FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásomat két részre szeretném bontani. Az egyik része a nem borral foglalkozó rész a jövedéki javaslatokon belül. Ezzel kezdeném, majd rátérnék a borral foglalkozó jövedéki adójavaslatokra. A módosító indítványok kapcsán elég sok indítványom volt, amelyekben részben beláttam, hogy nem úgy működik, ahogy gondoltam, ezért visszavontam, illetve átdolgozva újra be fogom adni ezeket kapcsolódó módosító javaslatként.
Rögtön a borpárlat, a gyümölcspálinka adójának kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Jelen esetben a kormány két adókulccsal terjesztette elő, a gyümölcspálinkára 1232 forint/hektorliterfok, a borpárlatra 1290 forint. Azonban van egy európai uniós igény, hogy csökkentsük a kulcsokat. Ma jelenleg a kedvezményes kulcs a bérfőzetés esetén egyszer már egy kulcs, azután van a borpárlatra, a gyümölcspálinkára és a finom szeszekre. Tehát négy kulcs van.
Javasoltam, és a továbbiakban is javasolni fogom más számmal, hogy vonjuk egy kulcs alá a borpárlat és a gyümölcspálinka kulcsát. Ismerve a szeszpiaci arányokat, úgy érzem, hogy ez a közös kulcs - 1250 forintban teszem meg ezt a javaslatot -, sem a borpárlat, sem a gyümölcspálinka területén nem okoz érzékeny változást, azonban egy kulcs alatt rendezhető e kérdés sorsa. Mindezen túl van itt egy általános probléma, ez pedig az alapanyag kérdése, illetve az, hogy az Unió szeretné, hogy ezek a jelenleg általam ugyan összevont kulcsok még a magas adókulccsal legyenek összevonva. Jelenleg ez 1500 forint. Érje el az 1500 forintot a gyümölcspálinka és a borpárlat kulcsa is!
(Az elnöki széket
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Ez sajnos nem elfogadható, szerintem egészen a csatlakozás pillanatáig nem lesz az, mert itt olyan terhelést adunk a gyümölcspálinka és a borpárlat ágazatának, amely nem fogja kibírni a csatlakozásig, hogy talpon maradjon. Azért, mert az Unióban ez a termékkör ugyan egyforma kulccsal adózik az egyéb szeszekhez képest, csakhogy a támogatás akár alapanyagoldalon, akár az egyéb lepárlás oldalán sokkal másképpen működik, mint Magyarországon. Azaz ez az ágazat majd akkor viseli el az egykulcsos rendszert - és ez egy magasabb adókulcs lesz -, ha majd élvezni fogja az Unióban jelenleg szokásos támogatást. Addig szerintem semmilyen kényszer nem hajt minket, hogy az átlagos inflációnál nagyobb mértékben emeljük ezeket az adókulcsokat.
Nem szeretném, hogy ennek visszahatása legyen, hiszen tudjuk, hogy a pálinkabérfőző helyeken is nemcsak gyümölcsöt, hanem borászati melléktermékeket, bort, seprőt, seprőtésztát és ha kell, akkor sajnos bort is lepárolnak. Tehát egy mezőgazdasági termékre tudom visszavonatkoztatni azt a sújtást, amelyet az adóban fogok tenni a gyümölcspálinkára és a borpárlatra, azaz ezt már most is tudjuk, és érezhető, hogy egyre kevesebb gyümölcsöt visznek el lefőzetni, mert az adókulcs emelése által nem éri meg. Márpedig ez jellegzetesen magyar specialitás.
Értem, hogy Olaszországban, a szőlőtörkölyből és borseprőből alakult ki egy nemzeti ital, ez a grappa. Magyarországon viszont a gyümölcsből alakult ki egy nemzeti ital, ez pedig a gyümölcspálinkánk. Most megtehetjük, hogy kiszorítjuk a valódi gyümölcspálinkát a piacról, majd lesz helyette műanyag. A műanyag alatt értem azokat a pálinkákat, amelyek nem valódi gyümölcspálinkák, hanem valamilyen finom szesz alapon mesterséges színezékkel és ízesítéssel rendelkeznek.
