BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Mi, országgyűlési képviselők most nem vagyunk könnyű helyzetben, és ezt elmondhatják a patkó bármelyik oldalán ülő képviselők is. Ugyanúgy nehéz helyzetben van Mádi képviselőtársunk, Csúcs képviselőtársunk vagy akár Kuncze képviselőtársunk, hiszen az általános vitában egyetlen hét alatt kell elmondanunk a véleményünket egy törvénycsomagról, amely kellően vaskos, több mint húsz törvényt módosít; egy olyan törvénycsomagról, amelyhez a hatástanulmányok csak az elmúlt napokban érkeztek meg; egy olyan törvénycsomagról, amelyet nekünk egy hét alatt kell megvitatnunk, miközben a kormány az ezt megelőző három hónapban folyamatosan vitatkozott róla. Mégis, ha már egyszer ez a parlamenti munkarend követelménye, kíséreljük meg, folytassuk le ezt a vitát ezen a héten, és fogalmazzuk meg javaslatainkat, észrevételeinket az adótörvényekről.
Ha az adótörvényeket megvizsgáljuk, először is meg kell állapítani, hogy vajúdtak a hegyek - és egeret szültek. Mára kiderült, hogy a nagy hangon beharangozott adóreformból nem lett semmi. Másodszor sajnálattal kell megállapítanom, hogy romlik a közszféra dolgozóinak a helyzete, minden korábbi hangzatos ígérettel ellentétben. Harmadszor szintén sajnálattal kell megállapítanom, miközben a kormány nem győzi verni a mellét családtámogatási politikája miatt, eközben az alacsony jövedelmű családok helyzete folyamatosan romlik. Negyedszer pedig meg kell állapítanom, hogy az ígéretekkel ellentétben a kisvállalkozások helyzete is romlani fog a jövőben.
Először is nézzük, hogy mitől múlt ki az adóreform. Ehhez persze először azt kell megvizsgálnunk, hogy egyáltalán miért van szükség adóreformra. Álláspontunk szerint adóreformra két alapvető okból van szükség. Először is azért, mert tovább kell csökkenteni a közterheket, másodszor pedig azért, mert adózási rendszerünket közelítenünk kell az európai normákhoz. Nézzük meg, hogy az európai normákhoz képest a magyar adórendszer főbb elemei hogyan néznek ki!
A társasági adó tekintetében jó a helyzet. Magyarországon jóval kevesebb társasági adót kell fizetniük a befektetésre is gondoló vállalkozóknak és az alacsonyabb, mint ami Európában szokás. Ez jó, mert ez a gyakorlat munkahelyteremtéshez vezet. Többek között ez volt az a lépés, amit az előző kormány egyik első intézkedéseként hozott meg, és ennek következtében folyamatosan nőtt a munkahelyek száma. Amikor a minap azt hallottuk, hogy csak tavaly 150 ezerrel nőtt a munkahelyek száma, nos, ebben még ez a gazdaságpolitika tükröződött vissza. Ebből következik, hölgyeim és uraim, hogy a társasági adó intézményéhez ezen a téren a versenyképességünk megőrzése érdekében nem kell hozzányúlni.
Hozzá kell-e nyúlni a személyi jövedelemadó-kulcsokhoz? Ha megvizsgáljuk az európai országokban alkalmazott adókulcsokat, azt látjuk, hogy a Magyarországon alkalmazott kulcsok - szerencsére - alacsonyabbak az átlagosnál. Más kérdés persze, hogy az egyes kulcsokhoz milyen sávok tartoznak, de erről majd később. Ebből következően a személyi jövedelemadó-kulcsokhoz sem szükséges érdemben hozzányúlnunk, amit azért is szeretnék hangsúlyozni, mert a személyi jövedelemadó-rendszerrel kapcsolatban rendkívül sok vita folyt le a nyáron feleslegesen néhány százalékos oda-vissza módosítgatás kedvéért.
