ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR
ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tulajdonképpen rosszkedvűen válaszolok az ellenzék vezetői által fölvetett néhány megjegyzésre. Szomorúan és rosszkedvűen teszem ezt, mert azt gondoltam, hogy a nyáron mindenki kipihenheti magát, áttekintheti a mögöttünk hagyott egy évet, és szépen, nyugodtan, úgy ahogy egyébként egy parlamentben az illendő, meg ahogyan a kormány előtt álló teendők nagyságrendjéhez méltó, megpróbálunk valahogyan megoldásokat találni.
Sokat gondolkodtam, hogy válaszoljak-e egyáltalán, de úgy látom, hogy néha az ember nem kerülheti el, hogy néhány egyenes mondatban azért megválaszoljon azoknak, akik nem helyénvaló módon, a helyet és időpontot rosszul megválasztva ott folytatják, ahol abbahagyták.
Tisztelt Kuncze Gábor! Engedje meg, hogy azt mondjam önnek, nem gyűjtheti mindenki az ismerőseit, a barátait az MSZMP központi bizottságából meg a Hit Gyülekezetéből. Ennyit a barátokról! (Nagy taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások az SZDSZ és az MSZP padsoraiból.) Másodsorban: megértem az ön elégedetlenségét azzal kapcsolatban, hogy sajnos Magyarországnak még sok teendője van, a mi kormányunknak is sok teendője van még a közigazgatási reform átalakításával vagy végigvitelével, sok teendőnk van a köztisztviselői kar állapotának javításával kapcsolatban, és általában sajnos azt kell mondanom, Kuncze Gábor képviselőtársam, hogy sok teendőnk van azzal a területtel, amiért ön volt felelős az elmúlt négy évben. (Taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban.) Mert hát tudja, tisztelt képviselőtársam, azt még csak megértem, hogy Kovács László képviselő úr, aki mégiscsak a külügyekért volt felelős, és amely munkának vannak folytatható, értékes elemei, amelyeket próbálunk is folytatni és persze néhány mással kiegészíteni, szóval azt még csak megértem, hogy ő volt kormánytagként elégedetlen a kormány néhány mostani intézkedésével. De hogy ön, de hogy ön, akinek a munkája alatt több mint 1600 képzett rendőrtiszt hagyta el a pályát, akire még a koalíciós társa sem tudott mást mondani, mint hogy amit ön itt művel meg megteremt, az nem közbiztonság; szóval ezek után mégis hogy gondolja, hogy nekiront a kormánykoalíció többségének?! (Hosszan tartó nagy taps a kormánypárti padsorokban és a MIÉP padsoraiban. - Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)
(15.20)
Csak azt tudom önnek ígérni, hogy minden erőnkkel azon vagyunk - és kétségtelen, hogy nem sikerült minden bajt fölszámolni még, amit az ön tárcája örökül hagyott, de azon dolgozunk, hogy megtörténjen -, hogy tovább javuljon a bűnüldözési mutatók aránya; azon dolgozunk, hogy legyen Magyarországon közigazgatási reform; úgy tudom, hogy éppen azon dolgozunk, hogy Magyarországon valamifajta regionális rendszerre át tudjunk állni. Ígérem önnek, azt a munkát, amit ön nem végzett el, a polgári koalíció kormánya igyekszik elvégezni. (Taps a kormánypártok soraiban.)
S ha megengedik, volna néhány szavam azért a Magyar Szocialista Párt frakcióvezetőjéhez is. (Derültség. - Kiss Péter: Hiányzott is már. - Vancsik Zoltán: Meg voltunk sértve. Tessék megmondani, mit csináljunk!) Néhány érdemi kérdésben van vitánk, úgy érzem. A frakcióvezető úr hozzászólása azt a benyomást keltette, mintha a nagy elosztási rendszerek reformja költségmegtakarítással járna. (Kovács László a fejét ingatja.) Nem erről van szó. Sajnos többletkiadással jár. Következésképpen együtt kellene a parlamenti képviselőknek megvitatni, hogy pontosan hogyan, milyen ütemezésben és milyen forrásokból hajtjuk végre azokat a reformokat, amelyek mindenki szerint elodázhatatlanok.
Azt nem tudom elfogadni, engedje meg a frakcióvezető úr, miszerint egyetlenegy ilyen rendszer reformjához sem kezdtünk volna hozzá. Úgy gondolom, hogy az oktatási rendszer nagyon fontos pontokon változik (Horn Gábor: Tényleg! Visszafelé!), nagyon fontos törvényeket alkotott meg közösen a Ház. Az SZDSZ-esek szerint, mint hallhatta ön is, visszafelé (Horn Gábor: Bizony, bizony!), szerintünk a helyes irány másfelé van, de nem lehet eltagadni azt, hogy az oktatásügyben nagyon komoly, reformértékű változások történtek. Hasonlóképpen az egyik legpazarlóbb nagy rendszere a magyar közigazgatásnak, államháztartásnak a hadsereg. Ennek az átalakításával próbálkozunk most éppen. Méghozzá úgy tudom, hogy elég jól állnak a képviselőink közötti egyeztetések. Tehát ilyen körülmények között nem világos, hogy pontosan mi is annak az értelme, hogy a magyar kormányt olyan bírálattal illesse, aminek egyébként nincsenek meg a ténybeli alapjai.
