BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA
BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Nagy önmérséklettel nem kapcsolódtam bele az előbb a kétperces sorozatba (Dr. Horváth János tapsol.), pedig nagy ingerenciát éreztem én is. Körülbelül ott akarom folytatni, ahol Szabó Márti elkezdte, visszautalva arra, hogy a már kipróbált gyeddel kapcsolatban nincsenek jó tapasztalatok. Erre kormánypárti oldalon különösen kellene figyelni.
Márti említette ezeket a számokat, hogy a születések száma nem nőtt, hanem éppen csökkent. Erre nem válasz, hogy mekkora lett volna a csökkenés, ha még ezt az intézkedést sem hozzuk, hiszen meghozta akkor még az utolsó szocialista kormányzat ezt az intézkedést - emlékszem, Csehák Judit volt a miniszter, amikor bevezetésre került ez az ellátási forma -, és nemcsak a születések száma csökkent, hanem ezzel párhuzamosan jelentősen nőtt az abortuszok száma. Magyarországon ezekben az években, a '90-es évek elejére érte el az abortuszok száma a 90 ezres csúcsot, és ezen nagyon el kellene gondolkodni, hogy ha itt volt ez a kitűnő támogatási eszköz, akkor vajon a megfogant gyerekeket mégis miért nem vállalták. Magam is tisztában vagyok a statisztikai számokkal, tudom, hogy a szülőképes korú népesség éppen belement a csökkenő tendenciába, tehát ez magyarázná a születések számának a csökkenését - de nem magyarázza az abortuszok számának a növekedését! És erre kormányzati oldalon nagyon oda kellene figyelni, hogy vajon milyen eszközökkel lehet pozitív hatást, szemléletváltást elérni.
Tartok tőle, hogy a '90-es évek végén, 2000-be fordulva megint csak nem fogja a gyed ötlete beváltani a reményeket, mégpedig azért nem, mert álláspontom szerint a legfontosabb körülmény a gyermekvállalással kapcsolatban a család biztonságérzete; az, hogy az országban a gazdaság mennyire stabil, hogy mennyire kiszámíthatóak a jövedelmek, hogy mennyire pozitív a jövőkép - szóval hogy a család mennyire érzi magát biztonságban. Ha erre a felvetésre, gondolatra kormánypárti oldalon nagy magabiztossággal és hittel azt válaszolják nekem, hogy itt most egy hosszú távra szóló pozitív hangulat van, akkor nem a realitásokban élnek, mert ebben az országban most is 8 százalék körüli a munkanélküliség, mert ebben az országban nagy a bizonytalanság az állás megőrzését illetően, mert ebben az országban egy nő, akinek nemcsak a gyerek, hanem a munka és a hivatás is fontos, tehát mind a kettő fontos, nem lehet biztos benne, hogy ha gyereket vállalt, ha igénybe vette a gyest vagy a gyedet, hogy utána hogyan tudja folytatni a pályáját.
Szeretnék egy nagyon fontos hangsúlyt elhelyezni a gyessel kapcsolatban, hiszen én magam is alternatívaként említettem az előbb, és alternatívaként, egymás mellett emlegette Gógl miniszter úr ezt a két ellátási formát. Ezért tartom fontosnak, hogy leszögezzem: a gyest minden mennyiségben támogatjuk, fontosnak tartjuk. Mi magunk, szabaddemokraták arra tettünk javaslatot, hogy jelentős mértékben emeljék meg a gyes összegét, hogy legyen választható alternatíva.
De nem ezt gondoljuk a gyedről, egyszerűen azért, mert a gyeshez képest, a gyeshez viszonyítva is igazságtalan ellátási forma. Azt jelenti, hogy aki dolgozott, többet fizetett, az több ellátást kap. És elmondtam az általános vitában az előző alkalommal is, hogy egy ilyen "többet fizet-többet kap" logikát csak a biztosítási viszonyba lehet belevinni. Ha a társadalombiztosításból akarná finanszírozni ezt az ellátást a kormány, akkor meg lehetne fontolni, hogy van-e pénz a társadalombiztosításban erre vagy nincs, mert amúgy is szűkös a kassza, és vélhetőleg akkor az a végeredmény jönne ki, hogy nincs rá pénz, hiszen gyógyszerre és sok minden másra sincs.
