FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismételten nagy bajban van az ellenzék a most benyújtott adótörvények kapcsán, mert amikor március táján napvilágot látott egy-két tanulmány a jövő évi adókoncepció kapcsán, úgy tervezték, hogy ha ezt beterjeszti a kormány, akkor apró darabokra szedjük szét a reformtervezetet, és bebizonyítjuk, hogy mi vagyunk a magyar nép utolsó lehetséges védelmezői az adóreform szó mögé bújtatott mérhetetlen elvonást indítványozó tervezettel szemben. Nos, az ismert, nem várt események következtében nem az említett változat került benyújtásra, és az ellenzék teljesen összezavarodott. Felkészültek egy hatalmas ütközetre, és egyszer csak kiderül, hogy az ellenfél nem akar csatázni, mert többre tartja a nyugalmat, a kiszámíthatóságot, mint az esetleg csata árán elfoglalt területeket, nyereséget.
Most már világosan látszik, hogy az ellenzék erre a szerepkörre nem készült fel. Nem talál igazi fogást az adótörvényeken, mert tény, hogy lehet kritikai észrevételeket tenni minden adótervezethez, és ez el is várható, azonban a legtöbb kritikai észrevételre azonnal ott van egy logikailag teljesen elfogadható válasz, hogy miért is épp így, ebben a formában gondolja az előterjesztő azt a bizonyos eljárást. Ez bizony erősen tompítja az ellenzék kritikai megalapozottságát.
Nézzük rögtön a szerkezeti kritikát! Az ellenzék élesen támadja azt a formát, hogy egy előterjesztésben van beadva az összes adóhoz és járulékhoz kapcsolódó módosítás, s ugyanakkor nem győzik elégszer hangsúlyozni, hogy ki hallott már ilyet, egyszerre 25 törvényt módosítani.
Úgy érzem, eléggé el nem ítélhető módon, de mi a konzervatív hagyomány egyes elemeire is támaszkodhatunk olyankor, amikor merészkedünk visszagondolni néhány évre visszamenőleg, amikor is az előző kormány időszakában, a Bokros-csomag beterjesztésekor ugyancsak 24 törvénymódosítás egyszeri beterjesztése volt, ráadásul össze nem függő kérdéskörökben. Meglepő módon az ellenzék a jelenlegi gazdasági eredményeket részben nem a mostani kormánynak, hanem teljes egészében a Bokros-csomagnak tulajdonítja. Ettől a rögeszméjétől annyira nem tudott elszakadni az elmúlt időszakban, hogy az a gyanúm: egy esetleges újabb MSZP-SZDSZ-kormányzás ideje alatt ismét bevezetnének egy hasonló csomagot úgymond az ország rendbetételére, vagy még egy súlyosabb következményekkel járó csomagot, mert az ő logikájuk szerint ez még hatékonyabban fejti ki hatását a magyar gazdaságra. A Bokros-csomag a középosztályt tette tönkre. Ez az osztály nem szíve csücske a jelenlegi ellenzéknek, tehát itt érhető tetten, hogy miért is volt Bokros-csomag, és miért fáj nekik, hogy ez a koalíció a polgárok megerősítésére vállalkozott, és ez esetleg kifejezésre jut a mostani adótervezet kapcsán is.
Vegyük az áfatörvény vitáját! Amellett, hogy a legtöbb módosítás az összes adó és járulék kapcsán valóban technikai jellegű, az eddigihez képest mégis van új elem. Az áfa 4 millió forint forgalom utáni visszatérítésének lehetőségét élet-halál kérdésnek tüntetik fel. Először is: már többször elhangzott, hogy a mintegy 1 millió vállalkozó közül mindösszesen 400 ezret érint, mert a többiek alanyi vagy tárgyi áfamentesek.