Tessenek megnézni a piacon jelenleg kapható úgynevezett gyümölcspálinkát! Egyikre sincs ráírva, hogy valódi gyümölcspálinka. Hála istennek az élelmiszertörvény már rendezte azt a kérdést, hogy valódi gyümölcspálinkát csak az írhat rá, aki abból állítja elő. Ezek árai bizony-bizony 1400 forintnál kezdődnek, és a konyak árával vetekszenek, míg az úgynevezett gyümölcspálinkát - amely innentől kezdve kommersz, és én csak műanyagnak hívom -, azt a finomszeszt egészen olcsón elő lehet állítani nagyon alacsony alapanyagára miatt.
Tehát a valódi gyümölcspálinkákra gondolok, hogy ezt az ágazatot mentsük meg attól, hogy kiszorítsák őket az uniós spekulációk. Sajnos, én ebben ilyen hatást érzek. Ezért változatlanul erre vonatkozóan nem az 1290 forintos adókulcsot, hanem a közös 1250 forintos adókulcsot tartom elfogadhatónak. Nem okoz különösebben nagy költségvetési kiesést, de tartható az ágazat életképessége.
Ugyancsak ehhez a témakörhöz - mint gyümölcspálinka, pálinka és bérfőzés - kapcsolódik az az előirányzott törvénytervezet, hogy az adóraktárakra vonatkozóan különböző időpontokig rendelkezik a törvény majd arról, hogy a különböző adóraktáraknak mennyi időn belül, mikorra kell számítógépes összeköttetést biztosítani a vám- és pénzügyőrséggel. A bérfőzető helyekre, a kis magántulajdonú gyümölcspálinka-főző helyekre is van egy utalás, hogy 2001. január 1-jével nekik is meg kell valósítaniuk a számítógépes összeköttetést.
Ezt eléggé sérelmezem, mert aki életszerűen gondolkodik és járt már ilyen helyeken, az tudja, hogy ezek körülbelül 20-25 négyzetméteres egyszerű épületek. Rendszerint nagy részük a község, a város külterületén vagy egy eldugott helyén található. Igen magas gőz- és alkoholpára-tartalom van - minden, ami a technológiához kell -, és elég egyszerű könyvvezetést, és ezáltal eléggé egyszerű könyvvitelt és műszaki ismereteket visznek. Nem képesek egy számítógépes ismeretet elsajátítani. A könyvelésük nagy részét könyvelő irodák végzik. Azok az emberek ahhoz a szakmához értenek, hogy pálinkát főznek, ezt szabályosan teszik. Nehezen tudom technikailag is elképzelni, hogy van olyan külterületi pálinkafőző, ahol nincs is áram, mert nem kell hozzá, így is meg lehet oldani.
Van olyan külterületi hely, ahol nincs is pálinkafőzéstől elkülönített hely, például, ahova le lehetne telepíteni a számítógépet. Ezeket nem lehet csak úgy, minden körülménytől függetlenül valahova letelepíteni. Ismerni kell, hogy fizikailag milyen páratartalmi körülményeket, mit bír ki egy számítógép. Utána jön még az a probléma, hogy ezek az emberek képesek lesznek-e a számítógépet kezelni. Valószínű, nem lesznek képesek. Ez egy új munkaerőt igényel, vagy nem is tudom, mit kell nekik utána csinálni, hogy e rendelkezésnek eleget tegyenek. Úgy érzem, hogy az elkövetkező egy évben, azaz a jövő évi adótörvényeknél erre vissza kell térnünk, és konkretizálni kell, mert nagyon nem életszerű, hogy a kis pálinkafőzőket összekötjük számítógépekkel.
(15.10)
Én nem azt mondom, hogy mentesüljenek az adatszolgáltatási kötelezettség alól, hanem tegyék meg ezt hagyományos úton, papír formájában, könyvelési bizonylat formájában, és így vigyék be a körzeti VPOP-telephelyre, ahol aztán majd fölviszik elektronikusan is az adatokat, és átlátják, hogy mivel is foglalkozik az a kis pálinkafőző.
