DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR
DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A jövedékiadó-törvény módosítását célzó törvényjavaslathoz több képviselőtársammal több ponton nyújtottam be módosító indítványt; se alkalmam, se időm, se, azt gondolom, lehetőség nincs, hogy mindegyikre kitérjek. Ezért szeretném jelezni, hogy a hozzászólásomban érinteni kívánom a 71., a 89., a 97. és a 98., valamint a 126-134. ajánlási pontokig terjedő indítványokat. Az egyikről rövidebben, a másikról talán kicsit hosszabban beszélnék.
Lényegében a jövedékiadó-törvény a borról, a cigarettáról, illetőleg az agrárgazdaságot illetően az üzemanyag-fogyasztási adó visszatérítéséről szól. A 71. ajánlási pontban több mint 20 országgyűlési képviselő - és ha jól listáztam össze, ez a 20 országgyűlési képviselő a frakcióval rendelkező pártokat illetően legalább 5 frakcióból került ki - nyújtotta be azt a módosító javaslatot, amelyet ismereteim szerint a kormány nem támogatott. Ez arról szól, hogy a jövedéki adó ne 10, hanem legfeljebb 5 forint legyen. Én mindenképpen megfontolandónak tartom azokat az érveket, amelyek már eddig is ez ügyben elhangzottak, de nagyon határozottan rá szeretném irányítani a figyelmet arra az összefüggésre, amelyet Herczog Edit képviselőtársnőm egy kétperces hozzászólásában mondott - nincs értelme strucc módjára a homokba dugni a fejünket, és a magyar gazdákkal az EU köntösébe vagy takarójába burkolózva lenyeletni a békát. Azt gondolom, hogy tisztességesen és tisztán kell beszélni az emberekkel.
Látni kell, hogy a magyarországi agrárgazdaság és az ebben termelőként részt vevő emberek számára összességében az Európai Unióhoz való csatlakozás előnyökkel járhat, de ehhez sok mindent másként kell csinálni, de ennek nem feltétlenül velejárója, hogy a jövedéki adóval - ahogy a kormány nagyságrendje a beterjesztés szerint jelenthetné - agyonverjük őket. Tiszteletben kell tartani azokat a változtatási kényszereket, azt a tanulási folyamatot, amelyet minden gazdának végig kell járnia, ez valóban EU-kényszer, de az, hogy 10 forint legyen a bor jövedéki adója, az nem. A Magyar Szocialista Párt ezen indítványt - egymástól egyébként függetlenül - aláíró csoportjai mindenképpen azon az állásponton vannak, hogy nem szabad a magyar borosgazdákat adóterhekkel tovább sújtani.
A 89. sorszámú ajánlási pont foglalkozik azzal, hogy vajon az eddig zárjegyre felépített technika mennyiben helytálló a bor esetében. Személyes tapasztalatom szerint egyébként azokban az országokban is, ahol mondjuk zárjegy van, ennek rendkívül gusztusos technikáit is ki tudták találni, nem feltétlenül azt a kifejezetten rondát, ami Magyarországon bizonyos termékeken előfordul. A bor esetében is természetesen meg lehet találni azokat a fogásokat, amelyekkel ezt a nem túl szép, de rendkívül fontos dolgot, a zárjegyet el lehet helyezni a palackos csomagoláson.
(14.40)
Ugyanakkor mégis azt gondolom és azt gondoltuk képviselőtársaimmal, amikor benyújtottuk a 89. indítványt, hogy tiszteletben kellene tartani azokat a technikai lehetőségeket és azokat, az érdekeltek számára akár az esztétikum szempontjait is figyelembe vevő javaslatokat, amelyek amellett szólnak, hogyha a bor bekerül a jövedéki termékkörbe, akkor ne csak kizárólag a papíros technika, hanem valamilyen más, például az itt javasolt kapszulás technika is alkalmazható legyen.