Most vizsgáljuk meg a visszaigénylőket! A vállalkozások döntő többségénél folyamatos áfa-visszaigénylés nem lehet. Miért? Mert ha egy vállalkozás folyamatosan áfa-visszaigénylő, akkor ez azt kell hogy jelentse, hogy több a vásárlásainak az értéke, mint a bevételeié. Az ilyen cég hosszú távon nem tudja fenntartani magát, hiszen veszteséges. Egy normálisan működő cég esetében nyereség kell hogy termelődjön, és ahol nyereség termelődik, az döntő többségében áfabefizető. De hát akkor kik is azok, akik folyamatosan áfát igényelnek vissza? Ők azok, akik ellen a jelenlegi beterjesztés irányul, ők az áfacsalók nagy többsége, akik fiktív cégekkel, fiktív számlák körbejáratásával áfát igényelnek vissza nem létező termékeik és szolgáltatásaik után, óriási veszteségeket okozva a költségvetésnek.
A kormány megtette a válaszlépést, amely nem tetszik mindenkinek egyértelműen. Érdekes módon az sem tetszik, hogy csak az az áfa igényelhető vissza, amely az igénylés pillanatában már valóban befizetésre került. Kérdezem, hogy valóban el kell-e nézni azt, hogy a számlán 4-6 hónapos fizetési határidő van feltüntetve, de a megkapott számla birtokában azonnal jelentkezik azért az áfáért a cég, amelyet még ki sem fizetett, azaz az állam pénzét ingyen használja jó néhány hónapig.
Azonban az MDF-nek - a Magyar Demokrata Fórumnak - is van egy kritikai észrevétele az áfa-visszaigénylés rendjéhez, amelyet az adózás rendjéről szóló résznél láttunk, nevezetesen a 45 napos visszaigénylési idő. A 15 napos határidő-hosszabbítást véleményünk szerint semmi sem indokolja. Ne kényelmesítsük el az állami szervezetet. Egy törvény által kezdeményezni fogjuk a 30 napra való visszaállást. (Taps az MSZP padsoraiból.) Az MDF a kormányzati tekintélyét is felhasználta arra, hogy ne változzon meg az áfa alsó 12 százalékos kulcsa 14, esetleg 15 százalékra, mert tudjuk, hogy ebbe az áfakörbe tartoznak olyan alapvető termékek és szolgáltatások, mint az energia, az élelmiszerek, a szállítmányozáshoz és a lakásfenntartáshoz nélkülözhetetlen elemek.
Véleményünk szerint az ellentételezés nélkül nem lehet meglépni, mert olyan kis jövedelmű rétegeket érintett volna kedvezőtlenül a változás, amit egy polgári kormány már csak érzelmi okokból sem vállalhat fel. Tudjuk, hogy Magyarországon a felső áfakulcs túl magas, az alsó alacsony, a kettőt közelíteni kellene egymáshoz. Ezt talán úgy kellene, hogy a két kulcs együttes elmozdításával a növekvő terheket kompenzálni kell. Mindenesetre az MDF felvállalja, hogy talán miatta nincs ma áfakulcs-növekedés, és ezáltal nem növekszenek a kiskeresetűek terhei.
A jövedéki adó kapcsán két területre szeretném felhívni a figyelmet. Az egyik a gyümölcspálinka és a borpárlat adójának az átlagos 7 százaléknál nagyobb növekedése. Megértjük, hogy Magyarország - mint az EU társult tagországa - köteles az Európai Unióban használatos törvényeket hozni. Ez vonatkozik az említett két termékre is. Magyarországon ezeket a termékeket terhelő adók kisebbek, mint az Unióban szokásos, ezért az inflációs hatás felett kell évről évre növelni az adó tételeit. Mi értjük ezt az igényt, csak azzal nem értünk egyet, hogy ugyan lehet, hogy a csatlakozásig elérjük e termék uniós szinten való adóztatását, csak addigra nem lesz már olyan cég, amely ezeket a speciális hungaricumokat - mint valódi barack-, szilva-, körtepálinka és borpárlat - gyártaná, mert a helyettesítő alkoholok - a brandyk, a whiskyk - kiszorítják őket, és az iparág meghal. Ezzel komoly fejtörést okozunk a mezőgazdasági ágazatnak, amely jelentős alapanyag-beszállítója ezeknek a gyáraknak.