Ugyancsak a kis szeszfőzdék esetében a módosító indítványomat korrigálva egy 550 forintos adómértéket javasol a kormány a magánfőzetők részére 50 hektoliterfokig, tehát ott csak 550 forint a fizetendő jövedéki díj nagysága, én ezt 540 forintban elégségesnek tartom. Tavaly több mint 20 százalékos emelés volt a kis pálinkafőzők esetében, elég drasztikus lépés volt, és ugyanakkor az 50 hektoliter fölötti mennyiségre 1250 forint/hektoliterfok lesz a jövedéki díj nagysága. Ez pedig az átlagostól nagyobb emelés. Én úgy érzem, hogy a kettő kompenzálja egymást, tehát ami alatta van az 50 hektoliterfoknak, ott 10 forint kedvezményre teszek javaslatot, ami fölötte van, ott pedig elfogadom, hogy a közös, 1250 forintos adómértéket fizessék be ők is.
A büntetési tételekkel kapcsolatban, amelyek külön szakaszban jelennek meg, de egyben vonatkoznak az alkoholtermékekre és ásványolajtermékekre, tavaly már tettem javaslatot, és akkor el is fogadta a parlament azt a módosításomat, hogy visszaeső elkövetőknél a büntetési mérték minimum az előző büntetésnek a duplája legyen, és innen kezdődjön utána még a fölfelé rész. Én ugyanezt a büntetési elvet ki szeretném terjeszteni az ásványolajtermékekre is. Tavaly ezt nem tettem meg figyelmetlenségből, és nem volt megnyitva az a szakasz, most pedig szeretném ezt az ásványolajtermékkel visszaélők esetében is elkövetni, magyarul, egy progresszivitást, egy erős progresszivitást, hogy aki visszaeső, az büntetésben az előző büntetés minimum dupláját kapja, innen aztán még, hogyha súlyosabb az eset, akkor ezt még lehet fokozni is.
Rátérnék a bor kérdéskörére. Úgy érzem, hogy a borász szakmában, a szőlő-borban érintett akár termelőknél, akár forgalmazóknál nem történt ehhez hasonló mértékű változás. Talán a hegyközségi törvény meghozatala volt ilyen széles körben érintetteket összegyűjtő törvény. Nagyon nagy az érintettsége, 160-180 ezer családot fog érinteni ez, hogy a bor jövedéki kategóriába lesz besorolva, és úgy gondoltuk, gondoltam, hogy ha ez az elv egyszer elfogadásra kerül, hogy jövedéki termék legyen a bor, igen, ezzel kettős feltételnek teszünk egyben eleget. Régóta hangoztatott dolog, hogy kizárólag a borhamisítást kellene megszüntetni, de egyben tudjuk, hogy valóban az Unióban a bor jövedéki termék, akkor próbáljuk meg ezzel a lépéssel egyben teljesíteni egy uniós feltételt, másodszorra pedig teljesíteni az eredendő kérdésünket, hogy a borhamisítást szorítsuk vissza.
A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e jövedéki termék a bor, vagy ne legyen, úgy érzem, most már olyan mélységében vagyunk a vitának, hogy milyen feltételekkel legyen a bor a jövedéki körbe besorolva. Innentől aztán eléggé elágaztak a nézetek, mégis úgy érzem, hogy ez a témakör talán a legtöbb közös nevezőt hozta ellenzék és kormánypárt között, ahogy átnéztem a módosító indítványokat, nagyon sok átfedés vagy csak egy-két szóban, gondolatban eltérő módosító indítvány volt. Ennek megfelelően szeretnénk a továbbiakban esetlegesen a nem elfogadott módosító indítványokat is úgy finomítani, hogy az befogadható legyen akár a kormány részéről, vagy pedig a többség ezt megszavazhassa.
