CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN
CSURKA ISTVÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A magyar államberendezkedés olyan, hogy egy hivatalba lépő kormány még akkor sem tud az első költségvetési évében gyökeres változásokat előidézni, ha minden erejével arra törekszik, mert a választási rendszer következtében az első évben sok olyan megkötöttséggel rendelkezik, amelyeket az előző, talán egészen más filozófiájú kormány hagy rá. A második évben benyújtott költségvetése már sokkal kevesebb ilyen kötöttséget kell tartalmazzon. Mit látunk ma?
Sajnos azt kell látnunk, hogy a magyar kormány számos olyan jó intézkedése mellett, amelyeket mi innen, az ellenzéki padsorokból is támogatunk - mint a család támogatása, bizonyos középrétegek inkább való talpra állítása -, ugyanabban a Prokrusztész-ágyban fekszik, mint amelyben az előző, az azt megelőző és visszamenőleg lehet sorolni, az összes többi kormány feküdt, vagyis az adósságok, a hitelre felvett, drága pénzek által meghatározott politika ágyában, amelyből nincsen kiút! Ebben ilyenformán lehet - és ez a kormány e tekintetben dicséretes is lehet, az is - kisebb-nagyobb javításokat elképzelni. De nem lehet megoldani az egészségügy kérdését, nem lehet megoldani a föld kérdését, nem lehet megoldani a magyar kisvállalkozások és gazdák, gazdálkodók kérdését, mert erre soha nem lesz pénz, mert ezt a Világbank soha nem fogja megengedni!
Ameddig ennek az egyetlenegy magyar kormánynak sincs lehetősége arra, hogy saját magának teremtsen pénzt, és ne legyen ráutalva a saját, idegenszerűen vezetett Nemzeti Bankjára, addig soha nem fog tudni kiemelkedni ez a nemzet! Márpedig, tisztelt Ház, ezt a fiatal kormányt azzal a várakozással bocsátotta útjára a magyar társadalom 1998-ban, hogy ha ki nem is mondta azonnal, de sejtetni engedte, hogy le fog térni erről a végzetes útról, hogy valami gyökeresen újat fog megvalósítani, még akkor is, ha más, szerényebb módszerekkel, mint az Antall-kormány tette; megvalósítani sok olyan intézkedést, amelyre a magyarságnak életben maradásához feltétlenül szüksége van.
És ha most körülnézünk az országban, akkor azt látjuk, hogy az emberek elégedetlenek. Félnek, féltik az egzisztenciájukat, iszonyatosan nehezen élnek, iszonyatosan nehezen élnek a bérből és fizetésből élők akármelyik szektorban, a köztisztviselők, a közalkalmazottak - de ők még csak hagyján! Iszonyatosan nehezen él a vidék népe, amelyet megpróbálnak ugyan bizonyos intézkedésekkel felemelni, jobbá tenni az életét, megpróbálják megszabni a felvásárlóknak, hogy vegyék meg majdnem 200 forintért a hízott sertéseiket, de miközben ez megtörténik, megjelennek ugyanazok a felvásárlók, akik régen, és azt mondják, hogy el kell szállítani a Dunántúlra ezt a disznót, és az 2500 forint - azt mindjárt lecsapják! Miért kerül ez ennyibe?
Hogyan lehetséges az, hogy az egyszerű ember ennyire kiszolgáltatott? Hogyan lehetséges az, hogy milliók még mindig, állandóan azzal küzdenek, hogy mi lesz velük a hónap végén, de már a hónap közepén is? A felső rétegek soha nem fogják megérteni ezeknek az embereknek a gondolkozásmódját sem, mert ezek az emberek nem emberi életet élnek: szoronganak, önmaguk lépéseitől is félnek, és nem tudják, hova igazodjanak. Ezen változtatni kell, mert így elpusztul ez a nemzet! Vannak remek intézkedések, vannak remek tervek, de amíg ezt az egy határt ez a kormány egy nagy lépéssel - esetleg önpusztító lépéssel is, nem tudom - át nem lépi, addig ebből az országból nem lesz a magyarok hazája, nem lesz ennek a népnek igazán jó érzése, otthonérzése.
Ugyanakkor meg kell mondanom, hogy nemzetközi politikánkban is érezhető ez a kettősség, amikor a délvidéki dolgokról beszélünk, és azt mondják, hogy nem lehet; hogy örüljünk annak az autonómiának, amely nem más, mint fából vaskarika, s amely sehol sem sikerült, ha körbenézünk, egyetlenegy szomszédos országban sem sikerült - és nem is fog sikerülni, mert nem is akarják!
(15.00)
Hogyan lehet így azokkal a magyarokkal politizálni, akik ki vannak rekesztve a mi életünkből? Nem veszik észre talán, hogy Koszovóban a német márka a hivatalos pénz?! Hogy merik azt mondani, hogy Koszovó nincs kiszakítva Jugoszláviából?! Teljes mértékben ki van szakítva! És amikor mi arról beszélünk, hogy a magyaroknak is jár ugyanilyen önrendelkezés - noha most sem fognak és nem is fognak fegyvert fogni, és mi erre soha nem biztatjuk őket -, akkor igenis jár! Jár nekünk is az önrendelkezés, mindenütt, körbe-körbe! És ameddig ezt ki nem merjük mondani, ameddig erre össze nem áll a magyar társadalom java, nemzeti gondolkodású része, addig itt nem lesz változás!
Igen, ezt természetesen csak úgy lehet megvalósítani, hogy mindattól, amit az előző kormány és társai és pártjai erre a kormányra hagytak... - mi ezt mindig mérlegeljük és mindig méltányoljuk -, teljes mértékben lehetetlenné tesszük, hogy ezek a pártok a magyar életben működjenek szociáldemokrataként - ami a világ legnagyobb hazugsága! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Kérem szépen, ezt kellene a kormánynak megcsinálni!
Köszönöm szépen a szót. (Taps a MIÉP padsoraiban.)