Ugyanakkor vannak olyan területek, ahol rosszabbul állunk, mint Európa más részei. Ilyen terület az áfa, nálunk ugyanis az általános forgalmi adó legfelsőbb kulcsa lényegesen magasabb, mint az Európa más országaiban szokás. Tehát egy adóreform keretében a legfelsőbb kulcsot mindenképpen csökkenteni kellett volna.
Az is világos, hogy az Európában alkalmazott mértékekhez képest a Magyarországon foglalkoztatottak élőmunkaterhei szintén aránytalanul magasak. Ezt évek óta tudjuk, van is törekvés ennek a csökkentésére. Tehát egy adóreform kapcsán érdemben csökkenteni kellett volna az élőmunka terheit.
Ahogy azonban telt-múlt az idő, a nyár folyamán kiderült, hogy a kormánynak nem adóreform kell, hanem költségvetési bevétel. Megítélésünk szerint a jó kormány addig nyújtózkodik, ameddig a takarója ér, azaz bevételeihez szabja a kiadásait. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Fidesz vezette kormány fordítva ül a lovon: költekezéseihez szabja a bevételeit, és végezetül az adóreform ennek a törekvésnek esett áldozatául.
Nézzük, hogy milyen elképzelések voltak a nyáron, szemben a kívánatos mértékekkel! A kormány elképzelései szerint nemhogy csökkenteni akarta az élőmunka terheit, hanem például olyanról is szó volt, hogy 90 nap táppénzt kell fizetnie a munkáltatónak, ami - mondanom sem kell - nagymértékben növelte volna a munkáltatók terheit.
Még különösebb, ami az általános forgalmi adó terén történt. Nagyon hamar letett a kormány arról a tervéről, hogy az általános forgalmi adó legfelsőbb kulcsát érdemben csökkentse, viszont bevételnövelő okból, teljesen érthetetlenül, a középső kulcsot kívánta növelni. Ez azzal a következménnyel járt volna, hölgyeim és uraim, hogy például az energiaárak 2-3 százalékkal nőttek volna, ha a kormány elképzelései valóra válnak.
Látva a kormány kínlódását, azt javasoltuk a nyáron, hogy néhány kisebb karbantartás mellett a kormány koncentráljon az adóstabilitásra - és lőn. Örömmel kell megállapítanunk, hogy most már nincs szó kamatadóról, földadóról, és az energiaárak sem fognak növekedni az áfa középső kulcsának megemelése miatt. Igen ám, de az a baj, hogy ami maradt, az adóreformnak ugyan kevés, tehernövekedésnek azonban sok.
Mit tapasztalhatunk a terhek tekintetében? Először is, ha a kormány elképzelései valóra válnak, jövőre nőni fognak a személyi jövedelemadó-terhek, emelkedni fognak a benzinárak, és ami legjobban mutatja a kormány szándékát, az a biztosítási adó.
Mindnyájan tudjuk, hölgyeim és uraim, hogy Magyarországon részint polgáraink anyagi helyzete, részint pedig eddigi társadalmi szokásaik miatt az öngondoskodás igencsak gyermekcipőben jár. Ilyen körülmények között még az sem ördögtől való gondolat, ha kedvezményekkel biztosítjuk például a biztosítási kedv növekedését. Ráadásul ebben az évben különösen nehéz helyzetben volt az ország, a természeti katasztrófák ráirányították a figyelmet arra, hogy emberi életek munkája, egzisztenciája mehet tönkre néhány perc alatt a víz következtében. Ilyen körülmények között mi azt vártuk volna, hogy a kormány kedvezményekkel segíti, hogy az emberek öngondoskodó képessége nőjön és biztosításokat kössenek. Ehelyett pont az ellenkezője történik: e katasztrófákkal sújtott év után a kormány büntetőadót kíván kivetni minden vagyoni típusú biztosításra. Ez mutatja meg leginkább a valódi szándékot: szó sem volt adóreformról, egyszerűen bevételeket kívánt növelni a kormány. Mindez három hónapba került, és ezt az elvesztegetett időt nekünk most itt, az Országgyűlésben az általános vitában egy hét alatt kell behoznunk.
