KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszterelnök Úr! A miniszterelnök úr felszólalása és természetesen az arra adott reagálások is, meg persze az is, hogy a parlament továbbra is háromhetente fog ülésezni, és az is természetesen, hogy megint nincs elegendő idő a különböző törvényjavaslatokból felkészülni és azokat kellő módon megvitatni, engem már eddig is meggyőztek arról, hogy sajnos ősszel sem fog semmi változni a korábbiakhoz képest: mindenki elmesélheti majd a saját igazát, de nem leszünk képesek továbbra sem olyan vitát folytatni, ami lényeges kérdésekben legalább az álláspontokat képes lesz közelebb vinni egymáshoz.
A miniszterelnök úrtól hallottuk, hogy voltak természeti katasztrófák, de ezek helyreállítása megtörtént, folyamatban van; most jönne a vita, hogy késett-e a kormány, mennyit késett, hol késett - én ebbe nem megyek bele. Azt szeretném csak kijelenteni, hogy remélem, Magyarországnak eddig is meg ezután is - mármint ez után a kormány után is - mindig olyan kormánya lesz, amelyik ilyen helyzetekben cselekszik, mert ez a dolga, és neki vannak meg ehhez a lehetőségei és az eszközei.
Hallottuk, hogy mennyire sikeres a magyar gazdaság, mennyire rendben mennek a dolgok. Ehhez én két megjegyzést szeretnék fűzni, tisztelt miniszterelnök úr. Egyrészt azt a megjegyzést, hogy hallanám szívesen annak a sok dolognak a felsorolását, amit a kormányzat a gazdaság javítása, jobbítása érdekében tett - merthogy ilyenekre én nem emlékszem. A magyar gazdaság azért van ilyen állapotban, mert az az ominózus, sokat szidott és sokat szapult Bokros-csomag megteremtette az egyensúly és a növekedés feltételeit (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Ugyan már!), és ez alatt az egy év alatt a kormányzat nem volt képes ezeket a lehetőségeket eljátszani, bár ebbe az irányba kétségkívül elindultunk. Elég végignézni a gazdaság mutatóin, az export fejlődésén, a növekedésen akár; elég megnézni, hogy az elmúlt két hónap inflációs adatai hogyan alakultak, és hogy nem lehet-e ebből bizonyos következtetéseket leendő veszélyekre levonni, tisztelt képviselőtársaim, de erre a kérdésre majd még vissza fogok térni.
Említették már előttem azt a bizonyos ingyenes diplomát. Az első diploma megszerzése ingyenes - mondta a miniszterelnök úr. Én hallgattam a miniszterelnök urat szerda reggel..., nem, csütörtök reggel..., vagy péntek délután a rádióban (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) - szóval valamelyik napon -, és emlékszem, hogy arra a betelefonálói kérdésre, hogy miért nem ingyenes az első diploma megszerzése (Dr. Répássy Róbert: Van rádiód?), a miniszterelnök úr azt válaszolta, hogy ilyet a Fidesz soha nem ígért, azt mondta, hogy eltörli a tandíjat - most ismét azt hallom, hogy az első diploma megszerzése ingyenes. (Közbeszólások az FKGP padsoraiban.)
Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért telefonált be ez a hallgató, mert annak idején ilyen és hasonló üzeneteket szériában hallott. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Te küldted!) Például azt, hogy egyszeri, nagyarányú adócsökkentést hajtunk végre a polgárok javára - kérdezem, hol van ez. Egyszeri, nagyarányú járulékcsökkentést hajtunk végre - kérdezem, hol van ez. 400 százalékos béremelés lesz az egészségügyben - kérdezem, hogy mi van ezzel. 150 százalékos béremelés lesz az oktatásban - kérdezem, mi van ezzel.
Hosszan lehetne sorolni ezeket a tételeket, amelyekről mindig is tudtuk egyébként, hogy megalapozatlanok és nem állnak össze egy koherens rendszerré, ezért azt kell mondanom, hogy tulajdonképpen jobban jártunk azzal, hogy a kormányzat bizonyos ígéreteket nem teljesített, mert azok rendkívül károsak lettek volna. De a választópolgárok szempontjából ez mégiscsak úgy néz ki, tisztelt miniszterelnök úr, Karinthyval szólván, kicsit másképp: amit a Fidesz-kormány ígér, azt megtartja; ha pénzt ígér - azt is megtartja. (Derültség az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) Számomra többek között erről is szólt az elmúlt egy év.
