DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE
DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adók módosítása kapcsán a 72., a 127., a 129., a 132. és a 133. módosító indítványról szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Figyelembe véve azt, hogy képviselőtársaim már több dolgot elmondtak, így a bor jövedéki adójával kapcsolatos módosító indítványomhoz csupán néhány gondolatot szeretnék hozzátenni.
Jóllehet itt az adómértékekről vitatkozunk elsősorban, de úgy gondolom, azon képviselőtársaknak van igaza, akik ennek kapcsán elsősorban azt firtatják, miképpen lehet a szőlőtermelőkkel, a borelőállítókkal ezt a törvénymódosítást elfogadtatni, hisz egyértelműen kitapintható az, hogy ebben a körben rendkívüli félelmeket váltott ki a jövedékiadó-törvény bevezetése. Ez valószínű, hogy a különböző hamisítások, olaj- és egyéb ügyletek kapcsán a vám- és pénzügyőrség fellépésének a következménye, de a saját gyerekkoromból is emlékszem még azokra az időkre, amikor ilyen hosszú szuronyokkal megjelentek a pénzügyőrök, és szurkálták az szalma- és szénakazlakat, keresve a hordókat, és önkéntelenül az idősek fejében ez a kép tárul fel.
Úgy gondolom, a rendszer bevezetése kapcsán nagyon körültekintően kellene eljárni, és figyelembe venni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a mezőgazdasági termelők regisztrációs rendszerének 1999. évi bevezetése jelentett. Képviselőtársaim is tudják, hogy itt lényegesen nagyobb számú regisztrációra számítottunk. Az én információim szerint 170-180 ezer azon mezőgazdasági termelők száma, akik hajlandók voltak magukat regisztráltatni, annak ellenére, hogy az agrártámogatások döntő többségéhez csak azok a termelők tudnak hozzájutni, akik ezen regisztrációjuknak eleget tettek. Úgy gondolom, és ez azt mutatja, hogy figyelembe véve a közel 1 millió kiadott őstermelői igazolványt, a termelők egy nagyon jelentős része fél az ilyen típusú rendszerektől, ezért egy ilyen új rendszer elfogadtatása kapcsán meggyőződésem, hogy egy alacsonyabb adómérték tekintetében sokkal inkább lehet fehéríteni a gazdaságot és szélesíteni az adóalapot. Ennek következtében én is egyetértek azokkal a módosító indítványokkal, amelyek a bor 10 forint/liter jövedéki adót magasnak tartják. Én magam 6 forintos adómértékre tettem javaslatot, de természetesen egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik ezt 5 forintban kívánják meghatározni.
A gázolaj jövedéki adó vonatkozásában valorizálás történik, a jövedéki adó 7 százalékos emelése következik be, amely ugye elég érzékenyen érinti a mezőgazdasági termelőket, főleg a mostani jövedelmi helyzetben. E tárgykörben én a kedvezményezett kör bővítéséről, a mértékről és a visszaigénylési eljárásról szeretnék néhány gondolatot elmondani, ebben a sorrendben.
A kedvezményezett kör bővítése már elég komoly vitákat váltott ki. Ennek az indokoltságát azzal szeretném alátámasztani, hogy az egyenlő elbírálás elve a gazdaságban rendkívül fontos szempont, és emlékeim szerint amikor a szarvasmarhatartók bekerültek ebbe a körbe, történt egy olyan ígérvény, melyet lépcsőzetesen lehet bevezetni, és a többi fontos állattenyésztési ágazatra is ki kell ezt terjeszteni. Azért mondom, mert helytelen az a megközelítés, amikor maga a kormány adminisztratív eszközökkel hoz olyan intézkedéseket, hogy egyik ágazatot a másik elé helyezi, tehát az egyik ágazat jövedelmezőségét javítja a másik rovására. Meggyőződésem, hogy ezt elsősorban a piacnak kell elvégeznie, illetve figyelembe véve az agrártámogatási rendszert, ami Európában és az egész világban elterjedt, itt egy korrekt és következetes agrártámogatási rendszert kellene alkalmazni. Ezért én támogatom azt, hogy a szarvasmarhatartás gázolaj jövedékiadó-visszatérítése mellé a sertés és a vágócsirke támogatása is bekerüljön. Ezek a mértékek véleményem szerint nem magasak. A sertéságazatban 15 liter vágósertésenként évente, illetve anyakoca esetében 50 liter darab per év nagyságú, a húscsirke-ágazatban pedig 0,2 liter per 1 kilogramm vágócsirkére vetítve.
(16.10)
Úgy gondolom, hogy azok az érvek, melyek szerint a növénytermesztők kapnak gázolaj jövedékiadó-visszatérítést - és akkor felesleges az állattartóknál is bevezetni ezt a rendszert -, nem helytállóak, amiatt, hisz itt elég jelentős a specializáció a mezőgazdaságban; van, aki csak növénytermesztéssel foglalkozik, van, aki állattartással, és természetesen vegyes is a kép. Én úgy gondolom, hogy minden ágazatnak jövedelmezőségét meg kell teremteni, és egyik ágazat felé sem kell hamis képet sugallni. Magyarországon úgyis elég jelentős mértékben torzítja a piaci értékrendet a kinyílt agrárolló, tehát rendkívül nehezen igazodnak el a termelők, hogy a termelésüket milyen irányba fejlesszék, figyelembe véve akár az 1980. évi értékrendet, akár előtérbe helyezve az európai uniós országokban szokásos értékrendet. Tehát én mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy ez a kör bővüljön.