De nem: ez a kormány a gyest és a gyedet egymás mellé helyezve akarja használni, hogy az egyik anyukának, aki eleve hátrányos helyzetű, aki eleve sokkal súlyosabb megélhetési problémákkal, gondokkal küzd, kevesebbet ad, a másik anyukának többet. Mi ezt tartjuk alapvetően igazságtalannak, túl azokon a szempontokon, hogy vélhetőleg a népesedéspolitikai elvárásokat sem fogja tudni beteljesíteni.
Ezért fogalmaztam magam is úgy, hogy kettős célja van ennek a szándéknak, hogy a kormány bevezesse a gyedet. Van egy manifeszt, egy nyilvánvaló, egy hangsúlyozott, egy kimondott célja, hogy tudniillik szeretnék a születések számát ösztönözni, tehát egy népesedéspolitikai cél. De azt gondolom, hogy van egy látens célja is, amiről nem beszélnek, amiről nem beszélnek igazán, de azt gondolom, hogy meghatározóbb, mint az első, a manifeszt cél, és ez egy bizonyos rétegnek a támogatása; hogy miközben a kormány állandóan általánosságokban beszél a családok támogatásáról, mintha minden család támogatása fontos lenne, aközben sajnos nem egyformán tartja fontosnak a családokat.
(20.20)
Van olyan réteg, egy preferált réteg, amelynek kedvezni akar, és a gyed egy fantasztikusan jó eszköz ahhoz, hogy egy preferált rétegnek kedvezzen, miközben még inkább ellehetetlenült helyzetbe hozza azokat, akik nem kedvezményezettjei.
Majdnem három hónap, két és fél hónap telt el azóta, hogy elkezdtük az általános vitát. Ez alatt a két és fél hónap alatt két fontos dolog történt, amiről most szeretnék megemlékezni. Az egyik: lehet, hogy a kormánypárti oldalon megelégedetten szembesíthetnének engem egy tévedésemmel, ugyanis én az általános vitában azt mondtam, hogy féltem a gyest, hogy attól tartok, hogy a gyes fog áldozatul esni, tudniillik hogy a gyest nem fogja megemelni a kormány ugyanúgy, ahogy a családi pótlékot nem emelte meg, amikor odaadta a személyi jövedelemadóban az adókedvezményt. De mondhatnám, hogy tévedtem, hiszen most már a kezünkben van a nyersanyag, amelyből kiderül, hogy a kormány megemeli a gyest 8, azaz 8 százalékkal. Ez 1200 forintot jelent. Tehát 15 ezer néhányszáz forint helyett majd 16 ezer néhányszáz forintért maradhatnak otthon az anyák gyesen. Mindannyian tudjuk, hogy ez nem megélhetést biztosító, nem alternatívát jelentő, szégyenletesen kevés összeg. Különösen kevés, ha mellé tesszük a másik információt, hogy a gyermekek után járó adókedvezményt - mert a családokat annyira támogatja a kormány - 30 százalékkal fogja megemelni. Az adókedvezménnyel kapcsolatban nagyon sokszor elmondtuk, hogy nem jut el minden réteghez, pont a hátrányos helyzetű rétegekhez nem jut el.
Azt gondolom, hogy ahogy múlik az idő, ahogy lépésről lépésre hozza az újabb és újabb intézkedéseit a kormány, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy mennyire populizmus az, amikor általában beszél családbarát politikáról, és mennyire drámai valóság, hogy éppen a hátrányos helyzetű rétegeket nem támogatja, hanem hozzájárul a gyors, a rohamosabb leszakadásukhoz. Hiszen nemcsak a gyesnek van egy ilyen egészen jelentéktelen mértékű emelése a tervezetben, hanem ugyanebből a tervezetből az is kiderül, hogy a családi pótlékot megint csak nem fogja - már második éve nem fogja - emelni; így az iskolalátogatási támogatást sem, ami a családi pótlék új elnevezése iskolás korú gyerekeknél.
A másik, amiről beszélni akartam, az a bizonyos nemzeti családpolitikai koncepció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.), az abból következő... Elnök úr, ez egy ajánlás volt, hogy tíz percet beszéljünk; esküszöm, nem beszélek már többet, mint egy perc - hadd fejezzem be!
