BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS
BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt másodszor is, ismételten is megcsonkított Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Február óta szoktam így megszólítani az Országgyűlést, amióta ezt az úgynevezett háromhetenkénti ülésezést a kormánytöbbség erőszakkal bevezette. Ennyi idő után tényleg fel kell tenni a kérdést, hogy vajon miért is ragaszkodik a Fidesz vezette kormánytöbbség még a koalíciós partnerekkel szemben is ehhez az úgynevezett ülésrendhez.
Mi is az Országgyűlés szerepe, tisztelt képviselőtársaim? Egyfelől a törvényhozás, másfelől pedig az, hogy a demokratikus politika fóruma legyen, a politikai alternatívák ismertetése és szembesítése és ennek részeként egyfelől a kormány kritikája, a kormány ellenőrzése, másfelől, ha úgy tetszik, az ellenzék kritikájának fóruma. Magyarországon az elmúlt kilenc évben éppen az Országgyűlés és annak nyilvánossága tette lehetővé, hogy a politikai alternatívák megfogalmazása és szembesítése az egész ország közvéleményének szeme előtt folyjék.
Vajon bevált-e ez az úgynevezett háromhetenkénti ülésrend? A törvényhozás szempontjából nyilvánvalóan nem vált be, hiszen lassúbbá, kötöttebbé vált a törvényalkotás. A képviselői jelenlét szempontjából nem vált be, így sincsenek többen a képviselők a plenáris ülésen. A bizottsági munkát, például a vizsgálóbizottsági munkát lelassította. Mégis azt kell mondanom, igazuk van a Fidesz politikusainak, amikor azt mondják, hogy bevált, hiszen abból a szempontból, amire a Fidesz ezt kitalálta, kétségkívül bevált, a céljuk megvalósult. Hiszen a cél nem volt más, mint korlátozni azt, hogy a politikai élet a nyilvánosság előtt folyjék, hogy a politikai alternatívák a parlamenti nyilvánosság előtt fogalmazódjanak meg, a nyilvánosság figyelme előtt.
A háromhetes ülésrend ugyanis leszoktatta a politikát figyelő közvéleményt a parlament figyelemmel kíséréséről, elterelte a figyelmet a parlamentről, ritkította a napirend előtti hozzászólásokat, az azonnali kérdéseket, sőt kivonta a miniszterelnököt - akinek most már akár kilenc-tíz hétig is húzódhat az esetleges válasza - a parlamenti kérdezz-felelekből, ami pedig a valódi demokratikus parlamentarizmus egyik legfontosabb formája. Amit akartak, hogy a parlamenti vita kikerüljön a közvélemény figyelméből, elérték. Ebben az értelemben bevált a Fidesz számára ez a változtatás.
Ha fel akarjuk tenni magunknak a kérdést, hogy vajon miért is tette ezt a Fidesz, mi indította arra, mi miatt engedte meg magának, hogy ilyen erőszakot tegyen, honnan vette magának a bátorságot, hogy ne csak a játékban érvényesítse az akaratát, ami a demokráciában rendben van, hanem a játékszabályok alakításában is érvényesítse az akaratát, ami a demokráciában nem elfogadható. A Fideszt az késztette erre, hogy politikai vetélytársait és ellenfeleit valójában ellenségnek szokta tekinteni, ahogy Szájer József mai beszédében is fogalmazott: "A múlt csak hosszú és szívós küzdelemben adja fel több évtizede a társadalomtól elbitorolt hadállásait." Így beszél a frakcióvezető a politikai vetélytársakról - így demokráciában nem beszélnek a politikai ellenfélről.
Azt gondolom, ez az a politikai légkör, amelyben a miniszterelnök mai válaszbeszédében odáig süllyedt, hogy azt mondja: "Nem gyűjtheti mindenki az ismerőseit, a barátait az MSZMP Központi Bizottságából meg a Hit Gyülekezetéből." Lehet egy magyarországi bejegyzett egyházat, amelynek százezer híve van, egy lapon emlegetni megbélyegző céllal az egykori MSZMP Központi Bizottságával? Egy demokráciában egy miniszterelnök ezt nem engedheti meg magának, és szégyenletes, hogy ma ezt megengedte. (Ughy Attila: A Hit Gyülekezet szégyenletes!)
Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)