Nagyon kérjük a kormányt, vegye figyelembe, hogy az alapanyag-támogatottság tekintetében az uniós országok sokkal előnyösebb helyzetben vannak, mint a magyar alapanyag-termelők, a gazdálkodók. Ha még a későbbiekben is folytatni kell ezt az emelési ütemet, akkor a teljes gyümölcspálinka-gyártás vertikumát tekintsék át, és így kerüljön sor a későbbi adóemelésre. Nem tudjuk elfogadni azt az irányvonalat, hogy maradéktalanul teljesítjük az uniós igényeket, ugyanakkor biztosak lehetünk abban, hogy tönkremegy ez az iparág, és ezzel a mezőgazdaság is jelentősen sérülni fog. Reméljük, hogy ezt nem tudatosan akarja valaki.
A másik nagy témakör a bor jövedéki körbe vonása. Ez egy igen nagy falat lesz, igen komoly ellenállással. Hogy a nagyságrendjét érzékeltessem, mintegy 160-200 ezer család érintett a szőlő- és bortermelésben. A legnagyobb feladat az lesz, hogy hitelesen tájékoztassuk az érintetteket a rendszer működéséről, hogy hányféle kedvezményt kapnak az itt működő egyszerűsített és normál adóraktárak, hogy az őstermelőnek nem kell jövedéki adót fizetnie, azt csak annak kell, aki a bort közvetlenül forgalomba hozza; hogy nem kell hitelesíttetni a tárolóedényeket, nem kell az egyszerűsített adóraktáraknak, tehát az őstermelőknek jövedéki letéti díjat fizetniük, viszont pluszadminisztrációjuk lesz a pincekönyvvel és a borkísérő okmányokkal.
De hát akkor miért is kell ez? A legfőbb indok a borhamisítás. Tudjuk, hogy a pénzügyi kormányzat nem számít jelentős adóbevételre az első egy-két évben. Az Unióban is jövedéki körben van a bor, azonban itt is elkövetjük a speciális magyar hibát, a jelenlegi rendszer igen hasonló az Unióban használatos rendszerhez, azonban ott - Franciaország kivételével - a bor jövedékiadó-mentes. Mi pedig rögtön 10 forint/literrel vezetjük be. Igaz, az eddigi 11 százalékos, bort terhelő fogyasztási adó meg fog szűnni.
(11.20)
Vélelmezzük, hogy a jövedéki rendszer szigora miatt a számlázási kényszer nőni fog, s ezáltal az áfabefizetés ebből a szektorból jelentősen meg fog emelkedni. Adjunk egy nemes gesztussal egy jó esélyt arra, hogy ismét versenyképes, elérhető árú legyen a magyar bor azáltal, hogy nulla legyen a jövedéki adója.
Tény, hogy a mai forgalomnak egyharmada kerül csak számlázott formában a végfogyasztókhoz, a többi nem. Ugyanakkor az évi 4,2-4,5 millió hektoliter valódi bor mellett mintegy 1,5 millió hektó hamis bor is előállítódik. Ezáltal végveszélyes helyzetbe kerültek az asztali fehérbort előállító őstermelők. Ha elhisszük, hogy egy-két éven belül drasztikusan visszaszorulnak a hamisítványok, akkor újra lesz miért dolgozni a szőlőtermelőknek, mert a szőlő és bor ára emelkedni fog. Csak ennek az optimista reménynek a birtokában, valamint várhatóan e témakörökhöz benyújtandó módosító indítványaink elfogadása után fogadható el részünkről az előterjesztés.
A személyi jövedelemadó vonatkozásában tudott, hogy a nagy jövedelmeket osztalék formájában veszik ki. Lehetséges variációként lehetett volna felvetni, hogy valamilyen összeghatár felett a forrásadó 25 százalékra emelkedjen. Nem látjuk indokoltnak, hogy a szociális ellátások és a biztosítók által fizetett kártérítések szja-körbe kerüljenek. Nem várható, hogy lesz olyan adózó, aki az ingó vagyontárgyai értékesítéséből származó 200 ezer forint feletti összeget be fogja vallani - mint tudjuk, a tervezetben 200 ezer forint alatt ez adómentes -, viszont nagyon helyes, hogy a kedvezményes áron történő értékpapír-vételi és -eladási jogokhoz kapcsolódó bújtatott, nagy összegű jövedelmeket is bevonják az adóalapba.
