DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy nagyon sok minden elhangzott már, ami az ajánlás 1. pontjában szereplő, szabaddemokrata képviselők által benyújtott módosító indítvánnyal kapcsolatban egyáltalán elmondható.
Önvallomás még nem sok hangzott el ezzel összefüggésben, tehát engedjék meg, hogy ezzel kezdjem. Szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak, hogy ezt a módosító indítványt benyújtották, ugyanakkor a mostani hozzászólásomban, engedjék meg, hogy gyakorlatban is azzal a résszel és olyan technikával foglalkozzam e módosító indítvány dolgával, ahogy ezt Keller képviselőtársam vagy akár Mécs Imre is megfogalmazta. Bauer úrral sokat vitatkoztunk agrárügyben, valahol sejtheti, hogy itt érzek némi problémát.
De haladjunk sorban! Én mindenképpen arra hívom fel a Ház bármelyik oldalán, bármelyik frakciójában ülő képviselőtársaim figyelmét, hogy ezt az indítványt szavazzuk meg. Szavazzuk meg, mert nem osztom azt a valamelyik korábbi szakaszban megfogalmazott álláspontot, mely szerint valamilyen kardinális ellentmondás alakulna ki az akármilyen módon elfogadásra kerülő törvényjavaslat és e között.
Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem azt jelenti ennek a javaslatnak az elfogadása, hogy most akkor át kellene írni az előterjesztőnek ezt az egész törvényjavaslatot, hiszen ha elolvassák a javaslat szerinti 1. § gondolatát vagy az itt szereplő mondatot, ott azt találják, hogy az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányait a következő években az alábbiak szerint jelöli meg. Azt gondolom tehát, hogy azok értelmezései a helyénvalóak, akik azt gondolják, hogy a polgárok biztonsága és védelme, a polgároknak a polgári kormánnyal szembeni biztonsága és védelme érdekében a jövőt illetően adjuk meg a megfelelő garanciákat, biztonságot teremtsünk nekik.
Ettől még, hogy az idén nem mindenben pont úgy fog kinézni az ezt követően szám szerint - ugye, itt már egyesek megszámolták - 23 törvényjavaslat, az talán akkora problémát nem fog okozni, hiszen az elmúlt másfél-két esztendőben nem minden úgy alakult, ahogy a kormányprogram szerint következett volna például.
De - és én tulajdonképpen emiatt kértem szót - amikor az általános vitában ugyanilyen gyér számú, bár az ellenzéki oldalon mindig jóval nagyobb számú hallgatóság előtt volt alkalmam szólni, akkor elmondtam, hogy ezt az egész törvénycsomagot alapvetően azért nem tartja a Magyar Szocialista Párt frakciója elfogadhatónak, mert vidékellenes, és ebben a vidékellenességben az egyik elem, amit akkor is megjelenítettem, az volt, hogy még azokban az esetekben sem jár el a kormány a vidék érdekében, ahol egyébként tudja, hogy szorít a cipő. Mert azt gondolom, hogy az senki számára nem lehet kérdéses ebben a Házban, hogy a vidéknek gazdaságukban erősödő emberekre, családokra és falvakra kell épülnie, és igazából a vidéki településeknek társadalmi és kulturális értelemben is életképes vidéki közösségeknek kell lenniük.
Ilyen közösség vagy ilyen közösség lehetőségét rejti magában a szövetkezés, a szövetkezet, és - innen indítottam a gondolatot - ma komoly veszélyben van a szövetkezés és a szövetkezetek gondolata. Azt gondolom, senki nem tekintené nagyon házszabályszerűnek, ha én most ennek a részleteit mondanám; itt és most elégedjenek meg azzal, hogy bizony a szövetkezés gondolatát alapvetően feszíti szét a szövetkezeti tagok és külső üzletrész-tulajdonosok és egyáltalán az üzletrész-tulajdonosok közötti probléma, amit szoktunk úgy is fogalmazni, hogy az üzletrészprobléma.
