CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF
CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Révész Máriusznak, nem oldja meg az én javaslatom sem ezt a problémát, de az övé sem. A dologra ugyanis tényleg az a megoldás, hogy vagy teljesen megszűnik az adójóváírás, vagy a végtelenségig kiterjesztődik, de a realitásokat ismerve tudjuk, hogy egyik sem megy. De azért ez az 1 millió 200 ezres határra való kiterjeszkedés nem egy képtelen ötlet, újra meg újra mindenhol felbukkan, és nemcsak azért, mert a havi 100 ezer kerek összeg és jól kezelhető, hanem a szisztéma folytatható is, hiszen ezeket az értékeket a jövőben úgy lehet valorizálni, hogy a kerekített inflációs rátával feljebb emelem, 2001-2002-ben és a többi tovább emelem, és akkor ez kezelhető mindaddig, amíg egyáltalán ez a technika létezik. Azt gondolom, hogy erre szükség van, és viszonylag egyszerűen, a munkavállalók számára is jól követhetően oldható meg.
Egyébként ez a lejtős pszichológia - amit én értek, hogy majd fokozatosan fut ki - nem jobb megoldás a függőlegesnél, hanem szerintem rosszabb, mert a hátrány hamarabb éri el a rétegeket, mint az én javaslatomban, kevesebbeknek segít, többeknek hátrányos. Ha már a lejtőnél vagyunk, akkor jobb lenne 1 millió 200 ezer után kezdeni, de azt kijelentem, hogy a kormány beterjesztett javaslatánál minden jobb javaslatot fogok támogatni, akármelyiket is, amelyik egy kicsit segít pedagógus kollégáinkon, azokon a munkásokon, akik e körül keresnek, és a tisztviselőkön, mert erről van szó. Esküszöm, hogy ez nem akkora összeg a költségvetésben, hogy itt nem áldozatot, hanem görcsöt oldani ne volna érdemes. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Köszönöm.
