KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ
KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igyekszem mértéktartó lenni a hozzászólásomban, figyelemmel arra, hogy még mindig az ajánlás 1. pontjánál tartunk. Éppen ezért nem nagyon akarok belemenni a tartalmi kérdések vitatásába, annál is inkább, mert különösebben azokat a kérdéseket, amelyeket megfogalmaztak SZDSZ-es képviselőtársaim, nem nagyon szükséges vitatni, a megerősítésre meg, azt gondolom, nincsen különösebb szükség, mert jól látható, hogy erőlködhetünk mi, ha nincs nagy fogadókészség a kormánypártok részéről.
(12.20)
Azt gondolom, nagyon is fontos az, hogy a képviselőtársak úgy gondolják, az adórendszer fejlesztésének fő irányait törvényben kell meghatározni. El lehetett volna ettől tekinteni akkor, ha a kormány a kormányprogram mentén fogalmazza meg a törvényjavaslatait. De hát érezhetjük és tapasztalhatjuk, hogy nem így teszi, hiszen a kormányprogram konkrétan is és ráutalásszerűen is többször elmondja azt, hogy mindenkinek jobb lesz ebben az országban. Az időtávot persze nem mondja meg, de mindenképpen azt sugallja a polgárok felé, hogy miután ránk szavaztak, azután ennek az országnak sokkal jobb lesz, és minden polgárának jobb lesz.
Ezt az emberek látták, és ezt mindenki jó érzéssel olvassa ki a kormányprogramból - mert ki ne szeretne jobb életet ebben az országban? Ugyanakkor látja, hogy mi történt 1999-ben. Érzékelhető az, ha a személyi jövedelemadó oldaláról nézzük a dolgot, hogy akkor egyértelműen tehernövekedés van. Azt hiszem, fideszes képviselőtársaim sem vitatják azt, hogy sajnálatosan az ez évi szja-törvényeket csak úgy sikerült megfogalmazni, hogy ez a polgárok életét nem könnyebbé, hanem nehezebbé teszi.
A társasági adó mértékén nem változtattak, az még szerencsére olyan alacsony mértékű, amilyen alacsony mértékűre még az előző kormány megalkotta. Az egészségügyi járulékon vagy a társadalombiztosítási járulékon formáltak, és örvendetes, hogy 6 százalékkal mérsékelték annak nagyságát, de azt is tudjuk, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulás már némileg rontotta ezt a tehercsökkentést, mert hiszen lényegesen nagyobb mértékben emelkedett az egészségügyi hozzájárulás ebben az évben, mint ami indokolt lett volna, és bevezettek egy új hozzájárulást, ez a százalékos egészségügyi hozzájárulás, ami szintén a vállalkozókat terheli leginkább.
Tehát tulajdonképpen az a 6 százalékos járulékcsökkentés, amiről sokszor beszél a kormányzat, az igazából nem is volt 6 százalékos tehercsökkenés, és ha megnézzük azt, hogy ebben az évben mit lép a kormány, akkor láthatjuk, hogy a társadalombiztosítási járulék további csökkentése nem szerepel a benyújtott törvénycsomagban, viszont szerepel az egészségügyi hozzájárulás növelése. Tehát az idei kedvező folyamatot elkezdi kompenzálni és lerontani. Azért nagyon figyelemre méltó, hogy erre ragadtatta magát a kormányzat, mert a személyi jövedelemadóban - miután már tudják, hogy nagyot hibáztak, és tudják ennek a társadalmi hatását - 2000-re a szükséges kompenzációt, vagy visszakorrigálást mégsem lépi meg a kormányzat, legalábbis erre utaló jelek a benyújtott törvényjavaslatban nincsenek. Mádi képviselő úr a mai vitában ráirányította a figyelmünket arra, hogy itt az adójóváírás felső korlátját kinyitnák, és az egy bizonyos meghatározott körnek azért egyfajta visszakorrigálást jelentene, de összességében azért úgy gondolom, hogy a nagyon kedvezőtlen '99-es hatásokat nem akarja csökkenteni.
Tehát ez volt '99-ben. És akkor a választópolgár joggal várhatja el most itt az új év küszöbén, hogy akkor most tényleg be fog következni az, amit a kormány ígért, tehát be fog következni az az adóteher-mérséklés, ami a kormányprogramból egyenesen kikövetkeztethető.
A kormány megítélésem szerint két alapvető dologra alapította gazdaságpolitikáját, egyrészt arra, hogy az adóterhet jelentősen, radikálisan csökkenti, a másrészt pedig arra, hogy az adóbehajtás körülményeit javítani fogja olyan mértékben, hogy nagyon jelentősen meg fog nőni a behajtható adó a lényegesen szélesebb adóalapból. Úgy érzem, ha ezt a peremfeltételt határozta meg, akkor ez a korábbihoz képest más gazdaságpolitikát jelentene. De nem valósul meg ez a peremfeltétel; ma már tudjuk azt - ahogy erre már utaltam -, hogy semmiféle adóteher-csökkenésre nem lehet számítani.
Arról nem sok információim van, hogy vajon a többletforrások az adóhivatalnál mire vezettek. Egyet láthatunk az adózás rendjéről szóló törvényben és az áfatörvényben: hogy ez a többletforrás olyan hatást nem tudott generálni, mint ami elvárható lett volna, hiszen a két törvényjavaslat arra irányul, hogy az adóhatóság ügyfélkörét leszűkítse, és saját maga számára pedig több időt hagyjon az egyes visszaigénylések elbírálására. Ez meglehetősen nagy ellentmondásban van azzal, hogy megnövekedtek a lehetőségei az ellenőrzésre és a behajtásra.