Az biztos, hogy a kormány is érzékeli, hogy ez a probléma probléma, hiszen, ugye, emlékeznek rá, volt is itt egy törvényjavaslat, amit állítólag ennek a kezelésére próbált a kormány beterjeszteni - bizonyítottuk róla, hogy alkotmánysértő. Még egyszer meg kell hogy köszönjem, hogy a józan ész diadalaként ezt visszavonták, de ettől a probléma még probléma, ettől ezt a kérdést meg kell oldani, és én házszabályszerűen nem tudtam benyújtani a törvényjavaslathoz ezt a problémát rendezni szándékozó javaslatot, mert egészen egyszerűen nem voltak megnyitva azok a pontok, ahol ezt a feszítő gondot enyhítő vagy megoldani lehetővé tevő javaslat beférhetett volna.
Ezért köszönöm Bauer képviselőtársamnak külön, hogy ezt a javaslatot ide befogalmazta, ugyanis ha kapcsolódó módosító javaslat keretei között, és a jövő évekre szóló - mondjuk így: - kötelezettség előírásával egyidejűleg a technika jelzésével ide betennénk ezt a gondolatot, azt gondolom, nagyon sokat segítenénk az üzletrész-tulajdonosoknak, a tagoknak, a szövetkezeteknek és ezen keresztül a magyar vidéknek.
Ha tehát, és azt gondolom, hogy ebben a Házban mindenki törekszik arra, hogy betartsuk az Alkotmánybíróság előírásainak is megfelelően azt a követelményt, hogy törvényes rendben alkossuk meg a jogszabályainkat, akkor nekem meg kell alkudnom önmagammal, nem tudtam beterjeszteni tehát javaslatot, ebben meggátolt a kormány; kérem, legyenek annyira toleránsak és az ügy szempontjából elkötelezettek, hogy a jövőt illető ilyen lehetőséget ne vegyék ki önmaguk, illetőleg a mi kezünkből.
Éppen ezért én azt javaslom, és valószínűleg ezzel zárom is a mondandómat, hogy az igen tisztelt Országgyűlés valamennyi tagja mindezeket megfontolva tényleg úgy foglaljon állást, hogy szükség van egy ilyen első részre. És ha úgy gondolják a képviselőtársaim, hogy még van olyan horderejű ügy, mint amit például én próbáltam jelezni a vidék érdekében - a szövetkezeti üzletrész-probléma adókedvezményekkel való rendezhetőségének az ügye -, akkor azt ne azzal próbálják meg megoldani, hogy innen kisöprik ezt az 1. §-t, hanem inkább azzal, hogy ennek az 1. ajánlási pontnak a rendszerébe illesztve jelezzék a kormány felé ezt a problémát, így egyidejűleg lehetőségük nyílik arra is, teljesen házszabályszerűen, hogy a lehetséges technikát is belevegyék ebbe a törvényjavaslatba.
Befejezésül, én azt gondolom, hogy ebben az országban nagy baj, ha a vidéken és a városon élő embereket szembeállítják. Én is elsősorban a vidék szempontjából fogalmaztam meg azt, amit a hozzászólásom során tettem, mégis azt gondolom, hogy a szövetkezeti ügy nem egyszerűen csak a vidék ügye - azoknak a kisembereknek az ügye, akik megtalálhatók városokban, sőt itt a fővárosban is; csak utalok a lakásszövetkezetekre, utalok a saját választókerületemben igen népes számban ilyen lakásokban lakó emberekre, akik rá vannak szorulva, hogy rend legyen körülöttük. És azt gondolom, hogy ha a szövetkezetek ügyét akár ilyen úton is segítjük, akkor ezzel ténylegesen elősegítjük azt, hogy Magyarországon érvényesül az a minden politika számára követendő alapelv, hogy próbáljuk meg biztosítani azt, hogy mindenki ott boldogulhasson, ahol él.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