Végső soron ezen javaslatunkról, amikor szavazásra kerül sor, a Ház kénytelen lesz állást foglalni, mégis javaslom mind a kormány képviselőinek, mind pedig képviselőtársaimnak, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy minek erőltetünk olyan technikákat, amelyek ellen igazából az érdekeltek tiltakoznak. Ha ez a tiltakozás nem jár adószempontból a garanciális ügyek hátrányával, akkor miért erőlködünk? A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is inkább a kapszulás technikát tekinti jobbnak, megfelelőbbnek; azt gondolom, ha már úgyis változtatások előtt állnak, legalább ezekben az ügyekben a szempontjaikra nagyobb tekintettel kellene lenni.
A következő két indítványra azért szeretném felhívni a figyelmet, mert mind ez ideig nem derült ki a számomra, és azt gondolom, képviselőtársaim számára sem, hogy vajon mi is az előterjesztő álláspontja. Ez pedig a cigaretta jövedéki adója. A kormány két változatban terjesztette be, én személyesen a 98. sorszámon szereplő ajánlási pont egyik aláírója vagyok. Tagja vagyok a mezőgazdasági bizottságnak, amelyik viszont elfogadta a 97-est. Miközben a 98. javaslattal kapcsolatosan a kormány álláspontja az volt, hogy nem ért egyet vele, ebből az következett, mintha az A-változattal értene egyet. De amikor megkérdeztük a kormány képviselőjét, akkor kiderült, hogy még nem döntötte el, az A-, vagy a B-verzió az, amit támogatna.
Ehhez képest a mezőgazdasági bizottság persze elfogadta a 97. sorszámon benyújtott bizottsági indítványt, ami, ha alaposan megnézzük, jó döntés volt, hiszen végül is összedolgozta a 98. sorszámon elvetett javaslatot azzal az általános gondolattal, hogy 2000. január 1-jével fog életbe lépni ez a változás. Mindenképpen kérem, hogy itt is vegyék figyelembe azt az egyszerű összefüggést, hogy a cigarettagyártással alapanyag-termelőként, feldolgozóként, gyártóként foglalkozók gyakorlatilag egybehangzóan a kormány B-változatának az elfogadását tudnák és tudják támogatni.
Az utolsó témám a gázolaj-adótartalom visszatérítésére vonatkozó indítványok sora. Több képviselőtársam is nyújtott be javaslatot. Azt hiszem, lényegében valamikor és valahol rendet kell tennünk a benyújtott indítványok között. Talán önmagában egyik sem alkalmas mindazokra a célokra, amelyekre ezt a passzust igazából alkalmazni kellene. Mert ahogy azt Zsikla képviselőtársam is elmondta, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a magyar agrártermelőknek az Európai Unióhoz mért támogatottsági hátrányát csökkenteni kell.
Erről a passzusról, erről a rendelkezésről akkortájt, amikor még más összetételű Országgyűlés volt, a megfelelő szervekkel folytatott egyeztetés során ki is alakult egy menetrend. Ennek a menetrendnek az induló állapota volt éppen az a '97-es állapot; és a megcélzott, az említett, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényből idézett rendelkezésnek megfelelő végpontja pedig az volt, hogy a magyar agrárgazdaság valamennyi ágazata teljes körű visszatérítésben részesüljön.
Nagyon egyetértek Zsikla úr értékelésével, hogy bizony ez a mostani törvénymódosítás mintha nem lépés, hanem az egyébként előrehaladt mozgólépcső követése lenne mindössze, s nem arról van szó, hogy a mozgólépcsőn haladnánk előre. Ha így nézzük a dolgot, akkor valószínűleg azok az indítványok a megfelelőek, amelyek e vonatkozásban legalább a 80 százalékos mértéket jelenítik meg. De egyáltalán nem tudnék elzárkózni attól a javaslattól sem, amelyik úgy gondolja, hogy ezt a lépést lépjük meg 100 százalékban. Nyilván vannak olyan szempontok, amelyeket a kormánynak kell alapvetően mérlegelnie. Az egyik benyújtott javaslat olyan kompromisszumot mutat fel, hogy most lépjünk 100 százalékot, de maradjon csak az a kör, amelyik jelenleg is benne van. Nyilván ezt csak akkor szabad meglépni, ha a ma még benn nem lévő ágazatok mondjuk a következő esztendőben ugyanezt a mértékű támogatást megkapják.