A miniszterelnök úr felsorolásából hiányzott a gazdasági-politikai hatalmi pozíciók erőszakos megszállásáról szóló beszámoló, hiányzott a szobatársak, gimnáziumi osztálytársak, vállalkozói társak különböző állami, fontos közszolgálati funkcióba helyezéséről szóló beszámoló; hiányoztak azok a fenyegetések, amelyek aztán ezen hivataloktól érkeztek, visszaélve egyébként azzal, hogy ezeknek a hivataloknak politikasemlegesnek, pártsemlegesnek és szakmainak kellene lenniük, hiszen erről is szólt az egy év.
Ha csak az elmúlt időszakon tekintünk végig, a botrányok sorozatain, a felmerülő kérdéseken, amelyekre nincsenek válaszok - a Juszt-ügyön, az itteni magatartásán akár a rendőrségnek, akár a titkosszolgálatoknak, akár a közszolgálati televízió vezetésének -, ezeket az ügyeket is hosszan lehetne sorolni csak az elmúlt három hónapból, ezekről a kérdésekről is érdemes lenne vitát folytatni. Nem lehet, vizsgálatokat folytatni sem lehet, mert a kormánytöbbség - visszaélve egyébként a többségével, ami szintén egy új jelensége az elmúlt egy évnek, mert korábban ez a magyar parlamentben ilyen értelemben nem volt szokás - megint csak... (Felzúdulás a kormánypártok padsoraiban.) Hát kedves képviselőtársaim, önök biztos folytattak vizsgálatot a Simicska-bizottságban, a Postabank-bizottságban, a többi bizottságban, amelyeket az ellenzék javasolt, de én úgy emlékszem, hogy még felállítani sem engedték ezeket a bizottságokat. Ilyenkor ne tessék itt óbégatni (Derültség és taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.), hanem érvekkel tessék szíves lenni megmondani, vajon miért történt mindez!
Tisztelt Képviselőtársaim! Az igazi nagy baj azonban az, hogy az elmúlt egy évben a hatalmi pozíciók megszállásán kívül valójában a kormány nem tett semmit. Mert kérdem én, hogy mit tett az államigazgatás megreformálásában; mit tett a közigazgatás megreformálásában; az önkormányzati rendszer elmozdításában a regionalizmus irányába; mit tett az egészségügy területén az egészségügyi reform irányába történő elmozdulás érdekében; mit tett az egészségbiztosítás reformjában? Semmit. Amit tett: megállította a nyugdíjreformot; megállította az igazságszolgáltatás reformját; meg ha már termelési típusú beszámolókat tartunk, tisztelt miniszterelnök úr, akkor megállította az autópályák építését is. Nulla méter autópálya épül ugyanis 1999-ben (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.) a kormány tevékenységének következményeként.
Mindez pedig azért nagy baj, mert ha mindent változatlanul hagyunk, soha nem jutunk hozzá azokhoz a többletforrásokhoz, amelyek valóban lehetővé teszik, hogy a gazdaság erősebb legyen, hogy a gazdaság jobban fejlődjön, hogy ezen keresztül a vállalkozók több lehetőséghez jussanak, és hogy ezen keresztül viszont erősebb legyen a gazdasági növekedés, ettől viszont mindnyájan, ennek a következményeként egy kicsit jobban éljünk.
Ezzel a lehetőséggel játszik a kormányzat egy éve. Az eddig megismert javaslatok alapján úgy látom, hogy ezt fogja tenni a következő évben is; mint tudjuk, utána közel vannak a választások, ezért aztán érdemi intézkedésekre sor már nem fog kerülni. Vagyis az elmúlt egy év alapján, dacára a nagyon pozitív beszámolóknak, én úgy látom - bár a kérdés nem dőlt el -, hogy jelenleg a kormányzat és a kormánytöbbség a jövőnkkel játszik, azt kockáztatja.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)
(15.10)
