DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN
DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megkönnyebbüléssel veszem, hogy két órai várakozás után ismét visszatérhetünk az 1. pontra, ami eljárásjogilag valóban úgy igaz, ahogy ön ezt elmondta, hiszen Kovács Kálmánra már korábban az ülést vezető Wekler Ferenc úr rászólt, amikor ettől az 1. ponttól eltért, ugyanis az ez a vitaszakasz csak az 1. pontról van megnyitva, erről így szavaztunk, ezért ezzel szeretnék foglalkozni.
Az 1. pont eljárásjogi részéhez nem kívánok visszatérni, hogy ez most tárgyalható-e vagy sem - annál is inkább, mert Mádi László úr elhagyta a termet -, az alkotmányügyi bizottság erre nézve nem tett megjegyzést a forgatókönyvben. Az a szokás a korábbi gyakorlatnak megfelelően, amennyiben az adott módosítás nem tárgyalható vagy annak eljárásjogi problémái vagy koherenciazavarral kapcsolatos kiigazítási, eljárásjogi problémái vannak, akkor azt a forgatókönyvben külön jelzik, a bizottságokra bízva, hogy tárgyalják-e ennek ellenére ezt vagy sem. Itt ilyen megjegyzés nincs, tehát eljárásjogilag tárgyalható, mint ahogy ez a törvény is, bár összességében több törvénymódosítást érint.
Az 1. pontban az SZDSZ képviselői a következőt javasolják: "Az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányait a következő években az alábbiak szerint jelöli meg." Szó sincs arról, hogy ez a módosítás a 2000. évre szóló adótörvények változtatását célozná meg, és hozna be új alapelveket és módszertant ahhoz képest, mint amit már a kormány a költségvetéssel kapcsolatosan a 2000. évre meghatározott. Ez egy jövőbeni iránymutatást ad.
Egy kicsit talán vitatkoznék Pál Béla úrral, aki azt mondja, hogy nem is érti a kormánypártok ellenkezését ezzel a módosítással szemben, hiszen ez a kormánypártok választási ígéreteinek törvénybe történő beemelését jelenti. Ez nem a kormánypártok választási ígéreteinek beemelését jelenti, ez SZDSZ-es indítvány. A Fidesz azt mondta, hogy egyszeri, gyors, radikális adócsökkentés, azt mondta, hogy egyszeri, gyors járulékcsökkentés, már ami a tb-alapokat illeti. Az SZDSZ nem ezt mondta. Az SZDSZ azt mondta, fokozatos csökkentés, fokozatos struktúraváltás az adókban, ami a helyi és az önkormányzati adókat illeti, nagyon-nagyon odafigyelni az adókedvezmények szűkítésére bizonyos területeken, elsősorban a fogyasztásnál - mint ahogy azt írjuk a negyedik bekezdésben -, és kedvezményezetti körbe vonni a befektetői, tehát a tőkefelhalmozási célú jövedelmeket. Ez jelenik itt meg.
Ehhez képest ez sokkal gyengébb, mint amilyenek a Fidesz választási ígéretei voltak, mégsem kapjuk meg a támogatást. Sőt, a Fidesz nem teszi ehhez saját módosító indítványát, hogy nem helyes, nem jó ez a bevezető rendelkezés, mert ehhez képest - a gazdaság folyamatait is figyelembe véve - más irányú adóreformban gondolkodik. De milyenben? Tehát legalább azt látnánk, hogy mi az elképzelés a ciklus végére, hiszen ez a módosító indítvány pontosan azt célozza, amiről a kormány tagjai már többször nyilatkoztak. Igaz, az adótörvények kapcsán ez ügyben nem tisztelnek meg bennünket, hiszen úgy gondolják, hogy nem érinti a tárcájukat az itt bekövetkező, költségvetést megalapozó államháztartási bevételek alakulása, szívük rajta. De legalább arra odafigyelnének, hogy azok a kijelentések, amelyeket a ciklus végére prognosztizálnak, azok ebben a törvényben megjelenhetnek-e vagy sem, megkaphatják-e azt a törvényi felhatalmazást ebben a bevezető rendelkezésben, amely az adóreformot legalábbis feltételezi és az adóreformnak megfelelő... (A teremben megszólal egy mobiltelefon, amely a Radetzky-indulót játssza.) Hűha! Ez már Radetzky-induló volt. Egyre változatosabbak a rádiótelefonok. Csak be ne törjenek a hadak.
Tehát ebben a módosító indítványban két olyan dolog van, amely mindenféleképpen a gazdaság szerkezetének átalakítását is célozza. Most ne beszéljünk itt a szociális demagógiáról, pro és kontra lehetne egymás fejéhez vagdosni, hogy ki szereti jobban a családokat, kinek van több gyereke, ki akar adókedvezményekben, ki akar családi pótlékban segíteni. Mindenki segíteni akar, csak a családok mennek tönkre, ezt már látjuk tíz éve. Azt hiszem, mindenki őszintén akar segíteni, csak más módszerekkel.