A következő dolog a mérték. Ugye, amikor bevezették a mezőgazdasági termelők körében ezt a visszatérítést, nemcsak azzal indokolták, hogy az európai uniós országokban ez egy bevett gyakorlat, hanem azzal is, hogy a mezőgazdaságban elhasznált gázolaj döntő mértékben nem a közutakon kerül felhasználásra, hanem, ugye, például ha egy tipikus mezőgazdasági gépet, egy gabonakombájnt veszünk, az 95-98 százalékban a szántóföldön használja el a gázolajat, így teljesen indokolatlan lenne a gázolajban lévő Útalap-adóját ezekre a berendezésekre kivetni.
Tehát úgy gondolom, hogy ez az indok, illetve az Európai Unió gyakorlatában érvényes mérték, illetve még azt is szeretném idetenni harmadikként, hogy az ilyen típusú normatív támogatásokat igazságosnak tartom, és a termelők szempontjából sokkal könnyebben megszerezhetőnek, mint különböző pályázatos rendszereket, ezért a jelenleg törvényben rögzített 65,6 százalékos mérték felemelését javaslom, és módosító indítványunkban 80 százalékos mértékre teszünk javaslatot. Ez egyébként a támogatási mértékek növelésének, az agrárfejlesztési törvény szerinti elvek betartásának is megfelel ez a tendencia.
A következő ilyen kérdés, és utolsóként, a visszaigénylési eljárással kapcsolatban szeretném elmondani a véleményemet. Itt elsősorban, ugye, a 30 napos visszaigénylési határidő 60 napra történő kitolása irritálja a mezőgazdasági termelőket. Meg lehet érteni, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága feladatköre bővül, most a bor jövedéki termékké történő átalakítása kapcsán, és az ellenőrzési feladata is nagyon jelentős mértékben növekszik, ezért félő, hogy bizonyos kampányidőszakokban valóban összetorlódnak a kérelmek, és nem tud eleget tenni a dolognak, de úgy gondolom, hogy ez csak az érem egyik oldala.
A másik az, hogy második éve vezették be ezt a rendszert, ugye, hogy jövedéki adóként térítik vissza a mezőgazdasági termelők számára ezt az adónemet. Én úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje felülvizsgálni azt, hogy miképpen vált be ez az eljárási rend, jó-e az, amit a vám- és pénzügyőrség csinál. Megítélésem szerint rendkívül sok ellentmondás van benne. Előnyös természetesen számukra az, hogy a mezőgazdasági termelőknek be kell nyújtani a valódi számláikat, és ezen keresztül a gázolaj-forgalmazókat is közvetve tudják ellenőrizni, hogy legális módon értékesítik-e az üzemanyagokat.
Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők vonatkozásában én rendkívül torznak tartom a rendszert amiatt is, amit korábban már említettem a bor jövedéki adójánál, hogy ez évben bevezetésre került egy alapregisztrációs rendszer a mezőgazdasági termelőknél. E rendszer bevezetésének az volt az indoka, hogy ezáltal a többi támogatási nemnél lényegesen csökkenteni lehet a bürokráciát, egyszerűsíteni lehet az eljárást.
Én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt lenne az ideje, hogy a gázolaj jövedékiadó-visszatérítésnél is megtegyük ezt, ugyanis meglehetősen nagy mosolyt fakaszt a gazdák arcán az, amikor a vám- és pénzügyőr kimegy a föld szélére, és munkaműveletenként próbálja ellenőrizni, hogy az egyébként éves szinten - például szántóföldi növénytermesztésben 90 literben meghatározott visszaigénylési lehetőséget -, milyen munkaművelettel igazolja a termelő. Lehet, hogy ez az ősszel történik meg, és a tavaszi munkaműveleteket már képtelen is ellenőrizni.
Ugyanehhez kapcsolódik, hogy a táblaméret nagyságát - ugye, olyan típusú műszerei nincsenek -, megállapítani szabad szemmel, hogy egy adott tábla 12 vagy 17 hektár, szintén mosolyt fakasztó. Úgy gondolom, hogy sok embernek ad munkát, és sok költségfelhasználást jelent, ami felesleges pénzkidobás, ilyen tekintetben szerintem itt a normatív támogatás elvét kellene alkalmazni, és a mezőgazdasági termelőknek, akárcsak Nyugat-Európában, egy komplex igénylési lapon lehetne ehhez hozzájutni. Természetesen semmi kifogásom az ellen, hogy ellenőrizzék, hogy az illető valóban tényleges mezőgazdasági termelési tevékenységet végez-e, de ezek az eljárási rendek elfogadhatatlanok. A nyugat-európai országokban légi fényképezéssel állapítják meg a táblákat, és a regisztrációhoz kapcsolódóan rögzítik és ellenőrzik, hogy melyik gazdálkodó melyik táblát műveli, elő se fordulhat, hogy kétszer ugyanarra a táblára bármit is vissza tudnak igényelni, hisz egyazon adatbázisban göngyölítik ezeket a rendszereket, és több száz vám- és pénzügyőr munkáját lehetne megspórolni, és természetesen a költségvetésnek is jelentős kiadási könnyítést jelentene.
Kérem a képviselőtársaimat, hogy az általam felhozott indokokat fontolják meg, és támogassák a módosító javaslatokat.
Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)
