BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK
BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan módosító indítványról szeretnék most beszélni, amelyet dr. Bóka István, Lasztovicza Jenő és Kovács Ferenc képviselőtársammal adtunk be, és amely a nemzetgazdaság jelentős szegmensének képviselőjét, a bruttó hazai össztermék közel 10 százalékát produkáló idegenforgalmat, azon belül is a belföldi turizmusban részt vevő gazdasági társaságok és vállalkozók érdekeit képviseli. A módosító indítvány nem más, mint az üdülési csekkek adómentes értékhatárának a felemelése az eddigi 10 ezer forintról 20 ezer forintos mértékre.
Ahhoz, hogy mindez a képviselőtársaim számára is világos és érthető legyen, ha megengedik, akkor röviden az egész üdülésicsekk-rendszer, illetve e támogatási forma előzetes folyamatairól és a kialakulásáról mondanék néhány gondolatot.
A rendszerváltozást követő kormány vezette be a belföldi turizmus szociális alapon történő támogatására az üdülésicsekk-rendszer elődjét, az üdülési jegyek rendszerét. Az elképzelés - mármint a belföldi idegenforgalom növekedésének segítése - a polgárok támogatásával egy nagyon időszerű és aktuális kérdés volt, de a hozzá fűzött reményeket, sajnos, abban a formában és abban az időben nem váltotta be. Kezdetben igen népszerű volt, hiszen nagyfokú volt a várakozás a szociális alapú belföldi üdülés támogatására, hiszen ehhez a magyar polgárok már a korábbi időkből is hozzá voltak szokva. De sajnos egy idő után ezen üdülési jegyek értéke olyannyira devalválódott, hogy a felhasználásukhoz nem fűzte őket olyan típusú érdek, hogy ennek az adminisztrációs feladatait vállalva igénybe vegyék ezt a típusú szolgáltatást.
Jellemző adat volt, hogy 1996-ig a támogatott üdülést igénybe vevők közel 50 százaléka a gyógy- és szanatóriumi szolgáltatást biztosító szállodákat kereste fel. Ezt is jelzi az az igény, hogy a társadalom jelentős részében jelentkezett egy, a betegségekből következő rehabilitációs folyamatokat is támogató kezelés ilyen módú támogatással történő igénybevétele. Az üdülési jegyek hátránya volt, hogy azokat - talán nem véletlenül - csak a Hunguest Rt. által kezelt és tulajdonolt szállodaláncban lehetett igénybe venni. Tehát ez nagymértékben korlátozta a felhasználói kört, hiszen nem volt biztosított az ország teljes területén a lakosság lakóhelyének közelében e szolgáltatás igénybevétele. Sajnos, sokszor komoly távolságokat kellett megtenni, ami már az üdülési jegyek bevezetésének időszakában is komoly költségeket rótt a lakosságra.
1993-hoz képest 1997-re, sajnos, az üdülési költségek is jelentősen megnövekedtek. Az egy fő/hétre eső részvételi díj egy ilyen kúrán, illetve szállodai szolgáltatásban két és félszeresére, 8 ezer forintról 20 ezer forintra emelkedett. Ehhez képest, sajnos, az üdülési jegyek értékhatára ezt a változást nem követte. Így a saját hozzájárulás mértéke a '93. évi 4 ezer forintról '97-re már 13 ezer forintra nőtt. Sajnos, ez már olyan kötelezettségvállalást jelentett az állampolgárok részére, hogy ezt a családok jó része, főleg azok, akik a szociális kedvezményezettek körébe tartoznak, már nem tudták igénybe venni, és ilyen módon sajnos erről a jóléti szolgáltatásról is le kellett mondaniuk. Valószínűleg ezekkel az okokkal magyarázható az, hogy folyamatosan csökkent azok száma, akik ezt a szolgáltatást igénybe vették, és így a kezdeti évi 150 ezer főről 1997-re kevesebb mint 120 ezer főre csökkent azok száma, akik az üdülési jegyeket igénybe tudták venni.