Visszatérve tehát az eredeti gondolatmenetre, azért is szükséges törvénybe foglalni az adórendszer fejlesztésének fő irányait, mert az állampolgároknak előre kell tervezniük. Tavaly, '98 végén csalódtak, '99-ben megint csalódnak, de most már tudniuk kell azt, hogy akkor merre fog haladni az adórendszer átalakítása.
A kormány már tavaly nagyon erőteljesen hangsúlyozta azt, hogy itt már hároméves előre tervezés történik az ő részéről. Korábban is már igaz volt, hogy nemcsak az adott évet terveztük meg, hanem kitekintettünk 2-3 évre előre, de a kormány, a jelenlegi kormány ezt túlhangsúlyozza, és ha túlhangsúlyozza, akkor számon kell rajta kérni azt, hogy akkor most mit tesz annak érdekében, hogy valóban a polgárok 2-3 évre előre lássák azt, hogy milyen adórendszer veszi körül őket. Ha csak a kormány által benyújtott törvénycsomagot olvassák a polgárok, akkor ebből semmit nem tudnak meg. Tehát nem tudják meg, hogy majd 2001-ben vagy 2002-ben milyen új adórendszer körülményei között dolgozhatnak vagy élhetnek.
Ez a módosító javaslat, amit szabaddemokrata képviselők fogalmaztak meg, esélyt ad az embereknek arra, hogy számolhassanak, ha ezt a parlament elfogadja, és az meg különösen jó lenne, ha ezt kormánypárti képviselők is elfogadnák, mert akkor ez nagy biztonsággal azt jelentené a polgároknak, hogy 2-3 éven belül vagy hosszabb távon sem fog megváltozni az az adókörnyezet, ami befolyásolja a tevékenységüket. Tehát én azt gondolom, hogy szükséges ennek az elfogadása.
A másik kérdéskör pedig, ami szintén ehhez kapcsolódik, hogy rákényszerültek a képviselőtársak arra, hogy megfogalmazzák az adórendszer fejlesztésének az irányait, azaz azt, hogy a kormány nem rendelkezik gazdaságstratégiával. Érdekes módon éppen a mai sajtóban jelent meg a gazdasági miniszter úrnak az a nyilatkozata, hogy nem is érti azokat, akik most gazdaságpolitikai stratégiát kérnek rajta számon. Mert ott van a kormányprogram, és a kormányprogram egyértelműen megmondja azt, hogy mi a kormány gazdaságpolitikája meg gazdaságstratégiája.
Az az érdekes ebben a dologban, hogy ősszel, amikor a költségvetési bizottsági ülésen meghallgattuk Chikán miniszter urat, akkor ő nagyon fontosnak tartotta azt, hogy a kormány kimunkálja gazdaságstratégiáját, le is írja - mert most azt is kifogásolja, hogy miért kell ezt leírni -, és behozza a parlament elé megvitatásra. Ezt ő '99 tavaszára ígérte.
Már jó néhány hónap eltelt azóta, amikorra teljesülnie kellett volna ennek az ígéretnek, és azt látjuk, hogy most elkezdi mosdatni ezt az ígéretét a miniszter, és tulajdonképpen azokat hibáztatja, akik megkövetelik ezt a gazdaságpolitikai stratégiát.
Én azt gondolom, hogy erre elengedhetetlenül szükség lett volna már, mert akkor világosan látjuk, hogy a mostani adótörvénycsomag hogyan illeszkedik be ebbe a gazdaságpolitikai stratégiába. Most ez nincs. Van a szabaddemokraták javaslata, és én azt gondolom, hogy ez persze nem pótolja azt a stratégiát, amit a kormánynak kellene megfogalmazni, de legalább most egy ilyen részstratégiát elfogadhatna a kormányzati többség azzal, ha támogatja ezt a módosító javaslatot.
(12.30)
Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ha ezt elfogadják, akkor kormányprogrammal ellentétes javaslatot nem fogadnak el, hiszen ez teljes mértékben szinkronban van a kormányprogrammal - csak azzal, hogy elfogadják, rákényszerülnek arra, hogy továbbgondolják az egész gazdaságstratégiát, és ezen az alapon, amit itt megfogalmaztak a szabaddemokrata képviselők, most már a kormány egy komplexebb gazdaságpolitikai stratégiát is meg tud alkotni.
Tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket, támogassák azt, hogy beépítésre kerüljön ebbe a törvénycsomagba az adórendszer fejlesztésének a fő iránya. Ha az irányokkal nem értenek egyet, azzal, amit a szabaddemokrata képviselők megfogalmaztak, akkor kapcsolódó módosító javaslatokkal próbálják a saját elgondolásukat belefogalmazni. Most nyílt a pálya, meg lehet mondani, hogy ha nem értenek egyet azzal, amit Bauer képviselő úr és társai megfogalmaztak, akkor önök mit, hogyan gondolnak abban a témában, ami elengedhetetlen vagy feltétlenül kapcsolódik ahhoz a törvénycsomaghoz, amit önök most idehoztak mielénk.
Még egyszer csak azt tudom kérni, kormánypárti képviselőtársaim, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, és gondolkozzanak ennek a továbbfejlesztésén.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
