DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA
DR. BÁNK ATTILA (FKGP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszterelnök Úr! Mindenekelőtt szeretném megköszönni és egyben üdvözölni a miniszterelnök úr tájékoztatóját. Én úgy gondolom, a magyar parlamentarizmus legősibb és legszebb hagyományaihoz nyúlik vissza az, ha egy nyitónapon a magyar miniszterelnök tájékoztatja a Ház tagjait arról, hogy mit végzett és mit szeretne. Ezért köszönet.
Előrebocsátom, hogy a miniszterelnök úr tájékoztatójával, helyzetértékelésével és az ebből levont következtetéssel döntő részben egyetértünk, de azt gondolom, ez nem is lehet meglepetés, hiszen immár több mint egy éve kormányzunk koalícióban Magyarország jövőjéért.
Talán emlékszik, miniszterelnök úr, tavaly nyáron, közvetlenül a választások után egy lyukas garast sem adtak volna ezért a koalícióért. Majd mikor létrejött, nyögvenyelősen azt jósolták a most mellettem kiabáló emberek: végük ezeknek, úgysem szavazzák meg az első költségvetést! Emlékeznek talán rá. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból: Nagyon sikeres volt!) Nos, az első költségvetést tavaly megszavaztuk, és szeretném jelezni a tamáskodóknak, hogy a másodikat is, az ez évi költségvetést is meg fogjuk szavazni, mi, a koalíció tagjai! (Taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) A szirénhangokat persze halljuk! De tudja, miniszterelnök úr, mi Odüsszeusszal és embereivel szemben nem a fülünket dugjuk be, nem leláncoltatjuk magunkat, hanem úgy vagyunk vele, hogy egyik fülünkön be, a másikon ki! (Derültség a kormánypárti padsorokban.)
Persze természetes dolog, hogy vannak olyan kérdések, amelyekben nem értünk egyet. De hogy félreértés ne essék, ezek nem politikai természetű nézeteltérések, hanem jelentős szakmai kérdések. Ezt sosem mulasztottuk el megjegyezni, és most is rögzíteni szeretném. Sohasem tagadtuk, hogy mi változtatni szerettünk volna a kormány pénzügyi politikáján. Sohasem tagadtuk, hogy mi ebben az évben egy új, reformszellemű, nullabázis-szemléleten alapuló költségvetést szerettünk volna megvalósítani. Végül pedig sohasem tagadtuk, és most is azt állítjuk, hogy igenis a közel 8 millió vidéki ember sorsa számunkra nem közömbös, sorsuk jobbításáért, helyzetük javításáért mindent meg kívánunk tenni, ezt elvárják tőlünk választóink, hiszen a vidék pártja mi vagyunk! (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)
Kérem, ha már az említett 413 milliárd forintos igénnyel kapcsolatban hallgatom itt a Szocialista Párt képviselőinek bekiabálásait, engedjék meg, hogy megjegyezzek egy dolgot. Mi, a tárca nem magunknak akarjuk ezt az összeget (Derültség az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.), mi azt akarjuk, hogy a magyar vidék több évtizedes kiszipolyozása után végre teremtsünk esélyt a vidéki lakosságnak, a magyar embereknek is a felemelkedésre, esélyt és lehetőséget a boldogulásra. Mi azt akarjuk, hogy Magyarországon ne lehessen különbséget tenni ember és ember között csak azért, mert lakóhelyük különböző. Mi azt akarjuk, hogy Magyarországon bárhol is lakik az ember, akár vidéki városban, akár kis faluban, egyaránt élhető emberi életet lehessen számukra biztosítani! S végül mi azt szeretnénk és azt akarjuk, hogy a vidéken lakó emberek gyermekeinek is ugyanolyan lehetőségei legyenek a boldogulásra, a továbbtanulásra, mint akár bármely budapesti elit kerület lakóinak. És én biztos vagyok benne, hogy ezekben a kérdésekben mi, a koalíciós pártok fogjuk megtalálni a közös hangot, mert ez az ország és egyben a mi érdekünk is.
Jóval kedvezőbb lenne persze a helyzet, ha az elmúlt években nem történnek súlyos mulasztások ezeken a területeken, amelyeket én említettem. Ha a SZDSZ és az MSZP elmúlt négyéves tevékenységében fel lehetett volna fedezni egyáltalán a vidékért történő aggódást vagy a tenni akarást, akkor most nem keletkezett volna olyan helyzet, amelyet nem mi csináltunk, amelyet mi örököltünk. Igen, igen, hölgyeim és uraim, kedves SZDSZ-es kollégák, ha az elmúlt négy évben annyit tetszettek volna fordítani a vidék lakosaira, mint "Hit"-es testvéreik segítésére, akkor nyilván nem ez lenne most a helyzet! (Derültség és szórványos taps a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.) És talán ha a Szocialista Párt vezetői az elmúlt négy évben nem saját VIP-hiteleik után rohangáltak volna, esetleg tetszettek itt venni néhány balatoni nyaralót, ha ez idő helyett a vidékkel foglalkoznak, akkor most nem kerülhettünk volna ilyen helyzetbe! (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Úgy van!) De mi bízunk benne, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim, hogy a koalíció meg tudja oldani ezt a problémát, mert meg is kell oldani ezt a problémát.
Két megjegyzést ha szabad tennem az előttem szólók előadásával kapcsolatosan. Miniszterelnök úr, kérem, ha legközelebb önt egy Kuncze Gábor nevű hallgató hívja fel telefonon a műsorában, ne hívja vissza, majd el fogja itt mondani, amit szeretne. (Derültség a kormánypárti padsorokban.) És egy másik. Miniszterelnök Úr! Egy új hangot kért öntől számon Kovács László frakcióvezető úr. Maradjon a réginél, nekünk tetszik! (Az SZDSZ padsoraiból: Úúú!) Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