Másodszor nézzük, hogyan járnak a változtatásokkal a közszféra dolgozói! Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt kellene mondanom, hogy rosszul. Ha kicsit bővebben akarom kifejteni, akkor azt kell mondanom, hogy nagyon rosszul - így van, kedves Mádi képviselő úr.
Vessük össze az ígéreteket és a tényeket! A közszféra területén 400 százalékos, 150 százalékos béremelésekről beszéltek az egészségügyben, illetve a pedagógusok esetében. De mi a valóság? A valóság az, hogy az idei adóváltozások megrövidítették a közszféra dolgozóit, többet kell befizetniük az államnak, és kevesebb marad a zsebben. Mi azt vártuk ettől a kormánytól, hogy a jövő évi adóelképzelésekben ezt a hibát korrigálni fogja - nem tette. Miközben a magyar gazdaság az elmúlt tíz év legjobb két évét produkálja, a kormány a következő megszorító intézkedéseket teszi a közszféra területén: befagyasztja a bértáblát, növeli az adóterheket, megvonja a pedagógusoktól a minőségi bérpótlékokat, néhány százalékos béremelésben részesíti őket, miközben az infláció 10 százalék körüli, s ennek következtében folyamatosan csökken a közszférában dolgozók reáljövedelme.
Külön is szólni kell ezen belül a pedagógusok minőségi bérpótlékáról.
(10.10)
A minőségi bérpótlék megvonása különösen fájdalmas azon tanárok esetében, akik pályakezdők, vagy valamilyen oknál fogva jövedelmük alacsony. Az ő esetükben ugyanis az ezzel járó veszteség havi értéke eléri a 8-12 ezer forintot, miközben bérfejlesztés címén körülbelül 3 százalékra számíthatnak. Ez mutatja világosan, hogy az ígéretekkel ellentétben ennek a szférának a helyzete romlik.
Összegezve tehát a közszféra dolgozóira gyakorolt kormányhatásokat, azt tapasztalhatjuk, hogy a gazdasági növekedés mellett, a grandiózus ígéretekkel ellentétben, a kormány megszorító intézkedéseket vezet be, és ezzel csökkenti a közszféra dolgozóinak reáljövedelmét.
Harmadszor, nézzük, hogyan romlik az alacsony jövedelmű családok helyzete. A szocialisták úgy tartják, hogy az a legjobb családtámogatási rendszer, amely mindenkihez - különösen a rászoruló családokhoz - eljut.
Nézzük meg, mi történt! Miközben a gazdasági növekedés kétszerese az Európai Unió átlagának, eközben a családi pótlék összege most már második évben lesz változatlan, ha a kormány elképzelései valóra válnak. Ennek következtében a gazdaság eddigi legjobb két évében a családi pótlék reálértéke mintegy 20 százalékkal romlik. Ez azért is fájdalmas, mert a családi pótlék az a családtámogatási forma, amely mindenkihez eljut.
A kormány által beharangozott, sokat dicsért gyermekkedvezményről több ízben kimutattuk, hogy ez nem jut el mindenkihez. Ezzel a gyermekkedvezménnyel maradéktalanul azok tudnak élni, akik kellő jövedelmi helyzetben vannak ehhez. Azok pedig, akiknek a jövedelme alacsony, ezeket a kedvezményeket nem tudják maradéktalanul igénybe venni. Ennek következménye az, hogy a családok zöménél a családtámogatás összességében - családi pótlékkal, gyermekkedvezménnyel, mindenestül - veszít reálértékéből.
Mit javasolnak a szocialisták? Először is javasoljuk a családi pótlék reálértékének megőrzését, és ismét megfontolásra ajánljuk azt, hogy a gyermekkedvezményt építsük be a családi pótlék rendszerébe, ez ugyanis mindenkihez eljut. Mi egyetlen fillért nem akarunk elvenni gyermekkedvezmény címén senkitől. Ellenkezőleg! Szemben a kormány javaslatával, mi ezt az összeget mindenkinek oda akarjuk adni. Így épp azok nyernének a változtatással, akik a leginkább rászorultak.
