DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT
DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm szépen a méltató szavakat. Tény és való, tartalmában és filozófiájában sem értünk egyet, képviselő úr, ezt én is meg tudom erősíteni. Ezt a vitát többször, több helyen lefolytattuk egymással, itt a Ház előtt is, a korábbiak is mind erről szóltak, úgyhogy amit mondtam, azt meg tudom ismételni.
Egyet engedjen meg, és azt hiszem, ez nyelvbotlás lehetett az ön részéről. Azt gondolom, természetszerű, hogy léteznek olyan családok Magyarországon, amelyek egyedül nevelnek gyereket, tehát olyan asszonyok vagy olyan férfiak, akik egyedül nevelnek gyerekeket, de én azt hiszem, ők azért ezt nem önként választották, hanem az életük hozta így. (Bauer Tamás: Dehogynem! - Szabó Sándorné: Van olyan is!) Vagy legalábbis nagyon remélem, ugyanis nekem az a meggyőződésem, hogy amíg egy embernek lehetősége van társsal együtt nevelni egy gyermeket, addig ez a követendő út, ez a helyes út.
Lehet, hogy ebben is filozófiai, elvi és egyéb okok miatt nem fogunk egyetérteni, de szeretném elmondani, hogy ebben a véleményünk jelentősen különbözni fog, méghozzá a gyermek érdeke és szempontja miatt. Meggyőződésem, hogy a gyermek számára az a legjobb, ha két szülő neveli, hogy ez egy házastársi esküvel szentesített vagy két ember által megállapodással történt élettársi kötelékben van, ebben már valamelyest engedékenyebb lenne az én lelkem, bár jobb és jobbnak tartom, ha van egy házastársi eskü, hiszen ehhez is jogunk van, hogy ennyiben különbözzünk.
Engedje meg Vojnik Mária képviselő asszony, hogy egyetlen gondolatra visszatérjek. Számomra mindig is nagyon nagy öröm volt okos asszonyok, nők között élni, vitatkozni velük, úgyhogy ezért minden olyan javaslatnak a megtárgyalására, amely az öröklött nem által meghatározott szociológiai nem, vagyis a gender fogalmával leírható, ami ennek mérséklésében, illetve javításában önökben felmerül, nyitottak vagyunk, várjuk azokat a javaslatokat, amelyeket itt hiányoltak.
Köszönöm a figyelmüket.