Én inkább arról szólnék, ami ebben a módosító indítványban gerjesztő hatással jelenik meg az ágazat vonatkozásában, ami feltételezhetően egy jogi garanciát ad arra nézve a befektetőknek, hogy érdemes nem az állam kontójára, nem a beszedett adókból visszaosztott állami pénzekre bazírozva fejleszteni és befektetni, hanem olyan pozíciót kell teremteni, hogy érdemes legyen betenni a pénzt és ez a jövedelem kivehető is legyen.
Miről van szó? Addig, amíg mi az adópolitikában, struktúrában nem tudjuk az ágazatoknak megfelelően azt a kedvezményezetti lehetőséget biztosítani, hogy ez hosszú távon kivehető jövedelmet hozzon, addig itt sem az adóbefizetési fegyelem javulására, sem pedig a valódi tőkebefektetésre nem számíthatunk. Itt van a vita, amit, azt mondjuk, hogy... Illetve nem is tudom, ki mit mond, mert tegnap ahány híradót láttam, annyifélét mondott, hogy most hogy áll a mezőgazdasági tárca igénye, hogy a Pénzügyminisztériummal megegyeztek vagy nem egyeztek meg, hogy 413 vagy 420 vagy 412.
Ez a módosító indítvány mit mond? (Mádi László az elnökkel beszélget.) Kedves jó Mádi úr, mielőtt még idegbajos lenne, bár én is az voltam másfél óráig, amíg önöket voltam kénytelen hallgatni, tudom, azt akarja mondani, térjek a tárgyra.
Mit mond a c) pont? "Adókedvezményekkel indokolt ösztönözni a jövedelmek felhalmozási célú felhasználását, a fogyasztásra elkülönített jövedelmek adókedvezményeit fokozatosan szűkíteni kell." Mert ha ebben az ágazatban azt mondanánk, hogy kedves jó gazdaság, nem támogatlak, mert a támogatástól már tönkre mész, mert akkorát támogattam, csak élni hagylak, nem vonok el, nem adok neked minden évben új adóformációt, nem találok ki mindent arra nézve, hogy a most megtermelt jövedelmedet elvonjam, hanem kiszámíthatólag évekre, legalább 5-8 évre azt mondom neked, hogy ebben a vertikumban ilyen és ilyen befektetői kedvezményt adok, amit ez a módosítás céloz, akkor talán nem kellene minden évben azért könyörögni, hogy lesz-e elvonás, vagy nem lesz elvonás, illetve mennyi központi költségvetési pénzt osszunk vissza, mert ez a visszaosztás gyakorlatilag nem vezet sehová.
A másik: "A társasági adóból nyújtott beruházási kedvezményeket vállalkozások számára nagysági kategóriától függetlenül hozzáférhetővé kell tenni." Mit jelent? Azt jelenti, hogy ne diszkrimináljunk, ne mondjuk azt - mert itt sajnos a befektetői kedvezményekkel pont az ellenkezője érvényesül, mint ami meg van célozva a kormányprogram -, a nagyok, a multik megkapják a támogatást, a kis-, középvállalkozásokat pedig mindenféle egyéb jogszabállyal kívánjuk segíteni, csak túléljék ezt a nagy segítséget.
(11.50)
Az Országgyűlés éppen most tárgyalja ezt a törvényjavaslatot, amely egy kicsit hasonlít az ifjúságról szóló 1971. évi törvényre; szeretünk benneteket, az ifjúság meg lassan elkopik a porondról. Tehát, ha valóban segíteni akarunk, akkor ilyen törvényi garanciákat kell biztosítani, és nem kell ettől félni, mert ez semmiféle anyagi elkötelezettséget nem jelent. Ez semmiféle további terhet nem jelent a költségvetésre nézve. Ez mindössze annyit mond ki, hogy egy irányba elindulunk, ezt az irányt szeretnénk a választási ciklusig megtenni. Ha ehhez önök módosító indítványokat adnak be ahhoz képest, amit szeretnének, amely most a módosított kormányprogramnak megfelel, akkor azt tessék megtenni, és nem az lesz a válaszunk, hogy erről egyáltalán nem vagyunk hajlandók tárgyalni, mint ahogy ezt ma reggel megkaptuk.
A másik: "A központi adók csökkentésével a helyi adók irányába kellene elmozdulni." Miért mondjuk ezt? Miért mondták önök is ezt még 1997-ben nagyon helyesen? Azért, mert ha megnézzük a helyi adók befizetési morálját, és az ott felhasznált pénzeknek az ellenőrizhetőségét, akkor látjuk, hogy sokkal hatékonyabb. Hatékonyabb minden adórendőrségnél, mindenféle korbácsos embereknél, behívót küldözgető, pisztolytáskás uraknál, akik időnként vagy nyilatkoznak vagy nem az eljárás okáról.
