BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyetlen dolog késztetett arra, hogy ennek a vitának - amit még a szünet előtt elkezdtünk - a végén még egyszer, ha úgy tetszik, összefoglaló jelleggel szót kérjek.
Nevezetesen az, hogy kormánypárti képviselőtársaim újra meg újra fölteszik a kérdést, hogy miért ellenezzük mi, amikor ők jót akarnak tenni. A miniszterelnök úr ma - szokás szerint - föltette nekünk a kérdést, hogy miért nem lehet azt mondani, hogy ezek nagy eredmények, és a magyar családoknak szükségük van a gyerekek után járó adókedvezményre, szükségük van a családi pótlékra, szükségük van egyébként a gyedre is, és jó, hogy a kormány ezeket a lépéseket megteszi. Kérdezte tőlünk a miniszterelnök úr, hogy miért kell pártpolitikai dimenziók mentén mindent ellenezni, ami egyébként az ország érdekeit szolgálja.
Nos, kedves kormánypárti képviselőtársaim, a kérdésére a választ maga a miniszterelnök úr adta meg az elmúlt napokban, kart karba öltve a pénzügyminiszter úrral, amikor a költségvetés irányszámainak kormány általi elfogadásakor azt mondta, hogy ezentúl mindenkinek, aki valahova többletkiadást javasol, meg kell tudnia mondani, hogy honnan vegyék el a pénzt. És az itt jelen lévő Gógl miniszter úr is ennek jegyében - nagyon fegyelmezetten - mondta el a televízió nyilvánossága előtt, amikor szembesülnie kellett azzal, hogy az általa tett ígéretekből már ebben az évben sem, a következő évben sem fog sok minden megvalósulni, hogy bizony, mert más, fontosabb prioritásai voltak a költségvetésnek - és ez így van! Ha valahova tehát pénzt akarunk adni, akkor máshova nem tudunk pénzt adni. Jó, hogy másfél évi kormányzás után már észreveszi a Fidesz azt, amit ellenzékben nyolc éven keresztül nem vett észre.
Nos, ebből azonban valami nagyon fontos dolog következik. Nem elég azt mondani, hogy a gyed jó, meg a családi adókedvezmény jó - hanem azt is meg kell nézni, hogy ha erre van pénz, akkor mi az, amire nincs! És azért kell most, a nyári szünet után még egyszer szót kérni, mert amit a júniusi vitában még csak sejtettünk, azt most már tudjuk: hogy a gyed bevezetésének meg a gyerekek utáni adókedvezmény 30 százalékos növekedésének az az ára, hogy a családi pótlék reálértékben csökken! Meg lehet nézni a jegyzőkönyvben, hogy ezt már előre jeleztük - a másik teremben a szünet előtt -, hogy valószínűleg ez lesz, de most már tudjuk, hogy ez az ára!
(21.10)
És akkor nem azt kell mondani, hogy jó dolog, hogy önök ezt csinálják, hanem fel kell tenni a kérdést, hogy ez vajon jobb dolog-e, mintha a családi pótlékot emelnék, meg a gyest emelnék nagyobb mértékben. Ez a vitakérdés közöttünk. És e mögött a vitakérdés mögött egy ennél szélesebb vita húzódik meg, két felfogás közötti vita, ami a Fidesz vezette jobboldali koalíció és a szabaddemokraták, és mint érzékelhették, a szocialisták, tehát az előző kormánykoalíció képviselőinek többsége mögött meghúzódik. Mert önök azt mondják, hogy a népesedés, a gyerekvállalás kérdésére az a válasz, hogy ösztönözni, jutalmazni kell a gyerekvállalást, de nem ám mindenkinek. Nem úgy van, ahogy csütörtökön a miniszterelnök úr mondta a rádióban, hogy a kormánynak minden gyerek egyformán fontos, hanem szelektíve kell ösztönözni és jutalmazni a gyerekvállalást. A jó polgár családoknál kell a gyerek, a nem jó polgár családoknál ellenösztönzőket működtetünk, mert azt a családi pótlékot, amit ők kapnak, ami mindenkinek jár, azt elértéktelenítjük.