A súlyosabb kérdéseket itt már szinte mindannyian említették előttem. Nagyon kritikus az 500 négyzetméterhatár a véleményem szerint, hogy 500 négyzetméter szőlőterület felett mindenkinek be kell jelentkezni minimum regisztrációs számért a szőlőtermelők részéről a vám- és pénzügyőrség felé. Ugyanakkor az önfogyasztás mértéke maximált esetben 10 hektó. És én ebből visszakövetkeztettem - tehát 1000 liter, én ebből visszakövetkeztettem - hogy elég lenne az 1000 négyzetméteres terület fölötti bejelentkezés, nem szabadna a hobbikertészt, hobbiból szőlőt művelőket is bekényszeríteni, a számítógép adatbázisát fölöslegesen terhelni azoknak az adataival, akik egy életformában, hobbiként végzik ezt, a kisterületű parcellában a szőlőtermelést, de sosem voltak borhamisítók 100 hektószámra ugye, és nem is végeztek kereskedelmi forgalmazást, hiszen baráti, családi körben, ismerőseikkel, rokonaikkal együtt fogyasztották, esetleg mérlegelték, vitatták meg egymás borminőségét, kicsit talán passzióból is.
Valóban, a törvény lehetőséget ad arra, hogy esetleg akinek 1000 négyzetméter szőlőterülete van vagy 800 négyzetméter, ők megosszák egy családtaggal ezt a szőlőterületet, levigyék 500 négyzetméter alá egy bérleti szerződéssel, és majdnem ezt kell javasoljuk, hogy kérem szépen, a magyar gazda azért életszerűen szokott cselekedni, függetlenül attól, hogy nem életszerű törvények veszik olykor körbe őket, hogy ez a lehetőség nem törvényellenes, ekkor még a bejelentési kötelezettségtől is mentesülnek, és végezhetik nyugodtan azt a hobbiszerű termelést, amit eddig végeztek. Talán itt egy picit túl szigorú ez a keret, de mondom, remélem, hogy rutinos gazdákról van szó és rutinos hobbikertészekről, ki tudják védeni ennek a törvénynek, a passzusnak a szigorát.
Egy komoly gond, és ezt a múltkor majdnem véletlenszerűen vettük észre, a hitelesítés kérdése. A törvény úgy szól a beterjesztésben, hogy nem kötelező, nincs elrendelve a hitelesítés, azonban bármilyen jogsértési, adót érintő sérelem esetén elrendelhető a hitelesítés. S akkor döbbentünk rá, hogy ez egy óriási fegyver a vám- és pénzügyőrség kezében. Ez bizony azt jelenti, hogy amelyik pincészet nekik nem tetszik és elkövet valami szabálytalanságot - márpedig azt könnyen el lehet követni, akár egy rendbírsággal sújtható esetet is, hogy nem jelentett be időre valamit, de ez adókövetkezményeket rejt magában -, elrendelheti a törvény beterjesztése szerint a hitelesítést. Én ezt már említettem, hogy az Országos Mérésügyi Hivataltól megkérdeztem, 4 forint/liter környékén van a hitelesítés. Ezt tessék akkor elképzelni egy 10 000 hektós pincészetnél, hogy ez mekkora terhelést jelent nekik! Magyarul, hogyha netán egy-két vámhivatalnál valakik el tudják azt érni, hogy a konkurenciájuknál elrendeljenek egy hitelesítést, azt a pincészetet tönkre lehet tenni egy az egyben a hitelesítés elrendelésével.
Ez ellen én adtam egy módosító indítványt, hogy csak a vitatott bortételt tartalmazó edényekre lehessen a hitelesítést elrendelni, úgyis fajtánként van regisztrálva, hogy 400 hektó oportó vagy kékfrankos, vagy merlot, vagy sárfehér szőlő, az megvan, hogy melyik tartályban van, erről, ugye, kell hiteles nyilvántartást vezetni, hát azt az űredényt nézzék meg, hogy akkor tényleg nem annyi az a literszám, vagy annyi az a literszám. Aztán ezt addig bonyolítottuk, érdeklődve a vám- és pénzügyőrségnél, hogy hogy is képzelik ezt egy 1000 hektós tartálynál elrendelni, a 100 hektós, 200 hektós, 300 hektós - 1000 hektós elég ritka -, de egy nagyobb tartálynál hogy képzelik el a hitelesítést. Ezt úgy lehet elvileg, hogy kiveszem belőle ami benne van, vízzel föltöltöm, mert ez a technika, a számlálóval mérik a beáramlott vizet, majd pedig kiveszik, kidobják a vizet. S kérdeztem: és közben hova teszik azt a bort, ami benne van? Hát fogalmuk sincs. És mondom: hát akkor bent van az udvarban, a sarkában még egy 1000 hektós tartály valakinek valahol, oda át tudják fejteni? Őket nem érdekli ez a kérdéskör. Tehát én úgy érzem, hogy technikailag is kivihetetlen a hitelesítés ilyetén formában.