A helyi adónál egyszerűbb, közvetlenebb a kontroll. Saját példám: Jászberény Város Önkormányzatának már az egyik legjelentősebb bevételét a helyi adók képezik, amelyek felhasználásába azok is beleszólhatnak, akik befizetik, mert a rendszer így van kialakítva. A befizetés körülbelül a jövedelmek arányában 80-85 százalékot tesz ki, a most feltételezett központi adóknál az 50-60 százalékos befizetési morállal szemben. Ezért javasoljuk ebben a módosító indítványban, hogy legalább ez is jelenjen meg mint kívánatos cél. Nyilván lehet ezzel szemben ellenvetést tenni, amikor látjuk, hogy e törvénynek egy későbbi pontjában, a helyi adók elvonásában és a költségvetésben is bizony sokkal keményebben fog jelentkezni a központi költségvetés javára, mintsem az önkormányzatokéra.
A h) pontban azt mondjuk, hogy "Az egészségbiztosítási járulékot fokozatosan csökkenteni kell" - mint ahogy azt önök is mondták, csak nagyobb mértékben gondolkodtak erről -, "és segíteni, hogy a magánbiztosító pénztárak ki tudjanak alakulni." Ezzel szemben is van egy nagy ellenállás, jogosan, hiszen már az előző évben törvénymódosításra került sor, amely a korábban a magánbiztosító pénztárakba történő befizetési kört szűkítette, illetve - bocsánat - visszavonta azt az ígérvényt, ami a következő évekre a magánpénztárakba befizethető kört javította, illetve szélesítette volna. Ők azt mondják, inkább fizessenek a központi társadalombiztosításba a tisztelt adófizetők, mintsem a magánnyugdíj- vagy egészségügyi pénztárakba.
Nem jó a szemlélet. Nem jó a szemlélet, amikor azt mondjuk, hogy állandóan veszteséges a társadalombiztosítás. Amikor megnézzük a következő évi költségvetést az látjuk, hogy már most beterveztünk 41 milliárd mínuszt az egészségbiztosításra. Ennél sokkal több lesz, és mindenki elcsalja a biztosítás befizetését, azután meg nagyot nézünk, hogy a biztosítotti kör ott áll ellátatlanul, és a színvonal olyan, amilyen. Kérem szépen, éppen ezért kellene legalább ebben a törvényben, ebben a bevezető rendelkezésben egy kinyilatkoztatást tenni, hogy a magánnyugdíj- és egészségbiztosításra is igenis szükség van, ezek továbbra is vállalják azokat a feladatokat, amelyek szervezésébe belekezdtek. Ne féljünk attól, hogy ebbe kétmillió vagy két és félmillió ember fog belemenni, mert az is mind az állami központi költségvetés terheit fogja a későbbiekben csökkenteni!
Higgyék el, ha valaki tudja, hogy mit kap azért, amit befizetett, és milyen szolgáltatásra tartott igényt, akkor talán szívesebben is fizet, minthogy állandó jelleggel azt figyelje, hogy akár a nyugdíjaknál, akár az egészségbiztosítási színvonalnál milyen könyöradományokra számíthat az adott év költségvetésének megfelelően. Nyilvánvalóan, figyelembe véve az ország teherbíró-képességét, nem erre kell szorítkoznunk, hanem valóban arra, hogy az állam addig szóljon bele, és addig vigye ezeket a rendszereket, ameddig feltétlenül szükséges, ezen túl igenis mozduljanak el a befizetések az önként vállalt biztosítási kategóriák felé.
Összegezve, ez valóban egy általános jellegű megfogalmazása, egy bevezető rendelkezése e törvénynek, és mindazon céloknak, elvárásoknak megfelel, amelyeket az "Új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram megfogalmazott annak idején, és amelyhez jó szívvel adjuk meg a támogatást, ha a kormányzat ezt az elkötelezettséget nemcsak a beszédek szintjén és a nagy gyűléseken, hanem törvényi felhatalmazás alapján az Országgyűlés által elfogadott normatívákban is rendezi. Ez az, amit ez a módosító indítvány céloz, és sajnálattal kell vennünk, hogy kormánypárti oldalról semmiféle fogadókészséget nem kap. Illúzióink nincsenek azzal kapcsolatban, hogy ez elfogadásra kerül. Tehát a további évekre vonatkozóan is vállalni kell a bizonytalanságot, és az ígéretekhez képest azt az állapotot, amelyet minden költségvetés és adótörvény vitájánál el kell szenvedni, hogy éppen mire számíthatunk a következő évben.
Szeretném, ha ebben jogbiztonság lenne, és ez a jogbiztonság mindenféleképpen igazodna azokhoz a kijelentésekhez, amelyeket a mindenkori kormányjelöltek, kormányzati pozícióba törekvő pártok a választási kampányban megtettek.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)