Mi másképp gondolkodunk. Mi azt gondoljuk - és ezt már elmondtam az előző Országgyűlés úgynevezett családpolitikai vitanapján, amelyet Pusztai Erzsébeték kezdeményeztek -, az én szemléletemben a gyerekvállalást nem kell jutalmazni, mert annak ott van a jutalma. A minden másnál nagyobb jutalom maga a gyermek, aminél nagyobb jutalom az életben nincs, nemcsak az anya számára, amit Gyimóthy Géza itt feltételez, hanem az apa számára is.
Nem is kell ösztönözni, mert hiszen minden egészséges - nem minden egészséges családnak, nem igaz - olyan párnak, sőt egyedülálló anyának is, aki maga körül látja a mintát, hogy milyen boldogságot jelent a gyerek, annak magától is megjön a kedve a gyerekhez. Nem minden családnál, vannak olyan párok is, meg vannak olyan egyedülálló nők is, akiknek olyan az alkata meg miegyéb, hogy nem akarnak gyereket, és így is jól tudnak élni, legfeljebb kimaradnak valamiből, ami a legnagyobb öröm, és ezért én személy szerint sajnálom őket. De magától is szeretne gyereket vállalni, nem kell ösztönözni, ezért nem kell jutalmazni.
Tudomásul kell venni, hogy vannak ilyen életformák is, meg olyan életformák is, és ezt egyformán tiszteljük, becsüljük és elfogadjuk, de aki akar, annak ezt meg kell könnyíteni. A terhet kell az államnak csökkenteni ott, ahol túl nagy teher. Mert a gyermekvállalás mindig teher, és az önmagában nem baj, hogy a gyerekvállalás teher, csak ne legyen olyan nagy teher, ami az első gyerek után a második, harmadik gyerek vállalását visszafogja. És ha úgy tetszik, az a gyermekvállalást támogató politika, amelyet mi kívánatosnak tartunk minden olyan helyzetben, amikor az ország ezt meg tudja magának engedni, arról szól, hogy juttassunk oda támogatást, ahol egyébként túl nagy lenne a második, harmadik és további gyerek vállalásának a terhe.
Ez a támogatási forma éppen alulról kell hogy nyitottá tegye a rendszert, tehát hogy minden olyan pár vagy egyedülálló nő - sőt, örökbe fogadni akaró egyedülálló férfi, ha úgy tetszik, aki gyereket akar nevelni - terhét kell csökkenteni. És ennek legjobb formája a családi pótlék, mert az mindenkihez eljut, aki gyereket vállal, meg a gyes, ami mindenkihez eljut, aki gyereket akar vállalni, és otthon akar vele maradni. Azok a formák pedig, amelyeket önök vezetnek be, és önök akarnak bővíteni, azok éppen alulról zártak, mert nem jutnak el azokhoz, akiknél a tartós munkaviszony, illetve az adóköteles jövedelem nincs meg, tehát az én felfogásom szerint kifejezetten rosszul célozzák meg a gyermekvállalás terheit enyhítő állami támogatást.
Ez köztünk a különbség, kétféle filozófia, erről beszélünk, amióta ez a kormánykoalíció megalakult, és mindaz, ami történik, újra meg újra megerősít engem abban, hogy itt két filozófia van, és a két filozófia közül választunk, és én azt gondolom, hogy a mienk a helyes. Önök pedig, Horváth képviselő úr, aki nagyon tiszteletre méltó módon minden egyes ilyen vitán itt marad velünk estig, és képviseli az önök álláspontját, és én ezt tisztelem, önök egy másik filozófiát képviselnek, amely szelektál a családok között, megkülönbözteti az állam által preferált családot az állam által nem preferált családtól, az állam által preferált gyerekvállalást az állam által nem preferált gyerekvállalástól. Ez is egy filozófia, csak nekem személy szerint, meg nekünk itt néhányunknak ez kevésbé rokonszenves, sőt, azt is merem mondani, nem rokonszenves filozófia. Erről szól a vitánk most már évek óta. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