Azt kell mondanom, hogy bár szívesen hagytam volna figyelmen kívül, mégis megjegyzést kell fűznöm a demokrácia állapotáról szólott mondataihoz. Nem a vitatkozás szándékával, csak szeretném rögzíteni, hogy mi itt a polgári oldalon mindig úgy érezzük, hogy van egy sajátos íze, egy különös bája annak, amikor önök demokráciáról beszélnek és a demokráciát féltik. (Derültség és taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban. - Vancsik Zoltán az első sorban ülő miniszterek felé széttárt kezekkel: Itt ülnek a fiúk.) Szomorúan kell felidéznem a '94 és '98 közötti időszakot is, én ugyanis nem emlékszem arra, sőt egyetlen akkori ellenzéki párt vezetője sem emlékszik arra, hogy olyan lehetőséget kapott volna, ha jól hallottam, mint ön ma reggel, hogy behívják a rádióba, és másfél-két órán keresztül válaszolhat a hallgatók kérdéseire. Amikor önök voltak kormányon, akkor egyetlen ellenzéki párt vezetőjének sem adatott meg (Hegyi Gyula: De a miniszterelnök sem!), hogy akárcsak egy alkalommal is megtehesse ezt. (Taps a kormánypártok soraiban. - Horn Gábor: Ez nem igaz!) És ha megengedik, eltekintek attól, hogy fölidézzem azokat a sikeres nyilvános sajtótájékoztatókat, amelyeket együtt izgulhattunk végig a televízió képernyőjén keresztül. (Derültség a kormánypártok soraiban.)
Nos, ami azt illeti, vannak-e problémák? Kovács László frakcióvezető úrnak igaza van, vannak teendők. Teendők azért vannak, mert problémák is vannak. Néhányat megemlítettem. Szeretném megismételni, hogy az önök támogatását, az ellenzék támogatását is szívesen látnánk a lakásteremtés problémáinak megoldásában, javaslatunkat nemsokára előterjesztjük. Nagyon szívesen látnánk az önök támogatását, erre vonatkozó javaslatok már szerepelnek az előterjesztésekben, ahol a kis- és középvállalkozók adminisztrációs terheit próbáljuk csökkenteni. Mindannyian tudjuk, hogy vannak problémák. Egy egyéni vállalkozónak ma könyvelőt kell alkalmaznia. Önmagában ez egy olyan beszédes tény, ami azt mutatja, hogy nem egészséges ebben a szegmensében a magyar gazdaság. Nyilvánvaló, mindannyian tudjuk, hogy vannak teendők. Mi nem gondoljuk azt, hogy van megélhetési bűnözés, ezért úgy gondoljuk, hogy amíg van bűnözés, addig van teendője természetesen a belügyminiszternek, és sorolhatnám tovább a teendőket. Amikor a kormány az előtte álló feladatokról beszél, akkor megoldandó problémákról beszél, és szeretnénk az önök közreműködését is, amennyire ez egyáltalán lehetséges, megnyerni ezekhez a lépésekhez.
S végezetül egyetlen dologról szeretnék még szólni, ezt érzem a leginkább igazságtalannak. A kormány, úgy érzem, időnként erőn felül és az ország is tulajdonképpen néha erőn fölül tesz lépéseket annak érdekében, hogy a középosztályt szinte megsemmisítő Bokros-csomag ütötte sebeket begyógyítsa. (Zaj.) Kimutatható, minden elemzés erről szól, hogy az elmúlt egy évben Magyarországnak, egyébként óriási erőfeszítések árán, sikerült megállítani a középosztály süllyedését. Nagy tett! (Taps a kormánypártok soraiban.) Nem értem, miért vitatják ezt el. Önök is emlékeznek arra, nem volt még olyan régen, amikor kormányon voltak, hogy naponta lehetett hallani fiatal gyermekes családoktól azt a véleményt, hogy a gyermekek vállalása sok esetben azonos a szegénység vállalásával is. Ezért bevezettünk egy családtámogatási rendszert, elemről, elemre építjük ki. Ennek az utolsó fontos beillesztendő építőkockája éppen január 1-jétől a gyed bevezetése. Nem tudom, bár önök ellenzékben vannak, és a mi kormányunk hozza ezeket a döntéseket, de miért nem lehet azt mondani, hogy ezek nagy eredmények, és a magyar családoknak szükségük van gyerekek után járó adókedvezményre, szükségük van családi pótlékra, szükségük van egyébként a gyedre, és jó, hogy a kormány ezeket a lépéseket megteszi? Miért kell pártpolitikai dimenzió mentén mindent ellenezni, ami egyébként az ország érdekét szolgálja? (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy nagy tisztelettel arra kérjem ismét a parlament minden képviselőjét, kormánypárti képviselőket is és ellenzéki képviselőket is, hogy azokon a pontokon, ahol legjobb meggyőződésük szerint az ország, a magyar polgárok és a magyar családok életkörülményeit javító intézkedéseket tesz a kormány, pártállásra való tekintet nélkül támogassanak bennünket; támogassák, úgy, ahogyan az előbb kértem, a családtámogatási rendszer továbbépítését, az otthonteremtés elősegítését, a kis- és középvállalkozások helyzetének javítását, a vidékfejlesztést, és amennyiben lehet, akkor segítsenek bennünket abban, hogy még inkább visszaszoríthassuk a bűnözést Magyarországon.
Köszönöm a megtisztelő figyelmet. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)