A Magyar Demokrata Fórum régóta ismert ígéretét sikerül koalíciós társként teljesíteni azáltal, hogy a javaslat szélesíti az átalányadózok körét, és ezzel összhangot teremt a szakmai érdekképviseletek kéréseivel. Az átalányadózás az egyéni vállalkozót segíti, akinek az éves forgalma kisebb, mint 4 millió forint, és úgy gondolom, hogy ez egy igen népszerű törvénymódosítás lesz a kisiparosok, kistermelők, egyéni vállalkozók körében.
A törvény módosulása kapcsán újra lesz gyermekgondozási díj. A gyed újbóli bevezetése az MDF politikai törekvéseinek egyik megnyilvánulása. A költségvetésnek ez mintegy 36 milliárd forintjába kerül, de vállalni kell. Ugyanakkor az ellenzék azóta kritizálja, ahogy meghallotta a visszaállítás tervezetét. Úgy tűnik, az ellenzéknek teljesen mindegy, mit tesz a kormány a parlament asztalára, az ellenzéki válasz általában azzal kezdődik, hogy nem, és ugyanezzel is végződik. Amikor a kormány logikusan megindokolja, hogy miért döntött így vagy úgy, az indokokat nem veszik figyelembe.
Lassan már az az álláspont kezd kikristályosodni az ellenzéknél, hogy jól jött ennek a kormánynak ez a rengeteg katasztrófa - Koszovó, orosz gazdasági válság -, mert tud mire hivatkozni, amikor számon kérik rajta a választási ígéreteit. Tehát nem azon sajnálkoznak, hogy milyen nagy csapás érte az egész magyar nemzetet az említett események miatt, hanem azon spekulálnak, hogy még ez a katasztrófasorozat is a kormánynak kedvez, mert ki tudnak bújni a számonkérés alól.
Egy ősi japán megállapítás szerint a nyitott tenyér öt ujja mind másfelé néz, más a szerepe, más az érdeke. De amikor baj van, akkor az öt ujj összefog, ököl lesz belőle, és ellenáll minden külső behatolásnak, csapásnak. Nem tudom, milyen vészhelyzetnek kell ahhoz bekövetkeznie, hogy az ellenzék hajlandó legyen bizonyos helyzetekben az összefogásra, mert úgy néz ki, hogy a természeti csapás, a koszovói válság, az orosz gazdaság összeomlása, a délkelet-ázsiai gazdasági válság, a közép-európai régiók gazdasági leértékelődése, a kiszámíthatatlan orosz kormányválság-sorozat, az Európai Unió gazdasági növekedésének nem várt lelassulása még nem elégséges indok az összefogásra és arra, hogy az ország sorsának jobbra fordításán dolgozzunk.
A kötelező egészségbiztosítás kapcsán igen éles vita várható. Tény, hogy a kormány a munkaadók igényét vette figyelembe, amikor javaslatot tesz a három napig terjedő, orvosi igazolás nélküli betegszabadság megszüntetésére. Ugyanis bizonyos munkavállalók komoly terhet jelentenek a munkaadóknak azáltal, hogy három napig orvosi igazolás nélkül elmehettek betegszabadságra, miközben a munkaadó fizeti a közterheket. Tény, hogy a kormány az eredeti tervezetében 90 napra tolta ki azt az időt, amíg a munkaadóknak kell fizetniük a táppénzt a betegállományban lévő alkalmazottjuk után. Egy hosszú egyezkedés köztes eredménye lett, hogy 30 munkanapig a munkaadó fizeti a táppénzt, azután pedig a társadalombiztosítás. Azonban, hogy a munkavállaló ne legyen kiszolgáltatva a munkaadónak, a Magyar Demokrata Fórum hathatós közbenjárásával sikerült elérni, hogy a táppénzt közvetlenül a társadalombiztosítás fizeti a betegnek, és majd a kifizetett összeg 30 napra eső részét a tb az APEH segítségével beszedi a munkaadótól.
Az előterjesztés azonban így is hagy némi aggályt maga után, ugyanis például félő, hogy az egyéni vállalkozók 40 napig nem bért, hanem táppénzt fognak elszámolni, mivel az költségként elszámolható.