Nem volt más választás, mint egy újfajta támogatási forma után kellett nézni, amely a kor igényeihez és szelleméhez jobban alkalmazkodik, és amely rugalmasan, a rászorult réteg számára is elérhető módon vehető igénybe. Ezért a kormány akkori döntése értelmében 1998. január 5-ével sor került az üdülési csekkek bevezetésére, amelyek a mai napig is használatosak, és amelyeket a mai napig is a belföldi idegenforgalomban fizetési eszközként lehet felhasználni. Az üdülési csekkeket a munkáltatók, az érdekvédelmi szervezetek, egyéb jogi személyek, illetve az szja-törvény által meghatározott egyéni vállalkozói kör vásárolhatja alkalmazottai részére.
Az szja-törvény értelmében a névre szóló üdülési csekk természetbeni juttatásnak minősül, melyet a kifizetőhely kizárólag a csekken megnevezett magánszemély részére fogadhat el, és amelynek 50 százalékát magának a magánszemélynek kell állnia, kvázi az üdülési csekk értékének a feléért tudja azt a munkáltatótól megvásárolni. Ennek az adómentes értékhatára ebben az évben még 10 ezer forint, amit mi feltétlenül szeretnénk a következő évtől 20 ezer forintra felemelni.
Az emelés indoka nagyjából azonos, illetve hasonló ahhoz a problémakörhöz, amely az üdülési jegyek elértéktelenedését és felhasználási körének jelentős csökkenését okozták az előző időszakban. Ezen új fizetési forma bevezetése sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt az előzetes tervek és az előzetes kalkulációk sejtették. A költségvetésben biztosított 5 milliárdos keret ellenére 1998-ban csak 1,7 milliárd forintnyi összeget használtak fel ebből, ennyi jegyet vásároltak meg akkor a munkáltatók, illetve ennek a teljes felhasználása még abban az évben nem is történt meg, hiszen azt tudni való, hogy az üdülési csekkek felhasználása a megvásárlást követő egy éven belül lehet esedékes.
Sajnos, ezek a kedvezőtlen előjelek azt eredményezték, hogy az 1999. évi költségvetésben a felhasználható keret összege 5 milliárd forintról 2,5 milliárd forintra csökkent, ami a mostani mutató alapján azt igazolja, hogy a mostani kormánynak egy jól számított, előre jól megfontolt döntése volt, hiszen az I-VIII. havi felhasználási adatok azt mutatják, hogy 1999-ben nagyjából 2,3-2,4 milliárd forint értékű felhasználás várható az üdülési csekkek területén.
Mégis miért rendkívül fontos az, hogy ennek az adómentes értékhatára 10 ezer forintról 20 ezer forintra növekedjék? A szolgáltatások árai a korábbi időszaknak megfelelően a jelen idő alatt is emelkedtek, ezért ma egy család számára körülbelül egy tervezhető ötnapos, belföldi szállodákban eltöltött pihenőidőszak költségei 80 ezer forintra tehetők. Ha azt nézzük, hogy 10 ezer forint ennek a felső értékhatára, és két kereső személyt veszünk figyelembe egy családnál, akik a munkáltatójuktól ezt a szociális támogatási lehetőséget igénybe veszik, akkor ez mindösszesen az egynegyedét teszi ki a tényleges költségeknek.
Ha a módosító javaslatunknak megfelelően ezt sikerül a duplájára emelni, akkor ez azt jelentené, hogy a család üdülési költségeinek a fele egy ilyen szociálisan támogatott, a munkáltatók számára pedig járulékmentesen biztosítható üdülésicsekk-utalvánnyal biztosítható, amely természetesen fizetőeszközként használható fel a gazdaságban.
Ennek a pótlólagos pozitív hatása az is, hogy ezeknek a felhasználása jól nyomon követhető, adminisztrációs rendszere a korábbi üdülési jegyekhez képest viszonylag egyszerű, és az idegenforgalomban amúgy is oly sokszor emlegetett szürke-, illetve feketegazdaság visszaszorítását segíti elő, hiszen azoknak az elfogadóhelyeknek, amelyek fizetési eszközként fogadják el ezt az üdülési csekket, ezt nyilvántartásba kell venniük, ezt szerepeltetni kell a könyvelésükben, és az ebből keletkező jövedelmeik egészen biztos, hogy az adózott jövedelmek körébe fognak tartozni.
Amikor azt a vitát folytatjuk, hogy ennek az üdülési csekknek vajon az a kedvezményezetti része, amely a költségként való elszámolásból eredően a társasági nyereségadó alól való kivonását jelenti ennek az összegnek, hogyan térül meg a másik oldalon, akkor erre nagyon egyszerű képletet tudunk ajánlani.