Egy másik verzió - és ezt, ha csak 80 százalékig lépünk előre, mindenképpen nagyon fontosnak tartanám meglépni -: akkor hozzuk be a mezőgazdaság nemzetgazdasági ágának olyan ágazatait, alágait is, amelyek eddig nem szerepeltek a visszatérítendő körben.
Itt szeretnék még két megjegyzést tenni. Az egyik a visszatérítés időpontja. Azt gondolom, hogy ugyan a kormánypártok egymással huzakodnak, hogy szabad-e, kell-e az agrárgazdaság szereplőit támogatni, de engedjék meg, hogy talán elfogultan azt mondjam: azoknak van igaza, akik azt állítják, hogy szükséges támogatni.
Ez a támogatás persze egy olyan számháborúban, ami most zajlik, értelmezhető úgy is, hogy most akkor 413, 500 - az emberek számára ezek átláthatatlan számok, nem ez az érdekes! Sokkal inkább érdekes azonban az, hogyha van egy adókedvezményük, akkor milyen gyorsasággal tudnak hozzájutni. Tehát ha valóban támogatni akarják, akkor az adott esetben gesztus értékűnek is tekinthető ügyek legalább annyi súlyt jelentenek, mint az ezekkel a számokkal való dobálózás. Ebből pedig az következik, hogyha támogatni akarják, és kérem, hogy akarják támogatni, akkor semmilyen körülmények között ne tegyék meg azt a lépést, amit a kormány-előterjesztés tartalmaz, hogy 60 napot adnak önmaguk számára annak érdekében, hogy majd ennyi idő múlva térítsék vissza a gazdákat megillető összegeket. Maradjunk meg a 30 napnál! Mivel a kormány más állásponton volt, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy azokat a módosító javaslatokat támogassák, amelyek a 30 napra való visszaállítást tűzték célul!
Az utolsó megjegyzéscsokrom, még ehhez a témához illeszkedően, a következő: közismert, hogy a gazdák képviselői, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője, személyesen a miniszter úr, aláírtak egy megállapodást. Ebben a megállapodásban - amiről sajnos már most el lehet mondani, hogy bizony nem minden elemét tartja be még maga az aláíró miniszter sem - egy újabb pont veszélyét látom. Mert ebben a megállapodásban szerepel többek között az is, hogy a gázolaj-adótartalom visszatérítése körében az 1999. évben, a természeti csapások által elszenvedett többletköltségeik kompenzálása érdekében, mint az üzemanyag-fogyasztásból, ami ugye adóbevétellel járt az állam számára, származó adóbevétel-többletet, vagy ebből valamennyit visszajuttatnak a gazdákhoz.
(14.50)
Azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes és jogos igény, hogy az állam és a kormány ne próbáljon hasznot húzni mások gondjából-bajából, mert ha nem lett volna ez a természeti csapás, akkor nem kellett volna annyi üzemórában és olyan kritikus körülmények között a gépeket működtetni, adott esetben nem pusztán a saját termésük megvédése, hanem a falu megvédése érdekében is. Ha ez így van, márpedig azt gondolom, hogy így van, akkor mindenképpen megfontolandó az a több képviselőtársam által más-más formában kezdeményezett javaslat, illetőleg annak az elfogadása, hogy bizony ezt a 1999. évi többletfelhasználást vissza kelljen téríteni.
De ennél is indokolt továbbmenni. Kívánom, hogy hosszú-hosszú évekre felejtsük el, hogy ilyen természeti csapásokkal van dolgunk, de Isten és a természet kezében vagyunk, bármikor bekövetkezhet ugyanez. Ha tudjuk, látjuk, hogy ilyen van, akkor helyénvaló lenne egy törvénymódosításkor erre a jövőben bekövetkező lehetőségre is figyelemmel már eleve a szabályokat úgy alakítani, hogy ilyen helyzetekben az ilyen többletfelhasználás is visszatérítésre kerülhessen.
Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Nagyon köszönöm a figyelmüket, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy amikor ezekben a pontokban szavaznak, mindig gondoljanak arra, hogy aki itt ül országgyűlési képviselőként, annak a kezében, leginkább ebben az országban, a gazdák élete van. Kérem, vigyázzanak rájuk!
Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)