Ezért most megértve ezt a problémát, én eredendően csak leszűkítettem a hitelesítést, hogy mely tárolóedényeket lehetne csak hitelesíteni, most arra teszek javaslatot, hogy ne lehessen hitelesíteni. Értelmetlen dolog így. Elég jó nyilvántartás van, ha viszont a tulajdonos úgy érzi, hogy olyan jogsérelem van, amellyel ő már csak egy hitelesítés árán tudja tisztázni az ő érdekeit és az ő véleményét, akkor a tulajdonos természetesen hitelesítheti, és ezt majd elfogadja az Országos Mérésügyi Hivataltól a vám- és pénzügyőrség. De ezt a fegyvert nem szeretném a vámosok kezében hagyni. Ez egy félelemre okot adó lehetőség, csak egy fegyveres testületről van szó, hatóságról, a gazdák körében elég rossz emlékek vannak, nem erről a vám- és pénzügyőrségről, de a megélt tapasztalatuk miatt úgy nem nagyon szeretik, ha túl sűrűn forgolódnak a házuk táján fegyveres testület tagjai, ez esetben a vám- és pénzügyőrség tagjai.
(15.20)
A módosító indítványaimban egy nagyon érdekes törvényi beterjesztés van, amit alig tudtunk fölfedni, hogy tulajdonképpen köztes alkoholtermék cím alá van elrejtve: ez a gyümölcsborról szól. A gyümölcsbornak jelen esetben köztes alkoholtermék volta miatt 85 forintos jövedéki adója van. Nincs is nagy gyümölcsborgyártás, de én erre majdnem azt mondom, hogy hála istennek - és itt a boros szakma oldaláról közelítem meg -, mert amikor volt gyümölcsborgyártás, ez engedélyköteles volt.
A gyümölcsbornak ma semmilyen leírása nincs Magyarországon Nem tartozik az Országos Borminősítő Intézet hatáskörébe, közben nem jövedéki termék, nem tartozik a vám- és pénzügyőrséghez. Magyarul, aki gyümölcsbor készítésére kapott '98 előtt engedélyt, az csigerborgyártással foglalkozott többek között, majd pedig ha a vám- és pénzügyőrség ezt fölfedte, azt mondta, hogy itt az engedélyem a gyümölcsborgyártás. De az addigi termék természetesen nem gyümölcsbor volt, hanem hamis bor. Azt rendben találtuk, hogy most az adó mértékével nem lesz túl nagy vetélytárs a gyümölcsbor.
A mostani törvénytervezetben azonban van két rész - az egyik az, hogy visszamenőlegesen eltörli a 85 forint/liter jövedéki adót a gyümölcsborról 1999 egész évre, a másik pedig az, hogy a gyümölcsbort besorolja egyszerűen a bor közé. Ez volt a legfájdalmasabb, talán már borsódzott is tőle a hátam, hogy megint jön a legálisan hamis bort gyártók csapata. Mert ez sajnos megtehető a gyümölcsbor neve alatt.
Egyrészt fogyasztási kultúránkban nagyságrendileg nem jellemző a gyümölcsbor. Ezt vegyük tudomásul. Másrészt nagyon pontos adatokat tudnának a vám- és pénzügyőrségnél és az Országos Borminősítő Intézetnél mondani, hogy hány peres ügy van a kvázi-gyümölcsborgyártók, de igazából hamisbor-készítők miatt ma Magyarországon. Sajnos, volt egy rés, ami most újra visszaszivárogna, és kibővülne a rés azáltal, hogy a bor közé bekerülne a gyümölcsbor.