(17.30)
Hiszen éppen abból eredően, hogy ez nyilvánvaló és jól nyomon követhető jövedelmet jelent azoknak a társas vállalkozásoknak, illetve egyéni vállalkozásoknak a részére, ahol ezeket beváltják, ott ezen szolgáltatások után áfafizetés fog megjelenni, amely a költségvetés számára bevételi forrásokat jelent. Erre lehet azt mondani, hogy ezek a bevételi források egyébként is képződtek volna, de éppen az előzőekben elmondottak figyelembevételével - azt gondolom -, hogy ez mindenképpen a gazdaság megtisztulását elősegítő folyamatot fog indukálni, és ennek a hatásai az áfa-befizetési oldalon mindenképpen pozitívak lesznek a költségvetés számára.
A kezemben van az Állami Számvevőszék jelentése, amelyet 1999 májusában adott ki, és amelyben a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak juttatott állami pénzeszközök felhasználásának és működtetésének az ellenőrzését végezte. Mint tudjuk, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány az, amely ezeket az üdülési csekkeket kibocsátja. Az ÁSZ-vizsgálat is maximálisan alátámasztja azt a véleményünket, ami a Pénzügyminisztérium, illetve az állami költségvetés bevételei szempontjából pozitív szaldót tartalmaz az üdülési csekkek figyelembevételével. Itt ugyan az 1998-as időszakra vonatkozik ez a jelentés, de ezeket gyakorlatilag a mostani időszak folyamatainak az értékeléséhez maximálisan lehet hasznosítani. Itt az I-VIII. hónapi felhasználások tekintetében jól látható az, hogy üdülési csekkvásárlás történt 1 milliárd 348 millió forint értékben, amelyből a Nemzeti Üdülési Alapítvány 862 millió forint értékű üdülési csekket bocsátott ki. Ebből a gazdasági társaságok, illetve a magánvállalkozók mindössze 333 millió forintnyi csekket vásároltak, a többi a költségvetési szervek, illetve maga a Nemzeti Üdülési Alapítvány által nyújtott jótékonysági szolgáltatások körébe tartozott.
A beváltott csekkek értéke 1 milliárd 30 millió forint volt, viszont a csekkel fizetett szolgáltatások értéke több mint 1,5 milliárd forint. Tehát ez azt jelenti, hogy az üdülési csekkekkel együtt párosul egy többletbevétel, amely a privátszférából származik. Nyilvánvaló az, ahogyan elmondtam, amikor az igénybevevők elmennek, és beváltják ezt a típusú fizetési eszközt az üdülési szolgáltatások megváltásáért, akkor ez nem elegendő azoknak a szolgáltatásoknak a finanszírozására - és többletforrásra van szükség -, amelyeket a privát személyek, akár maga a család a saját költségvetéséből finanszíroz.
Tehát egyrészt forgalomtöbbletet eredményez a hazai turizmusban, amely a példa alapján közel 0,5 milliárd forint, másrészt pedig az áfa alá tartozó jövedelem körét megnöveli, és így az 1,5 milliárd forintra kell számítanunk azt az áfabefizetést, amit a költségvetés elszámolhat. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés 333 millió forintra jutó társasági nyereségadó-vesztesége mindössze 30 millió forint, hiszen ahogyan az elején elmondtam, az üdülési csekkek csak 50 százalékban jelentenek támogatást a munkaadóktól, 50 százalékát magának a munkavállalónak kell fizetnie. Tehát 30 millió forintos társaságiadó-kiesés mellett 164 millió forintos plusz adóbevételt jelent a költségvetés számára, ennek a szaldója pedig 134 millió forint.