A helyi adó kérdéskörében inkább az esetleges változásokra utaló várakozások voltak nagyok. Valóban, elemzés szintjén felmerült, hogy a helyi iparűzési adót központosítani kellene, és mintegy területkiegyenlítő hatásként újraosztani oda, ahol nincs lehetőség helyi iparűzési adó bevezetésére. Tény, hogy nem lehet hagyni éhen halni az iparűzési adó nélküli kistelepüléseket, ugyanakkor a települések ambíciót kiölni egy központosítással, nem éppen polgári irányzatnak nevezhető.
Ez az adófajta jelentősen hozzájárul az önkormányzatok önálló gazdálkodásához, nem szívesen válnak meg tőle, még akkor sem, ha ígérvényben több visszaosztott adót kapnának. Sokkal inkább megkövetelhető a minden településen kötelezően bevezetendő iparűzési adó. A kormány már tavaly megtette az első lépést, amikor is bevezette az adóerő-képesség fogalmát. A rendszer következő logikai lépése a kötelezően bevezetett iparűzési adó. Az igazságosabb adóterhelés és adóbeszedés érdekében a Magyar Demokrata Fórum javasolni fogja ennek a szükségszerűségét.
A biztosítási adó az egyetlen új adófajta a tervezetben. A nem élethez kötődő biztosításokat 5 százalék, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást 2,5 százalék adó terhelné.
Az ellenzék igen élesen bírálja a tervezetet, de hallottunk kormánypárti bírálatot is. Álláspontunk az, hogy a biztosítási piac sokszereplős, 1997 óta nyereséges, tavalyi nyeresége az ágazatnak több mint 70 milliárd forint. A polgárosodás fejlődésével, a jólét megteremtésével már lesz mit biztosítani és lesz miből a biztosítási díjakat fizetni.
A biztosítók - az EU-s tapasztalatok alapján - pontosan látják, hogy minél fejlettebb egy ország, annál több a biztosításkötések száma, tehát ez az ágazat nyereségre van ítélve. Nem igaz az az érv, hogy a bevezetendő adó visszaveti a biztosítások számát, illetve hogy nem fog bővülni a kötések száma. Igazából a biztosítások száma nem az adótól függ, hanem az ország általános fejlettségétől, az ott élő emberek fizetőképességétől.
Tévhit az, hogy az árvizek kapcsán összedőlt házakat megmenthette volna a biztosítás. Sajnos nem, mert a biztosítók ódzkodnak a kis jövedelemmel, a stabil fizetéssel nem rendelkezőkkel biztosítást kötni. Bezzeg az élet- és nyugdíjbiztosítás területén késhegyre menő harc folyik az ügyfélért, már amelyik jó fizető hírében áll.
Ugyanígy naivitás azt hinni, hogy a mezőgazdaság természetnek történő kiszolgáltatottsága nagyobb lesz az adó megjelenése miatt, mert kevesebb terménybiztosítást fognak kötni az adó megjelenésével - eddig sem kötöttek. A biztosítók semmit nem tettek annak érdekében, hogy megszervezzék a nagy számú veszélyközösséget egy érintett mezőgazdasági csoport számára, ezáltal csökkentve a biztosítási díjat, hanem a gazdálkodók számára elérhetetlen biztosítási díjakat ajánlanak egyenként. Az ügynökök ugyanakkor már-már kellemetlen agresszivitással akarják rávenni a kiszemelt fizetőképes leendő ügyfelet egy életbiztosításra, mert az biztos piac.
A törvénytervezet több pontján a büntetések területén aránytalanság tapasztalható, ezeket módosítani szeretnénk. Természetesen üdvözöljük a vámjog kapcsán hozott változást, amely rendelkezik a statisztikai illeték eltörléséről.
(11.30)
Végül a Magyar Demokrata Fórum lényegi javaslatairól: érdekes módon a kérdezők többsége azonnal az 50 százalékos, 5 millió forint felett keresőket érintő adósávról és a gazdasági reklámot terhelő adó bevezetéséről kérdez.
Nem azt kérdezik, hova szeretnétek még pénzt juttatni, és ehhez milyen forrást találtatok. Mert a gondolat úgy generálódott, hogy a Magyar Demokrata Fórum által szinte a megalakulása óta igen fontos területekre szerettünk volna még forrást biztosítani. Ilyen terület a családok további támogatása, valamint az egészségügy. Azt hiszem, nem kétséges, hogy a két megjelölt terület igencsak rászorul a támogatásra.