Ezért egy összetettebb módosítóindítvány-sort kezdeményeztünk, amelyben a gyümölcsbor visszajöhet a bor kategóriájába, azonban számos megszorító intézkedéssel együtt. Egyrészt nem lehet ugyanazon az adóraktárhelyen gyümölcsbort és bort előállítani. Nem tekinthetünk el a gyümölcsbor esetében - a javaslatunk szerint majd - a jövedéki letéti díjtól, amelyről tudjuk, hogy bor esetében egész komoly könnyítések vannak a letéti díj esetére vonatkozóan; valamint egy kapcsolódó módosító indítvánnyal, amelyben a jövedéki adó mértékét kell rendezni - nem értünk azzal egyet, hogy ez megegyezzen a bor kérdésével, ezért módosító indítványunkban egyetértünk, mint ahogy már én is nyújtottam be módosító indítványt az 5 forint/literes jövedéki nagysághoz. Továbbra is fenntartjuk az 5 forint/litert, de a gyümölcsbort ez esetben vegyük ki! Majd egy nagyobb, 20 forintos jövedéki díjjal javasoljuk.
Ugyanakkor ez a kérdéskör még mindig nem rendezi, hogy a gyümölcsbornak nincs szakmai leírása. A bornak van, a bortörvény rendelkezik róla és a különféle hatóságok. Azzal kezdődik, hogy "a bor ..." - és leírja a bor fogalmát: az a bor, ami szőlőből ilyen módon, ilyen technológiával, ilyen erjedéssel keletkezett.
A gyümölcsborra semmi nincs. Azt úgy készítik, ahogy készítik, és semmi szakmai ellenőrzése nincs. Akkor tudjuk elfogadni, ha a gyümölcsbor bekerül a bor közé, ha az Országos Borminősítő Intézetnek szakmai felügyelete lehet fölötte, és az FVM elkészíti a gyümölcsbor szakmai leírását, hogy tudjuk mihez tartani magunkat, hogy egy esetleges vizsgálatkor kiderüljön, hogy ja, kérem, ez gyümölcsbor, mert teljesíti a szakma által elvárt paramétereket, vagy pedig nem gyümölcsbor, mert ez nem az, ez hamisítvány, és akkor jön a megfelelő szankció.
Több szó esett a hamisítás megszüntetéséről, illetve ennek működési elveiről. Való igaz, jelen pillanatban is, ha csak erről lenne szó, hogy a borhamisítást kelljen megszüntetni, jómagam is javasolnám - és ezt talán én vetettem fel először a parlamentben -, hogy a cukornak kellene jövedéki terméknek lennie. Egyszerűen nagyon nehéz azt megmagyarázni, hogy hogy lehet az, hogy ma a cukor-nagykereskedésekbe beáll egy nagy autó vagy kamion, és 100-200 vagy akárhány száz mázsa cukrot, izocukrot megvehet anélkül, hogy senki meg nem kérdezi, hogy mit csinál vele. Még számlát sem kér, csak blokkot a többmilliós vásárlásáról. Ezt megteheti. Ezt teljesen legálisan csinálhatja.
Ha kérdés lenne, hogy csak a borhamisítást szüntessük meg, kizárólag a cukor jövedéki körbe való vonását javasolnám. Itt ugyan egy európai uniós igényről is szó van, és azért mondtam, hogy talán két legyet ütünk egy csapásra, mert az Unió igényeit és a borhamisítás kiszűrését együttesen teljesítheti a bor jövedéki körbe vonása. A végső cél természetesen az, hogy az asztalibor-minőséget adó fehér szőlőknek és majdan a bornak legyen végre nyereséget tartalmazó piaci ára. Ebben a halvány reményben tudjuk támogatni ezt az egész kérdéskört, és természetesen a jobbító szándékú módosító indítványaink elfogadása után tudjuk ezt támogatni annak a végső célnak a reményében, hogy végre a megélhetés szintjén biztonságot fog nyújtani a valódi és becsületes gazdáknak, akik valódi szőlőt és bort termelnek.
Elhangzott itt két kérdéskör, ami szintén a jövedéki körhöz tartozik: először a gázolaj jövedéki adójának visszatérítése. Való igaz, én is úgy érzem, hogy jogos az az érvelés, hogy a gazdaságban, mezőgazdaságban használt és gázolajat fogyasztó gépek döntő többségükben nem műúton járnak, tehát nem jogos az az adóelvétel, hogy az Útalaphoz kell hozzájárulni. Azaz, ha a mezőgazdasági gépeknek nem kell az Útalaphoz hozzájárulni, akkor ez visszatéríthető a jövedéki keretben. Ha kell, akár 80 százalékosan.