Összegezve tehát, családi pótlék, családtámogatás területén azt várjuk el a kormánytól, hogy a gazdasági növekedés legjobb éveiben növekedjenek az alacsony jövedelmű családokra fordított támogatási összegek is.
Nézzük meg negyedszer, miért romlik a kisvállalkozások helyzete. Ha megnézzük az ígéreteket, akkor azt tapasztaljuk, hogy azokból itt sem volt hiány. Azt ígérték, hogy lényegesen javulni fog a helyzetük. Ehhez képest a változtatások nem ezt mutatják. A változtatások azt mutatják, hogy több tekintetben a vállalkozások és ezen belül a kisvállalkozások helyzete rosszabb lesz.
Vegyünk néhány példát! Az egyik ilyen a táppénz intézménye. Az a növekedés, amelynek következtében mintegy 30 napot a táppénzből most már a munkáltató fog fizetni, hatásszámításokkal együtt is azt mutatja, hogy kedvezőtlen a kisvállalkozások számára. A kormány ugyan igyekezett kimutatni, hogy a táppénzrendszer valamennyi hatását figyelembe véve végül is a vállalkozások jobban járnak, de az azóta napvilágot látott különböző szakértői számítások ezt az optimizmust nem igazolták. Azt pedig mindnyájan tudjuk, hogy ezek a terhek aránytalanul nagyobbak, annál inkább, minél kisebb egy vállalkozás.
Különösen érdekes az, ami az áfa-visszaigénylések területén történik. Itt kétirányú a szigorítás. Az egyik, hogy növekszik az az időszak, amely a visszaigénylés után biztosítja, hogy a vállalkozók visszakapják a pénzüket, másrészt az áfa-visszaigénylés jogosultsági határa változik.
Mi lesz, hölgyeim és uraim, ennek a két intézkedésnek a következménye? Az, hogy az állam az áfa-visszaigénylés időtartamát növeli, azt jelenti, hogy miközben a vállalkozóknak igencsak nehéz vállalkozói hitelekhez jutni, a kormány a kisvállalkozóktól vesz kölcsön pénzt folyó kiadásaik pénzeléséhez, ráadásul minden bizonnyal kamatmentesen. Sőt, 4 millió forint éves bevétel alatt a kisvállalkozók nem igényelhetik vissza az áfát.
Nézzük meg a későn megkapott hatástanulmányokat, amelyeket a kormány a rendelkezésünkre bocsátott! Ha fellapozzák ennek az anyagnak a megfelelő táblázatát, le van írva fehéren feketén, hogy a 180 ezer egyéni vállalkozó közül 140 ezer vállalkozó éves bevétele nem haladja meg a 4 millió forintot. Ez nem kevesebbet jelent, hölgyeim és uraim, mint azt, hogy a kormány saját adatai szerint a kisvállalkozók háromnegyedét kizárják az áfa-visszaigénylés alól az adott tárgyévben.
Összegezve tehát, a kormány az ígéretekkel szemben a kisvállalkozók helyzetén sem javít, ellenkezőleg - ront.
Mit mondhatunk végezetül az adóreform kimúlásáról és erről a törvényjavaslat-csomagról? Mindenekelőtt azt, hogy adóreform nincs, tehernövekedés van, és mindezek következtében százezrek helyzete romlik.
Tegnap óta divat ebben a Házban indián testvéreink közmondásait idézni. Engedjék meg, hogy én is indián testvéreink bölcsességéhez forduljak. Több mint 100 évvel ezelőtt Ülő Bika, a sziú törzsfőnök, megcsodálván a fehérek felszerelését, akik elrabolták földjeiket, azt találta mondani, hogy a fehér ember ért a dolgok elkészítéséhez, de nem ért az elosztásukhoz. Mit mondana ma Ülő Bika sziú törzsfőnök, ha itt ülne közöttünk? Szomorúan állapítaná meg, hogy a helyzet azóta csak romlott. Minden bizonnyal azt mondaná: a nagy fehér főnök kormánya nem ért sem a dolgok elosztásához, sem a dolgok elkészítéséhez.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)
(Az elnöki széket
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