Nos, ezen pénzforrás kutatása kapcsán jutottunk el addig a gondolatig, hogy ezen célterületek további támogatása olyan igény, hogy vállaljuk a konfliktust azokkal, akiket érint a javaslatunk. Mert például a családok támogatása nemcsak egyszerű érzelmi ok, hanem a racionalitás által is megkövetelt. Ismert a rohamos népességfogyásunk. Könnyen lehet, hogy jövőre 10 millió alá csökken az ország lakossága. De ismert az a tény is, hogy a magyar demográfiai térkép igen kedvezőtlen arányszámokat mutat. Kevés a születendő gyermek, továbbá a társadalombiztosítás kasszájából a jogos pénzigénylők száma folyamatosan nő, míg a befizetők száma és az általuk befizetett összeg nem nő úgy. Ezért a tb-kasszában évről évre hiány keletkezik, és azt az állam pótolja. Az idei évre várhatóan mintegy 80 milliárd forintot kell az államnak a hiány pótlására befizetni. Mint említettem, ennek az az eredendő oka, hogy több pénzt igényelnek a tb-kasszából, mint amennyit oda befizetnek.
A kormány egy igen fontos célt tűzött ki, amikor elhatározta, hogy megpróbál olyan kedvezményeket bevezetni, amelyek gyermekvállalásra ösztönzik a házasokat, és ezáltal mintegy 12-16 év múlva megfordulhat ez a nemkívánatos demográfiai összetételünk. Nos, a jövő évi családi kedvezményeket pontosan a megjelölt célok érdekében tovább szeretné fokozni a Magyar Demokrata Fórum. Hogyan? A gazdasági reklámadó bevezetésével véleményünk szerint ez megteremthető. A reklámpiac mintegy évi 120 milliárd forintos, ebből mintegy 80 milliárd forint vonható a tervezett 6 százalékos adó alá. Nem kívánjuk adóztatni az önkormányzati és helyi lapokat, hiszen azok e piacnak amúgy is csak igen kis részét birtokolják, míg a reklámszakma bevételének zömét a multi cégek tudhatják magukénak. Terveink szerint erről a területről folyik be mintegy 5 milliárd forint, és épp további 10 százalékos kedvezmény nyújtható ezzel a gyermekeket nevelő családok részére. Mi ezt akarjuk, ehhez kell a reklámadó bevezetése, hogy a kormány jelenleg tervbe vett 30 százalékos növekménye összességében 40 százalékos lehessen a jövő évben.
A személyi jövedelemadó új 50 százalékos sávjáról az a véleményünk, hogy a személyi jövedelemadó-befizetéseket részletesebben megvizsgálva kiderül, hogy van egy nagyon kis, vékony sáv, egy 1-1,5 százalékot kitevő személyi jövedelemadót befizető réteg, akiknek az éves jövedelme magasabb, sőt jóval magasabb, mint 5 millió forint. Mint tudjuk, az ilyen szerencsés jövedelemmel rendelkezők az esetleges szja-befizetéseiket nem a mindennapos szükségleteiktől vonják el. Ezért javasoljuk, hogy az évi 5 millió forint éves jövedelem fölött lépjen életbe az 50 százalékos adósáv. Ezen adósáv életbelépésének a következtében 12 milliárd forint bevételre lehet számítani. Hangsúlyozzuk, hogy ez az 50 százalékos sáv csak ideiglenes jellegű, 1-3 év múlva megszüntetendő. Azonban a jelenlegi nagy pénzigény és egyben pénzszűke miatt felvállalható ez az adósáv. Az ebből befolyt összeget zömében az egészségügy tragikus helyzetének javítására szeretnénk fordítani, de elképzelhetőnek tartjuk egy kis részét tudományra, valamint a városokban, falvakban szükséges nagyberuházásokra - csatornázásra, faluházra, művelődési házra, könyvtár és uszoda építésére - fordítani.
Úgy hisszük, hogy a megjelölt céljaink nem kérdőjelezhetők meg, és ezekkel az indítványainkkal együttesen a beterjesztett adótörvényeket a Magyar Demokrata Fórum támogatja.
Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)