Azzal talán egy kicsit tudnék vitatkozni, és szívem szerint, a frakciónk szerint akkor lenne talán elfogadható, ha maradna a 60 napos visszatérítési idő.
A mezőgazdasági bizottságban már említettem, hogy a pénzügyi bizottság volt a vám- és pénzügyőrségnél a tavasszal egy kihelyezett ülésen, és nagyon részletes beszámolót kaptunk. A parancsnok úr említette, hogy sajnos, a becsületes gazdák mellett bizony, visszaélnek a gázolaj-visszatérítési rendszerrel, és ezért kell nekik ellenőrizni. Tételes adataik vannak. Én kértem a mezőgazdasági bizottságban, hogy az elnök úr kezdeményezze, kérje be ezeket az adatokhoz, legalább ahhoz, hogy nagyságrendileg hol tart a csalások esete, hogy mi indokolja a 60 napot. De aki jártas ezen a visszatérítési területen, tudja, hogy most már elég jól beállt a rendszer: a VPOP rutinosodott a visszatérítés rendjében, és nagyon ritka az az eset, amikor 60 napot kivárnak. Egész közeli, inkább 30 napos kiutalási határidők vannak jelen pillanatban. Természetesen vannak csúcsidők, ilyen lesz majd az őszi csúcsidő is.
Ha tehát igaz, amit Arnold tábornok úr mondott a visszaélésekkel kapcsolatosan, akkor sajnos jogosnak kell vélnünk azt az igényüket, hogy a 60 napos visszatérítésnél, ahol feltűnően túl nagy vagy túl egyoldalú számokkal próbálják a visszatérítést megindokolni, utánanéznek, hogy miért is van ez. Ha megkapjuk az általuk nyilvántartott, a gázolaj jövedéki adóját szabálytalanul visszaigénylők adatait, akkor talán jobban tudunk mérlegelni ebben, hogy maradhat-e ez a 60 nap vagy sem.
A bor esetleges forgalmazásánál a zárjegy kérdése tényleg komoly szakmai vita lesz. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy már most eldöntjük, hogy zárjeggyel vagy kapszulával legyen ez lezárva, mert azok, akik jelenleg kapszulát tudnak gyártani, nagyon komoly beruházást kellett hogy végrehajtsanak - 30-40 millió forintos gépekről van szó -, majd pedig továbbfejlesztve; mindannyian láthatjuk, hogy - egy letéphető változat is van, a kupak nyakán van egy tépőzár, és a dugón fölül még egyszerűbben eltávolítható egy kis része. Ezek mind nagyon komoly technológiát igényelnek.
A tervezet szerint a VPOP majd megpályáztatja azokat a cégeket, amelyek ilyen kapszulát tudnak gyártani, és majd ráhelyezhetik ezt az adójegyet, ezt a zárjegyet - egy kör alakú, érmeszerű valamit -, de ezek a gyártó cégek nagyon szigorú rendbe fognak besorolódni, hiszen egy elég értékes darabbal, adót tartalmazó, visszaélésre is alkalmas termékkel fognak dolgozni.
(15.30)
Tehát valószínű, hogy a VPOP erősen megszűri, hogy kinek ad ki ilyen jogosultságot majd, hogy gyárthat kapszulát zárjeggyel együtt. Ez azt jelenti, hogy akik az igényes kapszula kidolgozásáért komoly fejlesztésekre voltak hajlandók, ők lehet, hogy 2001. január 1-jétől kidobhatják ezeket a gépeket, mert nem kapják meg azt a jogot, hogy gyártsanak ilyen kapszulát, mert nem helyezhetik rá az úgynevezett kör alakú zárjegyet.
Tehát ezt a kérdéskört azért nagyon meg kell még gondolni, hogy szabad-e már most direktívákban elmondani, hogy milyen módon próbáljuk az adótartam megfizetését igazolni a forgalomba hozott borok esetében.
Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
