve a képviselőtársaimmal beadott másik módosító indítványra felhívni a tisztelt Ház és az államtitkár úr figyelmét, az ajánlásban a 16. és a 17. sorszámot viseli. Ez pedig az a sokat vitatott rendelkezés, hogy vajon milyen feltételek mellett tudják a vállalkozások, a vállalkozók az áfát, az általuk kifizetett áfát visszaigényelni. Nekünk az az álláspontunk, hogy mind az adminisztrációs terhek, mind pedig a vállalkozások pénzügyi lehetőségei érdekében, az adminisztrációs terhek csökkentése és a pénzügyi, a készpénzzel való rendelkezés javítása érdekében nem szabad megengedni azt a rendelkezést, amit a kormány most be akar tervezni, hogy tudniillik három olyan egymást követő hónapot kell prezentálnia a vállalkozónak, amelyekben ő visszatérítésre jogosult, és csak akkor kap adó-visszatérítést; hogy a vállalkozásoknak igen magas pénzösszeget, forgalmat kell elérni ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessék az adó-visszatérítést; hogy a vállalkozók adminisztrációs terhei például az exportigazolások vonatkozásában nőnek.
Ez mind azt eredményezi, hogy azok a kis- és középvállalkozók, kényszervállalkozók Magyarországon, akik aránylag kis tőkével, minimális készpénzzel vágtak bele a vállalkozásba, és akik első fázisban természetesen meg akarják teremteni ennek a vállalkozásnak a műszaki, gazdasági feltételeit, tehát beruháznak, hogy legyen egy irodájuk, hogy legyen bizonyos gépi eszközük, hogy legyen bizonyos adminisztratív eszközrendszerük, ezeknél a beruházásoknál áfát költenek, ezt az áfát csak akkor tudják majd visszaigényelni, ha ez a vállalkozás már beindult, ha működik, ha olyan mértékben működik, hogy már több millió forintos forgalmat tud teremteni, és ezen forgalom során rengeteg áfa-visszaigénylési jogosultsága keletkezik, és csak ezek után tudja visszaigényelni.
Mindez azt eredményezi, hogy elsősorban a magyarországi kényszervállalkozás... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)