Ezeket a számokat könnyű átkonvertálni a mai viszonyokra. Ami az eddigi adatokat illeti, az 1999. évi tényszámok tekintetében, szintén I-VIII. havi arányokat figyelembe véve, 51,6 millió forintnyi társaságiadó-kiesés mellett 268 millió forintos adóbevételt jelent. Tehát az egyenleg 230 millió forint pozitívumot jelez. Ha az értékhatár növekedésével a 2000. évre prognosztizáljuk azt a bevételi többletet, amit a magasabb adómentes határ által biztosított növekedés eredményez, akkor a költségvetés egyenlege, számítva azt, hogy az üdülési csekkvásárlásból a társas cégek és a magánvállalkozások vásárlási aránya nem romlik, hanem még esetleg javul az eddigi állapothoz képest, akkor is közel 200 millió forintos többletet eredményezhet a költségvetés számára, tehát semmiképpen nem lesz ennek negatív hatása a mi álláspontunk és a mi véleményünk szerint. Ami egyrészt az állami számvevőszéki jelentésből is kiderül, és ez is alátámasztja a mi elképzeléseinket, másrészt a Növekedéskutató Intézet adatait figyelembe véve jól látható az, hogy az üdülési csekkek forgalma a következő években jelentős emelkedésbe fog átcsapni. A kezdeti, viszonylag mérsékelt nagyságú bevezetési mennyiség, ami sajnos, szerintem marketingproblémákra vezethető vissza, előbb-utóbb megszűnik, és a mostani, 1999. évben nyújtott - szerintem sokkal jobb, sokkal összeszedettebb, és a Magyar Turizmus Részvénytársaság által koordinált - marketingtevékenység következtében körülbelül 2002-re elérheti azt az 5 milliárd forintos szintet, amit 1998-ban prognosztizáltak. Tehát ez a belföldi turizmus számára mindenképpen komoly, meghatározó tényezőt jelent. Ez azért is rendkívül fontos, hiszen ha ismerjük azt, hogy Európa-szerte milyen óriási és kíméletlen verseny folyik az idegenforgalmi piacon, ha látjuk azt, hogy ebben az évben a több mint 3 milliárd forintos külföldi országimázs és a belföldi idegenforgalom marketingjére fordított költségeket figyelembe véve igen komoly ráfordítás mellett sem tudtuk a külföldi vendégszámot jelentősen növelni, ezzel azonban Európában igen előkelő helyen állunk. Tekintve az ország devizabevételeit, ha körülbelül még az 1990-es évekre a háború negatív hatásai ellenére is a közel 2,5 milliárd dolláros bevételt produkálni tudja ez a szektor, akkor nagyon fontos az, hogy segítsük az idegenforgalom területén dolgozó társaságokat és magánszemélyeket abban, hogy ne csak a külföldi vendégéjszakák növelésével, hanem végre az alapvető fontosságú és döntően meghatározó belföldi idegenforgalom növekedésével számolhassanak.
Azt gondolom, hogy ennek a módosító javaslatnak az elfogadásával nem vállalunk olyan kockázatot, ami nem érné meg azt, hogy az idegenforgalom komoly multiplikátor hatásait is figyelembe véve, amely az átlag gazdasági mutatókhoz képest is jóval magasabb, mintegy kettes szorzóval számítható többletbevételi hatásokat tartalmaz, ne adjuk meg azt a lehetőséget, hogy az e területen tevékenykedők megélhetését elősegítsük és jobbra fordítsuk, különösen azt figyelembe véve, hogy az idegenforgalom területén jelentős mennyiségben vannak jelen azok a kis- és középvállalkozók, akiknek a támogatását kormányunk a kormányprogramban és most a törvényalkotás szellemében is mindenben segíteni kívánja.
Tehát még egyszer kérem a tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy ezt a módosító indítványunkat támogassák, és ha nem csak az idegenforgalom gazdasági eredményeit vesszük figyelembe, hanem azt a szintén pozitívan értékelhető hatást, ami az üdülési csekkekkel járó szociális támogatást is alapul veszi, és ha figyelembe vesszük továbbá azt, hogy az igénybe vevők között igen magas az inaktív lakosság aránya, a nyugdíjasoknak és azoknak, akiknek betegségei miatt a rehabilitációs folyamatokban való részvételük alapvető fontosságú, akkor ezt nem csak gazdasági alapon, hanem emócionális alapon is maximálisan alá tudjuk támasztani. Tehát még egyszer mondom, nem olyan különleges a kérésünk, amely túlzott kockázatot rejtene magában, viszont azt hiszem, a társadalmi hatása a gazdasági hatása mellett is rendkívül komoly lenne. Ez ebben a helyzetben nagyon komolyan mérlegelendő tényező. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)
