DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA
DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű ilyen előzmények után egyáltalán szóra emelkedni (Közbeszólás az MSZP soraiból: Ülj le!), tekintettel arra, hogy mind ez idáig, úgy tűnik... Ha én egyszer felállok, nem ülök le - ezt nem én mondtam, hanem Mikszáth. (Derültség, szórványos taps.) Nos, tisztelt Ház! A rágalmakat végig lehetett hallgatni, a válaszokat is; én most valami másról, arról, amit önök már megszoktak tőlünk, szeretnék beszélni.
Amikor ezelőtt néhány hónappal mi felvetettük, hogy a magyar vidéknek és mezőgazdaságnak 413 milliárd forintra van szüksége ahhoz, hogy egyáltalán meginduljon valamilyen fejlődési pályán, akkor kétféle reakció volt. Az értelmesebbek kezdettől fogva nem vitatták az összeg nagyságát. Azoknak azonban, akiknek újra és újra el kell mondani, a gyengébbek kedvéért, akik csak értelmezni tudják mindazt, amit hallanak, nos, azoknak újra és újra el kell mondani, hogy mitől 413 milliárd a 413. Attól, tisztelt képviselőtársaim, hölgyeim és uraim, hogy ezt a mezőgazdaságot nem most, hanem évtizedek alatt olyan helyzetbe hozták, amiből most ennek a kormánynak és ennek a tárcának ki kell tudni mozdítania.
A Független Kisgazdapárt tudomásul veszi azokat a prioritásokat, amelyeket közösen fogadtunk el. Tudomásul vesszük, hogy a Honvédelmi Minisztérium, a család, a lakásépítés, a kis- és középvállalkozások és a vidék- és mezőgazdaság-fejlesztés prioritást élveznek. Mi azonban úgy gondoljuk, hogy kell lenni egy belső prioritásnak. Ennek a belső prioritásnak pedig egyfelől a célszerűség, másfelől pedig a szükségszerűség az, amely diktálja a feltételeit.
Mi hosszú időn keresztül úgy gondoltuk, hogy szerényebben is megpróbáljuk megoldani mindazt, ami a feladatunk - de lehetetlen. Hadd mondjak önöknek erre egy példát: ahhoz, hogy a mezőgazdaságon és a fejlesztésen belül eleget lehessen tenni a minimális követelményeknek, legalább három téren fejlesztést kell tudni elérni; a támogatások a termelés, a piacra jutás és nem utolsósorban a fejlesztés területén egyenlő mértékben meg kell hogy jelenjenek. Ennek hiányában ugyanis a mezőgazdaságon belül legfeljebb a tűzoltásra lehet vállalkozni, bármennyire is szemünkre hányják ezt, de nem lehet elmozdulni abból a lehetetlen és elmaradott helyzetből, ahová ezt a mezőgazdaságot juttatták.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már, úgy gondolom, a gondolkodók többsége - talán jól megfontolt szándékkal is - nem vitatja az összeg nagyságát. Két kifogást mondanak: miből és mikor. E két kifogás, úgy gondolom, egymással szorosan összefügg. Mi akkor, amikor a "miből"-ről van szó, ezt komolyan vesszük. Úgy gondoljuk, hogy valóban fel kell kutatni azokat a forrásokat, amelyek a mezőgazdaság felemelkedéséhez elengedhetetlenül szükségesek. De azt is gondoljuk, és ezt nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy a "mikor"-ra csak egyféle válasz lehet: 2000-ben. És tessenek elgondolkodni: ha mi komolyan vesszük, hogy 2002-ben szeretnénk csatlakozni az Unióhoz, ha 2002-től már azok a kvóták lesznek érvényesek, amelyek, úgy gondolom, megkerülhetetlenül ránk is vonatkoznak, oda olyan mezőgazdasággal nem juthatunk el, mint amilyen a jelenlegi; ahhoz a mai mezőgazdaságot fel kell tudnunk emelni olyan szintre, amely a kvótáknak képes és tud megfelelni. Ezért az időtényező a mi nézetünk szerint alapvetően fontos.
Végezetül szeretnék eloszlatni egy kételyt - vagy talán szándékoltan a közvéleménybe beoltott feltételezést? A Független Kisgazdapárt mindenkitől - jobbról és balról - várja és reméli a segítséget, de nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy a politikai támogatást, azt, ami a szavazással járó politikai felelősség, a koalíciótól várja és reméli, és úgy gondolja, hogy ebben változás nem következhet be, ez a támogatás innen, a koalíció oldaláról kell érkezzen.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy akkor, amikor mi ismételten, újra és újra elmondjuk mindazt, amit most elmondtam, sokakban már talán felmerülhet, hogy ezt már többször hallottuk. Nem tudom, hogy leírta-e Plinius, igaz-e vagy nem, de amikor Cato már sokadszor mondta el azt, hogy Karthágót el kell pusztítani, a félig alvó szenátorok egyike-másika azt mondta, hogy ezt már hallottuk - de azért Catónak volt igaza. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból.)
